𝓛𝓲𝓽𝓽𝓵𝓮 𝓽𝓱𝓲𝓷𝓰𝓼

*•.¸♡𝓑𝓽𝓼 𝓗𝓸𝓼𝓮𝓸𝓴♡¸.•*

Egy irdatlan nagy mosollyal ajkaimon lépek át az épület bejárati ajtóján. Izgatottan haladok, tudva hova kell lefordulnom. El is felejtettem milyen ebbe az intézménybe visszajönni. Két éve volt a diploma osztom, azóta pedig egyre sikeresebb vagyok. Igaz, hogy nem újságíró szakmában amit tanultam, hanem sminkesként. Igen, tudom elég furcsa és nem megszokott ez a hirtelen szakma váltás, főleg, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz, azonban csak az egyetem végén jöttem rá, arra, hogy ez az én világom. Páromnak köszönhetően, pedig volt bátorságom jelentkezni egy sminktanfolyamra, amit tökéletesre sikeredett. Úgy lépkedek a folyósokon, mintha még mindig ide járnék, pedig nem. Csak a párom miatt jöttem. Bár azt be kell vallani, hogy furcsa érzés újra ezeken a folyosókon végig haladni. Két éve, azon aggódtam, hogy nem tanultam eleget és biztos kicsapnak a rossz átlagom miatt, holott ez egyáltalán nem volt így. A legjobban közé tartoztam, ugyan ezzel nem dicsekszem senkinek. Nem úgy mint Hoseok. Szereti minden barátjának eldicsekedni mennyire jó tanuló voltam, és hogy ennek köszönhetően jutottam oda, ahol most tartok. De hogy mit keres itt a párom, annak ellenére, hogy nem professzor? Néha bejár táncot tanítani, az erre vágyó hallgatókat.
- Mrs. Jung - elpirulok a megszólításon, amit ő előszeretettel használ nyilvános helyen is. Igaz, nem vagyunk házasok, még csak meg se kérte a kezem, mégis néha így hív, ami ugyan jól esik, de frusztrál is. Frusztrál, mert arra következtet, hogy szeretné ha egyszer teljesen az övé lennék, nem csak testileg, lelkileg hanem papíron is, ugyanakkor arra utaló jeleket nem add, miszerint meg akarná kérni a kezem. Talán rám vár? Én tegyem meg az első lépest? De, hogy jönne az már ki? Nem mondhatom neki, hogy ekkor meg akkor kérje meg a kezem. - Annyira hiányoztál - susogja fülembe, amint odaért hozzám. Közelségétől még jobban elpirulok, amin ő jót szórakozik. Elmondása szerint imádja, ha elpirulok, mert olyankor egy édes kislánynak nézek ki.
- Végeztél? - apró egy röpke csókot ajkaira, tudván, hogy ezzel felhergelem.
- Gyere menjünk - morogja megragadva a kezem, majd el se köszönve a hallgatóktól, a kijárat felé kezd el húzni. Magamban jót neveket, hiszen sikerült amit szerettem volna.
◦•●◉✿✿◉●•◦
- Úgy látszik nem tévedtem - hangosan gondolkodva, bökök párom ágaskodó tagjára.
- Soha nem tévedsz, ha rólam van szó. De ha a szomszéd öreg néni észreveszi a problémám, nagyon meg leszek büntetve jagiya - hajol közel fülemhez, hogy csak én halljam. Na nem mintha rajtunk kívül tartózkodna más is a liftben. Csendben követem őt a lakásunkig, akaratlanul is az öreg Ahn néni lakását figyelve. Tisztában vagyok azzal, hogy Hoseok egy félisten, na de ne egy 50 éves izguljon fel rá.
