Fekete Rózsa [Szünetel]

8. rész

Lesokkolva álldogáltam és vártam, hogy mi fog történni és csak akkor észleltem fel, amikor hallottam a puszi cuppanását az arcomon. Kitágult szemekkel néztem magam elé. Te nem vagy normális Elorah!

- Mikor mentek? - kérdeztem zavartan miközben hátrébb léptem.
- Korán reggel, te még valószínűleg aludni fogsz. Azért jöttem, hogy elköszönjek, Loki elég durci szóval ő valószínűleg nem fog átjönni, ezzel a szándékkal.
- Nem is vártam tőle mást. - morogtam majd bementem a szobámba.
- Te is tudod, hogy milyen. - jött utánam. - Figyelj Lorah - ragadta meg a kezemet, megálltam és felé fordultam, kérdőn néztem rá. - ,habár nem jön át...küldött valamit. - vett elő valahonnan egy kis dobozt majd a kezembe nyomta. - Nyisd csak ki. - biztatott. Leültem az ágyra és elkezdtem kinyitni a dobozt.
- Szent egek. - néztem az ajándékra, Thor leült mellém majd ő is elkezdte vizslatni a tárgyat. Hirtelen elvigyorodott, de nem szólt semmit. Óvatosan kivettem a dobozból majd alaposan megvizsgáltam. Egy gyönyörű tőrt kaptam, a tokjára egy bagoly volt festve, aki ezt csinálta agyon precíz munkát végzett, alaposan kidolgozott minta volt. Kivettem belőle a tőrt, ami még a tokot is felülmúlta, arany kézvédője volt, markolatára a hold és felhő volt festve, a penge is díszes volt, középen egy virágminta helyezkedett el.

- Ez gyönyörű. - húztam végig óvatosan az ujjam a tőr élén. - Mondjuk a dobó késeim állnak az első helyen, de ez méltó ellenfél számukra. - nevettem fel halkan. - Mégis miért kaptam? – kérdeztem felpillantva rá.
- Nem mondott semmit, csak annyit, hogy adjam oda. - vont vállat a szőkeség majd lassan felállt. - Viszont én most mennék, későre jár, holnap pedig korán indulunk, kell az alvás. - mosolygott rám. - Jó éjszakát Lorah és vigyázz magadra, mondjuk nincs miért aggódnom, kemény fából faragtak. - lökte meg a vállam finoman majd elindult kifelé.
Én is felálltam majd együtt elindultunk az ajtó irányába. - Jó éjszakát, mennydörgés istene. – álltam meg az ajtóban, ő pedig kinyitotta az ajtót majd kilépett a folyosóra.
- Jó éjszakát, tüzes leány. - vigyorgott majd hirtelen elkomorult. – Sajnálom, ha néha úgy érzed, hogy elnyomunk és kislányként kezelünk. Csak féltünk téged, olyan gyorsan felnőttél. – nézett rám letörten.

- Hidd el, te is. Te többet változtál, mint én, én ugyan úgy nézek ki, mint eddig azzal a különbséggel, hogy most nem 110 cm vagyok, hanem 177. Te pedig sokkal izmosabb lettél no meg helyesebb. – mondtam, de a mondandóm végén le kellett hajtanom a fejem.
- Holnap Odin vár téged, hogy megbeszéljétek a dolgokat. – zavarta meg a csöndet, ami pár percre beállt közénk.
- Miről is? – pillantottam fel rá értetlenül.
- Mindenről. - vigyorodott el. - És köszi, a bókot. - kacsintott rám majd elsétált. Pislogás nélkül néztem a távolodó alakját, majd amikor feleszméltem visszamentem a szobámba. Gyorsan lefürödtem majd lefeküdtem az ágyba. Nascha a lábamnál helyezkedett el, betakaróztam majd már el is aludtam.

Kinyitottam a szemem és körülnéztem, sötétség vett körül, sehol semmi. A semmi közepén voltam, az ágyamban feküdtem, de nem a szobában. Lassan kitakaróztam majd kimásztam az ágyból, a hálóruhámban voltam, amint letettem a talpam a talajra végig futott rajtam a borzongás. Nedves és enyhén ragacsos volt a föld, két lábra álltam és elindultam a semmibe. Kis köd lebegett a talaj fölött pár centivel és egészen a derekamig ért. Halk suttogást hallottam, nagyon ismerős volt a hang, de nem tudtam volna megmondani, hogy kihez tartozik. A hang felé indultam el, olyan érzésem volt mintha valaki figyelt volna. Láttam egy alakot elsuhanni mellettem, viszont mire arra fordultam eltűnt. Félve mentem tovább. Aprókat léptem, csigalassúsággal tettem meg egy métert, ismét körülnéztem, de nem láttam senkit, a hang egyre közelebbről jött. Ismét elindultam volna, amikor is valami hideget éreztem a lábamon. Riadtan kaptam rá a tekintetem a lábfejemre de nem láttam, hogy mi van rajta. Éreztem, ahogy az a valami egyre jobban följön a lábamon, pikkelyes volt és nyirkos.

