Fekete Rózsa [Szünetel]

13. rész

- Szóval? - érdeklődött én pedig zavartan pillantottam rá, az utóbbi húsz percbe nem igazán figyeltem arra, amit mondott. Elterelődtek a gondolataim és valahol Asgardban kötöttek ki.
- Bocsi, nem figyeltem. - vallottam be mire ő elmosolyodott.
- Tudtam én, hogy sokat beszélek. - nézett fel az égre majd vissza rám. - Csak annyit kérdeztem, hogy van-e hol aludnod? - ismételte meg a kérdést. Erre nem is gondoltam!
- Ami azt illeti. - néztem el róla így megláttam a várost. Mindjárt ott vagyunk. - Nincs. - sütöttem le a szemem.
- Figyusz, tudom, hogy alig ismerjük egymást meg minden, de nálunk alhatsz. Anyám nincs otthon, ketten vagyunk, a húgommal szóval jól jönne a társaság. - mosolygott rám kedvesen. - Persze csak ha akarsz, nem erőltetek rád semmit. Viszont ha szabad megjegyeznem, mindenképp le kell fertőtleníteni azokat a sebeket a kezeden vagy el fog fertőződni. - bökött a karomra. Ó basszus, el is felejtettem.
Oké egy gyors mellette és ellene. Ellene: nem ismerem őt, lehet egy bérgyilkos és így akar csapdába csalni.
Rápillantottam a mellettem sétáló lányra, nem néz ki bérgyilkosnak, mosolygós, kedves és közvetlen. Nem hiszem, hogy veszélyt jelentene rám.
Mellette: kedvesnek tűnik, aggódik értem ezért szólt a fertőtlenítésről, legalább nem kéne a földön aludnom. De szeretem én a gyerekeket?
- Az jó lenne. - mosolyodtam el halványan. Remélem jól döntöttem.
- Szupi. - tapsolt. - Ez esetben kövess. - ragadta meg a karomat majd maga után húzva elkezdett sietni be a városba. Bár ez inkább a külvárosnak tűnt, de ez nézőpont kérdése.

Pár tini lézengett az utcákon és természetesen az idősek sem maradhattak ki, szúrós szemmel pillantgattak felénk. A környékből egy kicsit sem láttam ugyanis Josie eléggé sietősre vette a figurát. Azt mondta később körbe vezet, de most le kell ápolnia engem. Soha nem láttam még embert így lelkesedni egy seb fertőtlenítésért. Egy csomó olyan guruló cucc haladtunk el miközben a lány háza felé mentünk. Furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi lehet az a bigyó így habár Josephine jót mulatott rajtam azért egy próbát megért.
- Te- böktem meg az oldalát mire ő kérdőn fordult felém. - Mi a neve ennek a cuccnak? - böktem a fejemmel a mellettünk álló piros járgány felé.
A lány először furán nézett rám majd végül elkezdett nevetni, amit én nem nagyon értettem.
- Nagyon vicces vagy. - veregette meg a vállam miközben próbált nem fölborulni a rátörő nevetéstől. - Egy percre- kezdett bele, de muszáj volt félbe hagynia a mondatot, mert nem kapott levegőt. - egy percre tényleg elhittem, hogy nem tudod. – nevetett továbbra is.
- Persze, csak vicc volt. - mosolyogtam kínosan.
- Már az első perctől kezdve bírtalak, de ezzel most bebiztosítottad magad. - mosolygott rám majd ismét elindult az úton. Mögötte ballagtam és néztem a mellettünk elhaladó járműveket, aminek még mindig nem tudom a nevét. REMEK.