- Csak nem félsz, hogy megront az öreg Ahn néni? - húzom fel kérdőn a szemöldököm. Már várom, hogy valami frappáns mondattal visszavágjon, úgy ahogy szokott mindig, mikor szóba jön a vénlány, azonban csak nagyon sóhajtva nyitja ki a lakásunk ajtaját. Furcsa pillantásokat vetek rá, azon gondolkodva, hogy vajon mi történhetett. Csakhogy nincs sok időm ezen agyalni, ugyanis amint belépek a nappaliba, egy nem fogadott dologgal találom magam szembe. Virágszirmok vezetnek egészen a kanapéig, itt-ott egy- egy gyertya világítja meg az utat, ami még romantikusabbá varázsolja az egészet. Egyszerűen nem jutok szóhoz mennyire meghatódtam.
- Tetszik? - suttogja fülembe, megragadva a csípőm, ezzel is még közelebb húzva magához. Könnyes szemel bólintok válaszként, hiszen jelen pillanatban többre nem vagyok képes. Elmondani nem tudom, mennyire meghatott ez a kis apróság. Köztudat, hogy Hoseok egy romantikus alkat, de ilyet még soha nem tett értem. Voltak ugyan gyertyafényes vacsoráink, vagy éppen egy közös romantikus forró fürdő, de ez mindent felülmúl. És még akkor nem tudtam, hogy mire is készül valójában. Észrevettem egy apró dobozt a kanapén, és bár nagyon jóé esett Hoseok szeretetteljes ölelése, a kíváncsiságom erősebb volt. Lassan haladtam az említett ülő garnitúrához, kezembe véve a kis dobozkát, ám még mielőtt felnyithattam volna, hogy lássam mit rejt, párom gyorsan kikapta kezemből majd féltérdre ereszkedve kérte meg a kezem. Boldogan mondtam igent, hiszen ez volt minden álmom. Hozzámenni ahhoz a férfihez, akit a világon a legjobban szeretek.
- Boldoggá foglak tenni Mrs. Jung - suttogja ujjaimra felhúzva a gyűrűt. Egyszerű ékszer, három apró kis kővel, de nekem ez a tökéletes. - Mindent meg fogok tenni, hogy láthassam a boldog mosolyod - tapad ajkaimra, megpecsételve ígéretét. Szenvedélyesen kezd el csókolni, amit nem vagyok rest viszonozni. Kezeim lassan végighúzom szépen kidolgozott mellkasán, majd nyakában állapodik meg. Ezt a tettem egy elfojtott nyögéssel díjazza, ami önbizalmat ad nekem. Felmordulva simítsa le derekamra kezeit, majd a felsőm megmarkolva kezdi azt levenni rólam, hogy megszabadítson a zavaró ruha darabtól, a melltartóval együtt.
- Istenem - csókolja meg egyik mellem - Annyira szeretlek jagi - szippant egy nagyot illatomból. Ez nála egy furcsa szokás, ugyanis minden egyes szeretkezés előtt, beleszippant az italomba. Elmondása szerint imádja érezni édeskés aromát. Hirtelen a kanapéra lök, nem foglalkozva azzal, hogy a szirmokat széttapossuk, vagy hogy kényelmetlen lesz itt egymásnak esnünk. Reagálni sincs időm, ugyanis Hoseok már fölém magasodva tapad újra ajkaimra, miközben jobb kezével lefogja a bal csuklómat. Fejem fölé emelve nyal végig alsó ajkaimon, bejutásért könyörögve, amit én örömmel adok meg neki. Térdét lábam közé helyezi, némán kérve, hogy húzzam feljebb, ezzel is több teret adva neki. A csókot megszakítva nézz pár pillanatig szemembe, majd újra lehajol hozzám, ám ezúttal az állam vonalát csókolja. Hangot adok élvezetemnek, amit ő egy mosollyal jutalmaz. Csókjaival lassan halad le nyakamra, egy-két foltot ott hagyva, hogy mindenki tudja, kihez tartozom.
