Szerelem Dallamai I. - Egy pillanatra | ✔

Epilógus (18+)

Egész testemben remegtem. A telefonom kijelzőjén újra végignéztem azt az estét, ami teljes egészében kiugrott az emlékezetemből. Egy apró csók, és egy kis beszélgetés után hevesen rávetettem magam Eliasra, akin egy-két alkalommal látni lehetett, mennyire kényelmetlenül érintette pár mozdulatom. Amikor a combjához értem, egész testében megfeszült, és amikor kigomboltam a nadrágját, hirtelen elhúzódott tőlem.

– Mit csinálsz? – szólalt meg zavartan.

– Ne aggódj! Nem mondom el senkinek – másztam le a lába közé. – Nem te vagy az első. Mindenki ezt akarja.

– Mi a szar? – hallottam meg Lance motyogását.

Hirtelen görcsbe rándult a gyomrom, miközben megállítottam a videót. Nem fért a fejembe, hogy tárulkozhattam ki ennyire. Sosem akartam, hogy Lance, vagy a világon bárki megtudja, mennyire elbaszott vagyok, erre az első ivászatom alkalmával nem csak a fiúmat csaltam meg, de még az egyik legnagyobb titkomat is sikerült elköpnöm. Arról nem is beszélve, hogy ezek szerint leszoptam Eliast.

Nem akartam végignézni, ahogy ez megtörténik, de pont mielőtt bezárhattam volna a videót, hirtelen eszembe jutott az üzenet, amivel megkaptam. Gratulálok... Ennek sikerült hátat fordítanod. Sosem gondoltam volna, hogy ezek lesznek az első szavak, amiket Lance-től kapok a veszekedésünk után. Mégis úgy éreztem, nem így fogalmazott volna, ha tényleg csak egy orális játékot küldött volna át.

– Én nem. – És jól gondoltam, Eli hirtelen megállított.

– Ezt nem értem.

– Nekem nem erre kellesz.

– De akkor mire?

– Veled akarok lenni. – Amint ez a mondat elhagyta Eli száját, hirtelen hatalmasat dobbant a szívem, a lelkemet összeszorította a bűntudat. – Beszélgetni, fogni a kezed, megölelni, időnként talán lopni egy-két csókot. – Ahogy halkan felnevetett, könnyek szöktek a szemembe. – Csak azt tudom, hogy kedvellek. Nagyon.

– Hű!

Teljesen őszintének tűnt. Egy pillanatra sem csuklott el a hangja, végig a szemembe nézett, ráadásul valószínűleg tudta, hogy úgysem fogok emlékezni ezekre a pillanatokra. De ami leginkább megfogott, hogy megállított. Eli volt az első srác, aki nem akart kihasználni, és ez érthetetlenül megérintett. Valószínűleg csak azért nem hagyta, mert még félt ilyen módon érintkezni, de amit mondott... Velem akart lenni. Ahogy leírta, miket szeretne velem csinálni, csak erre tudtam gondolni, de a szex nem szerepelt a listáján. Ilyet eddig soha senki nem mondott nekem. Még Masonnel is úgy kezdtünk mindent, hogy keféltünk egyet két tábori program között.

– Darling, pull me closer/'Til I hear the beatin' heart I've been missing.

Hirtelen azt hittem, a zene lett hangosabb a háttérben, de ahogy visszafordultam a videóhoz, azonnal rájöttem, Eli énekelt. Akár a focipályán, ekkor is úgy éreztem, minden szót komolyan gondolt, nekem szánt. Ahogy hallgattam őt, tényleg elhittem, hogy velem akar lenni, hogy sosem akar kijózanodni belőlem, hogy azokban a percekben, amíg ott voltam vele, a mennyekben érezte magát. Hogy velem megtalált mindent, amit valaha keresett. És az a csók...

De az a szeretlek. Az az egy szó még mindig ott keringett a fejemben, és egyszerűen hihetetlennek éreztem, hogy tényleg elhangzott. Örülnöm kellett volna neki, elvégre régóta szerettem volna, ha valaki végre őszintén mondja ezt nekem, mégis... Miért pont neki kellett?

Bárkitől, talán még Lance-től is előbb vártam volna, erre pont neki kellett először szerelmet vallania. Amikor Aydennel eljutottunk a „szeretlek" pillanatig, én kimondtam, ő viszont csak hetekkel később merte ugyanezt megtenni. Elias olyan őszintének tűnt; gyönyörűen csillogott a szeme, azt a boldog mosolyt pedig semmiképp sem tudtam volna kiverni a fejemből. Tökéletes pillanat lett volna, minden álmom megtestesülése, ám mivel ő mondta ki, egyszerűen képtelen voltam örülni neki.