- Itt is vagyunk. - állt meg egy ház előtt pár perc séta után. Végre, már nagyon fáj a lábam. Szép volt, egy egészen nagy, tornácos barna faház volt, az ajtó egykor fehér lehetett, de az éveknek köszönhetően néhol lekopott a festék. A vöröske oda sietett az ajtóhoz majd előszedte a táskájából a kulcsot és elkezdte birizgálni a zárat. - Pillanat, néha nehezen nyílik. - nyomta le a kilincset, de az ajtó nem nyílt ki. Dühösen kezdte el lökdösni a vállával. Éppen felajánlottam volna, hogy berúgom, de ekkor sikerült belöknie. Diadalittasan elmosolyodott majd hátra fordult hozzám.
- Csak utánad. - intett mire én elmosolyodtam és elindultam befelé.
- Juna megjöttem! - kiáltotta a lány amint belépett. Becsukta az ajtót majd ledobta a cipőjét, én is követtem a példáját, elvette tőlem a köpenyem majd felakasztotta a fogasra. - Juna! - kiáltott újra mire halk dobogás hallatszott majd megjelent egy tíz év körüli kislány előttem. Óriási barna szemei voltak és gyönyörű vörös haja, ami a derekáig ért. Az ő arcán is ott voltak a szeplők csak neki rendesen látszódtak nem úgy, mint a nővérének. Vékony kislány volt, egy nyári kis ruhát viselt, lába csupasz volt.
- Juniper, ő itt Elorah. - mutatott be minket egymásnak mire én félénken intettem a lánynak, aki erre csúnyán nézett rám. - Juniper! - szólt rá erélyesen a testvére.
- Helló! - köszönt morcosan a lányka.
- Szia. - mosolyogtam rá.
- Meddig leszel itt? - vonta fel a szemöldökét. Hú, nem cicózik.
- Hé! - nézett rá csúnyán Josie. - Nem ehetsz fagyit, ha ilyen vagy. - fenyegetőzött.
A kislány keresztbe fonta maga előtt a karjait majd hátat fordított és elszaladt.
- Kis tinik. - sóhajtott majd megragadta a kezem, ismét. Elindult arrafelé amerre a húga ment, vagyis egyenesen, a nappali a bejárati ajtó mellett volt bal oldalt, jobbra pedig a konyha volt. Nem igazán tudtam körbe nézni mivel Josie eléggé sietett, fogalmam sincs, hogy mikor, és hogyan de a következő pillanatban már egy kis fürdőszobában voltam.

A lány leültetett a kád szélére majd az egyik kisszekrényben kezdett el kutakodni. Boldogan felvisított, amikor megtalálta a kötszert és a többi kegyszert, köhintett egyet majd elindult felém. Leült mellém majd tétovázva nézett rám.
- Figyelj, adok egy pólót, mivel ezt valószínűleg szét kell vágnom. - állt fel majd kisietett a fürdőből, így volt időm körbe nézni. A kád fölött volt egy kis polc, amin a fürdéshez való dolgok voltak illetve egy zuhanyfüggönytartó és persze a függöny. A polc fölött egy kopottas tükör volt. A káddal szemben volt a wc ami mellett volt a mosdókagyló ami bele volt építve a fehér szekrénybe. A mosdó fölött volt még egy tükör, mellette pedig két kislámpa és két akasztó nyilvánvalóan a törülközőknek. A szoba falai szürkés kékek voltak, volt egy ablak ahonnan jött be a fény. Összességében aranyos kis helyiség.
A lány visszatért egy óriási rövid ujjú pólóval, becsukta maga mögött az ajtót majd ismét helyet foglalt mellettem.
- Itt van a póló, na, lássuk azt a sebet. - vette a kezébe az ollót miután lerakta a pólót. Óvatosan elkezdte szétvágni a felsőt én pedig szomorúan néztem a jelenetet. Rám jött a rosszullét a sebeimtől így inkább elfordítottam a fejem, általában bírom az ilyesmit, de ezt most inkább kihagytam.

Elővette a fertőtlenítőt majd egy vattára öntött egy kicsit belőle. Óvatosan elkezdte fertőtleníteni a sebeket, volt pár kisebb karcolás, azokat szépen tűrtem hisz nem először sebesültem meg. Viszont volt egy óriási seb, ami a bal felkarom közepén húzódott, na, az nagyon fájt.
- Hú, azt hiszem, ezt össze kell varrni. - nézegette a sebet én pedig rémülten néztem rá. Csak azt ne!
- Tényleg? - kérdeztem idegesen.
- Elég mély, a könyv és a tanárok szerint ilyenkor már varrás szükséges. - bólogatott. - Orvos tanonc vagyok. - húzta ki magát büszkén.
- Hű! - csodálkoztam. - Nálunk kevés a női gyógyító bár nem értem miért. - gondolkodtam hangosan.
- Las Vegasban gyógyítóknak hívjátok az orvost? - nevetett fel miközben elővette az orvosi táskáját.
- Igen. - bólintottam majd elfehéredve néztem rá, amikor elővette a tűt. - Odin szakállára. - tágult ki a szemem.
- Nyugi, csináltam már ilyet. Igaz, hogy csak egyszer, de az is több mint a semmi. - közelített felém a tűvel. Én pedig szorosan lehunytam a szemem.