- Hoseok - sóhajtom szerelmem nevét, mikor édes csókjaival egyre lejjebb halad, majd mellemen állapodik meg. Apró puszikkal kényezteti halmaim, azonban kezeivel sem tétlenkedik. Míg jobb kezével továbbra is a csuklom fogja, addig a másikkal végig simít belső combomon. Az érzésre hátravettem a fejem, szemem szorosan becsukra, élvezem minden egyes mozdulatát.
- Annyira finom, édes és mind az enyém - susogja melleimre, egy utolsó csókod adva rá, majd kissé eltávolodik tőlem - Nézz rám, nézz rám szerelmem - kérlel mély hangján, aminek nem tudok ellenállni. Nagyon nyelve nyitom ki a szemem, majd lassan felemelve a fejem nézek vágytól izzó íriszeibe. Mellemtől egészen a hasamig ajkaival kényezteti a bőröm, egy millimétert se hagyva ki. Apró nyögésekkel adom tudtára, mennyire élvezem. Érzékien leveszi rólam a nadrágot bugyival együtt, majd hirtelen ajkaival csiklómra csókol. Akaratlanul is hajába kapaszkodom kissé megtépve húzom közelebb magamhoz, hogy jobban érezzem csodás nyelvtechnikáját. Valami elképesztő mikre képes az ajkaival. Olyan hangokat csal ki belőlem, amiről nem is tudtam, hogy képes vagyok kiadni.
- N-neh...téged akarlak Hobi - nyögöm ki szaggatottan felhúzva fejét, hogy egy szenvedélyes csókkal, meztelen testét teljesen magamra húzzam. Bár nem tudom mikor vette le magáról a ruhát, de nem is érdekelt. Csak az, hogy minél előbb bennem legyen és a csúcs felé hajszoljon. Párszor végighúzza ujjait csiklómon, majd figyelmeztetés nélkül belém hatol. A jóleső érzésre felsóhajtok, Hoseok pedig nyakamba rejtve fejét, mordul fel. Pár pillanatig mozdulatlanul csókolgatja a nyakam, időt hagyva, hogy megszokjam méretét, majd csípőjét megmozgatva kezd el kényeztetni mindkettőnket. Kéjesen sóhajtva jelzem neki, mennyire imádom ezt. Leírhatatlan ez az érzés. Eszméletlenül boldoggá tesz, a tény, hogy egyé váltok szerelmeddel, hogy minden értelembe örömöt okoztok egymásnak és nem csak testileg. Mozdulatai egyre erőteljesebbek voltak minden lökésnél közelebb sodorva minket a beteljesüléshez. Imádta azt érzést, hogy bennem van, ahogy súrolja falaim, az édes szavak, amiket minden egyes erősebb mozdulatnál, fülembe suttogott, ahogy pulzált bennem, mint afelé sodortak, hogy hangosan sóhajtva nevét élvezzek el. Pár mozdulat után egy férfias morgást hallatva engedte belém örömnedvét. Zihálva csókolt melleim köz, majd szemembe nézve huncut mosolyra húzva ajkait.
- Nos, Mrs. Jung, úgy vélem megbeszélhetnénk az esküvő részleteit, még mielőtt megszületne a pocaklakó - simít le lapos hasamra, mire felkuncogok.
- Nem is vagyok terhes - puszilok ajkaira.
- Még nem kedvesem..még nem - egy sejtelmes mosollyal tapad ajkaimra csípőjét lassan megmozdítva, egy újabb menetet kezdeményezve.

Nos, nem erősségem ilyesmit írni, de már régóta érik bennem, hogy ki kellene próbálnom, és bár nem a legjobb, de idővel biztos belejövök. Remélem azért nem lett szörnyű, és még olvasnátok ilyen kekszi részt tőlem. A következő ötlet már meg van, csak épp a szerencsés idolt, nem tudom ki legyen. Szóval kivel olvasnátok legszívesebben? Bármelyik idol jöhet, bármelyik csapatból. 😊