Szerelem Dallamai I. - Egy pillanatra | ✔

16.fejezet: Elias

A porcelán csörömpölésénél talán csak a „bassza meg" lehetett hangosabb, ami elhagyta a számat. A következő tányért már magamtól is odavágtam volna idegességemben, de mivel Candy már így is szűkölve bújt el az asztal alá, visszafogtam az indulataimat. Vettem egy mély levegőt, majd kihúztam a rejtekhelyéről a kis hülyét, felemeltem és simogatni kezdtem. A bőröm alatt érzett kellemetlen bizsergés valamennyire enyhült, ahogy Candy bundája a tenyeremhez ért.

– Fiam, te mi a jó eget csinálsz? – Apa elkerekedett szemmel nézett be a konyhába, ám szinte egyből megenyhült, amint meglátta, hogy a kiskutyámat ölelgetem.

– Kicsúszott a kezemből a tányér – vontam meg a vállam, miközben Candy megnyalta az államat. Hazudtam neki, de biztosan tudtam, ha elmondanám az igazat, egy hónapig nem mehetnék sehova, talán még egy atyai pofont is kapnék érte.

− Idézd fel anyád szavait, kérlek! – Karba tett kézzel nézett rám, én pedig majdnem homlokon csaptam magam, ahogy rájöttem, a papírtányérokat kellett volna összeszednem. – Egész héten ilyen szétszórt vagy. Minden rendben?

− Csak változott pár dolog, én meg kezdek elfáradni. – Ekkor viszont már nem is hazudtam akkorát, elvégre tényleg rengeteg változás állt be a mindennapjaimba. Conor viselkedése már önmagában nagy hatással volt rám, hétfő óta viszont egy szál cigaretta sem került a közelembe, és ez végleg felrakta a pontot az 'i'-re. A tányért, ahogy mostanában majdnem mindent, azért ejtettem el, mert folyamatosan remegett a kezem, zsibbadtak az ujjaim a hirtelen elvonástól.

− Szeretnél beszélni róla? – lépett közelebb hozzám.

Az utóbbi három napban legalább harmincszor hallottam tőle ezt a kérdést, és ekkor már sejtettem, azért teszi fel annyiszor, mert reméli, hogy végre megnyílok előtte.

− Van egy... − Magabiztosan képzeltem el, mit fogok mondani neki, ám amint kinyitottam a számat, megfutamodtam. Még nem mertem volna elmondani neki, hogy egy srác miatt viselkedek furcsán. – Tetszik valaki, de nem hiszem, hogy lesz belőle bármi.

– Eli, a Reed fiúk mindig megkapják, akit tényleg szeretnének – nevetett könnyeden, bennem azonban ekkor tudatosult igazán, mennyivel könnyebbnek hiszik a helyzetemet azok, akik nem hallottak mindent. – Én például tudod, hogyan szedtem össze anyádat? Művészetórán kék festéket kentem az arcára, ő pedig cserébe szinte a számba kente a sárgát. Aztán, mire észbe kaptam, már a szertárban kevertük a zöldet.

– Apa, nekem ez TSI – ingattam a fejem.

– Ezzel csak annyit akartam mondani, hogy adhatok pár tanácsot, amikkel elcsavarhatod a lány fejét.

– Nem szükséges, de köszi. – Égő fejjel raktam le a földre Candyt, majd kivettem a papírtányérokat a szekrényből.

Apa kissé csalódottnak tűnt, de a nekem tetsző „lány" emlegetése miatt úgy éreztem, egyelőre jobb, ha még véletlenül sem köpöm el, kibe vagyok szerelmes. Elvégre belement, hogy Papa elküldje Liamet. Nem mertem megkockáztatni, hogy engem is elzavarjon, ha megtudja, a fiúkhoz vonzódom.

Candy szinte a bokámra tapadva jött utánam, a kertben viszont azonnal megkereste Maddie-t, hogy a szoknyáját tépkedje. A húgom pánikba esve próbált menekülni a kutyám elől, anyáért kiabált, de még ő is visszafojtott nevetéssel nézte a két kislány vitáját. Miután letettem a tányérokat, beálltam mellé, hogy segíthessek a zöldségekkel, anya viszont ekkor egyből váltott a hús előkészítésére. Lance a kerti asztalnál ülve nyomkodta a telefonját, amíg mi az ebéddel foglalkoztunk, és nagyon reméltem, hogy legalább a nyári csajjal beszélget, ha már szarik segíteni.