Szerelem Dallamai I. - Egy pillanatra | ✔

23. fejezet: Egy pillanatra...

Elias

Irigyeltem Lance-t. Én fél órája csak a hülye kamillateámat ihattam, még egy falatot sem bírtam lenyelni, ő viszont jéghideg kólával és pattogatott kukoricával tömte magát. Francért mentem bele, hogy filmet nézzünk? Továbbra is rettenetesen fájt a torkom, naponta kétszer kellett lázcsillapítót szednem, anya minden reggel köptetővel ébresztett, mégsem javult szinte semmit az állapotom. Még a lázálmaim is egyre gyakoribbá váltak, pedig lefekvés előtt már rendszerszerűen nyeltem az Aspirint. Anya naponta ötször mérte meg a testhőmérsékletem, de mivel sosem ment negyven fok fölé, és a gyógyszerek bevétele után hamar visszament harmincnyolc alá, nem láttuk értelmét, hogy kórházba vigyen. De azért mindent egy liter fertőtlenítővel kezelt, ami a számhoz ért.

– Neked amúgy ma nem lenne edzésed? – fordultam az öcsém felé, ő azonban úgy viszonozta a pillantásomat, mintha valami hatalmas baromságot kérdeztem volna.

– Hangod nyaralni ment?

– Geci vicces – forgattam a szememet. Pár másodpercig csak néztünk egymásra, végül viszont Lance pislogott először, így a szabályok szerint válaszolnia kellett nekem.

– Ma Dorian is ment. – Sóhajtozva megállította a Démonvadászt, majd az ágytámlának döntötte a fejét. – Nem akartam úgy menni, hogy ő is ott van.

– De legalább megint jár.

– Annak örülök is – bólogatott hevesen. – Attól, mert megütött, még ugyanúgy aggódom érte. Azért nem mentem, mert ma nem bírtam volna ki, hogy ne menjek oda hozzá.

– Megint magába van zuhanva, vagy…

– Be volt kötve gézzel a csuklója.

Elkerekedett szemmel meredtem Lance-re, ő azonban csak a haját tépkedte. Nem tudtam elképzelni, hogy Dorian ártani próbált volna magának, mégis… Sosem láttam tényleg befüvezve, nem vonhattam le következtetéseket arról, mit tenne és mit nem. Azt sem gondoltam volna, hogy simán képes lesz megütni Lance-t, mégis megtörtént. Ekkor már én is erősen aggódtam érte, és nagyon reméltem, hogy Masonnek sikerül majd elérnie nála, amit megbeszéltünk. Azt mondta, mindent meg fog tenni, hátha sikerül leszoktatnia Doriant a fűről, de valahányszor elképzeltem, mit fog csinálni, mindig felébredt bennem az aggodalom, hogy képtelen lesz nemet mondani neki.

– Nap közben Adriannek és Nickynek kellett visszafogniuk, nehogy szünetekben odamenjek hozzá – folytatta Lance. Egyre kétségbeesettebbnek tűnt, folyamatosan a gyűrűivel babrált, miközben beszélt. – És az a legdurvább, hogy Nicky tényleg úgy próbált lebeszélni, mintha Dorian nem tegnap baszott volna ki vele. Ő is aggódik, érted?

– Még mindig nem beszélnek Mike-kal?

– Mike próbált közeledni hozzá, de Nicky most tényleg nagyon megsértődött rá – ingatta a fejét.

– Őszintén, miután Nicky elmondta, min akadt ki Mike, kicsit én is megsértődtem – dőltem hátra én is. – Mert most komolyan… Hogy lehet valaki ekkora barom? Két haverja teljesen össze van zavarodva, mert nem tudják, melyik nemhez vonzódnak, ez meg attól fosik, hogy az ő farkát nézegettük az öltözőben?

– De ne így nézd már! – Összeszorított szemhéjakkal benyúlt a pólója alá, hogy megvakarhassa az oldalát. Ha anya nem mondta el neki százszor, hogy úszás után itthon is le kell fürödnie, akkor egyszer sem; ez a hülye mégis mindig órákat várt, mielőtt elment volna zuhanyozni, így rendszeresen viszketett a bőre, miután rászáradt a klóros víz. – Szerinted én kicsit sem görcsöltem az elején, amikor Doriannel barátkozni kezdtünk? Bennem is volt némi félsz, amikor tesi előtt át kellett öltöznünk, és ő közben beszélgetni próbált velem.