Lehajoltam, hogy levegyem a lábamról, azonban ekkor valami hátra rántott. Hanyatt estem, az élőlény közeledett a fejem felé, végig tekergőzött a bal lábamon majd a combomra siklott, megláttam a fejét. Fekete pikkelyei csillogtak, szintén fekete nyelvét felém nyújtogatta. Belenéztem az éj sötét szemébe és legszívesebben sikítottam volna, kinyitottam a számat, de egy hang se jött ki a torkomon.
- Ssss, kicsi lány, ne aggódj nem foglak bántani. - sziszegte a kígyó én pedig nagyot nyeltem. Lassan végig csúszott a hasamon majd a kezemre siklott. - Üzenetet hoztam néked. - mondta. - Amennyiben végrehajtod amit mondok, nem esik bántódásod. - tekeredett a karomra. Undorodva néztem az állatra. Utálom a kígyókat. - El kell menned Midgardra, reggel kiszöksz a palotából és a testvéreiddel tartasz. Van valami értékes a Földön amit el kéne hoznod. - folytatta útját a fejem felé, lassan és idegtépőn siklott felfelé, elérte a vállamat majd szépen lassan elkezdett a nyakam köré csavarodni. Szaporábban kezdtem el venni a levegőt, már a gondolatától is rosszul voltam miszerint egy kígyó van a közelemben, az meg rátett egy lapáttal, hogy érzetem az undorító bőrét a nyakamon. - Csak egyetlen egy dolog kellene, az pedig nem más mint a-

- Hogy a ménkű csapna beléd! - szitkozódott Loki az ajtóm előtt, felugrottam az ágyból és rémülten pillantgattam körbe. Nascha továbbra is a lábamnál szundított, a nap kelőben volt, a szobában voltam, Loki és Thor, pedig ha jól hallom indulni készültek. Nem volt se sötét, se köd, se kígyó.
"El kell menned Midgardra" suttogta egy hang a fülembe. Oldalra kaptam a fejem, abba az irányba ahonnan hozzám szóltak, de nem láttam senkit. Kimásztam az ágyból. Jobb, ha azt teszem, amit mond. Előkotortam az ágyam alól a bőr oldaltáskámat, beledobtam az újonnan kapott tőrömet, a dobó késeimet, a bőr naplómat, egy fehér blúzt, egy nadrágot mivel inkább csak ruhám van, kötszert, fésűt és minden létfontosságú dolgot. Ki tudja milyen hely ez a Midgard.
A ruhám csak feketéből állt, felvettem egy bőr nadrágot, egy hosszú szárú csízmát, egy fekete felsőt, amire rávettem a fűzőmet. Fekete csuklyás köpenyt társítottam hozzá, nem szabad feltűnést okoznom a hajam így is rikító, egy rossz mozdulat és vége, talán egész életemben itt rostokolhatok.

Hallottam lenyomódni a kilincset, sokkot kaptam. Nem tudtam mi tévő legyek, ha valaki meglátja, hogy készülök megszökni oda az egész. Gyorsan bedobtam a táskámat az ágy alá és bevetődtem az ágyba, fizikai fájdalom volt csizmában feküdni az ágyban, de nem volt más választásom. Fejemre húztam a takarót és lehunytam a szemem, kinyílt az ajtó és hallottam, hogy belépett a szobába. Halkan surrant mellém, nem is hallottam, hogy elindult volna csak akkor jöttem rá, hogy már itt van a közelemben, amikor megszólalt.
- Szia! - suttogta, besüppedt az ágy mellettem. - Nem akartalak itt hagyni úgy, hogy nem köszönök el tőled. Thor azt mondta tetszett a tőr, remélem is, ugyanis ha akarod, ha nem, megtanítalak a használatára, kicsi az esélye, de talán lehetsz olyan jó, mint én. - dörmögte, hallottam a hangján, hogy még nincs teljesen magánál, fáradt és rekedt volt.

Próbáltam nem nevetni, egyértelműen tudok olyan jó lenni, mint ő, sőt talán jobb is és ezzel ő is tisztában van.
- Nem készültem hegyi beszéddel, mert amúgy is alszol és nem hallod, hogy mit mondok, azt se tudod majd, hogy itt jártam és ez így van jól. Vigyázz magadra, amíg nem vagyunk itthon, ja és Theon az ajtó előtt áll és őrködik. Szia. - állt fel mellőlem. Jaj ne már! Tuti, hogy tudja, hogy ébren vagyok!
- Hangosak a gondolataid. - szólt én pedig befogtam a kis hangot a fejemben. - Igazán kezdhetnél vele valamit, unalmas, hogy pontosan tudom, hogy mit fogsz csinálni. - húzta le rólam a takarót én pedig dühösen néztem fel rá.