Fekete Rózsa [Szünetel]

2. rész

Az éjszaka közepén felriadtam, nem álmodtam rosszat szó sincs róla, inkább olyan érzésem volt, mint akinek valamiért muszáj felkelnie. Körül néztem a szobában, de nem láttam semmit, az óra fél egyet mutatott, fáradtan dőltem vissza az ágyba, de bármennyire is akartam, nem tudtam vissza aludni. Holdkórosan másztam ki az ágyból majd indultam el kifelé a szobából azzal az indokkal, hogy járok egyet.
Elindultam a folyosón, nem volt konkrét tervem, hogy hova megyek, a lábam vitt valamerre. Lassan lépkedtem, céltalanul bolyongtam. A nagyterem ajtaja előtt elhaladva beszélgetés foszlányokat hallottam. Megálltam az ajtótól pár méterre és hallgattam a beszélgetést. Vagyis csak hallgattam volna, de semmit nem értettem a konzultálásból így kénytelen voltam vissza sétálni az ajtóhoz. Óvatosan rátapasztottam a fülemet a nyílászáróra majd próbáltam kivenni a beszélgetést.

- Szerinted jó ötlet ez? - hallottam meg az első, férfi hangot.
- Nem vagyok benne biztos, de szükségem van rád. Muszáj velem jönnöd. - válaszolt a másik férfi.
- És Loráhval mi lesz?
- Nem tudunk mást tenni, itt kell hagynunk. Nem leszünk sokáig Midgardon, meg amúgy sem kell félteni. Téged is elvert már, nem egyszer. Ügyes és bátor lány. Nem lesz baja meg amúgy sem lesz egyedül. - Mi? Miért mennek Midgardra? És engem miért hagynak itt?
- Mikor mondjuk el neki?
- Nem tudom, két nap múlva indulunk, talán majd holnap, hatszemközt.
- És mi van, ha most mondjuk el neki? Vagyis igazából már tudja.
- Honnan tudná?
- Onnan, hogy itt áll az ajtó előtt. - válaszolt mire én riadtan léptem hátrébb az ajtótól, de már késő volt. Az ajtó kinyílt így szembe találtam magam a két fivérrel.

Tuti megint használta a képességét, a kis dög.

Valahogy, úgy.

Szólalt meg a hangja a fejemben mire én összerezzentem.
Az idősebbik férfi rosszallóan vizslatott tenger kék szemével, ellentétben a kisebbikkel, aki unottan pillantott rám zöldes szemeivel. Ugyan azt a ruhát viselték, mint amikor utoljára láttam őket. Thor szokásos ruhájában virított, ami nem másból áll, mint egy fekete bőrnadrágból, egy barna bőrcsizmából és egy fekete a vállán piros köpennyel díszített mellvértből. Piszkos szőke hajából pár tincs hátra volt fogva. Lokin az edzőruhája volt, sötétkék bőr felső, rajta egy szintén kék bőrmellénnyel, és a változatosság kedvéért sötétkék vállvédővel illetve karvédővel, és egy pár fekete csizma. Fekete vállig érő haja kicsit kócosan állt.
- Te mit keresel itt? - vont kérdőre Thor mire én lesütöttem a szememet.
- Én csak, öhm...nem tudtam aludni és ezért gondoltam járok egyet, hallottam, hogy itt vagytok és, öhm, igen. - hadováltam össze-vissza. - De most ne rólam beszéljünk. Mi az, hogy visszamentek Midgardra? - kérdeztem felnézve rájuk, Thor zavartan pillantott rám. Jó vagyok terelésben.
- Mennyit hallottál?
- Épp eleget ahhoz, hogy tudjam, elmentek a Földre és engem itt hagytok. Mi történt ott? Miért kell Lokinak is mennie? Ha jól emlékszem legutóbb éppen azért ment oda, hogy elpusztítson mindent. - néztem a fekete hajúra szúrósan.

- Azóta 5 midgardi év telt el, megváltozott. - kelt testvére védelmére a szőkeség.
- Dehogy változott, ugyan olyan sunyi és kiszámíthatatlan. - mutattam rá felháborodva.
- Mi bajod van velem? - lépett hozzám közelebb fenyegetően az "emlegetett szamár". Azt hiszem így mondják a midgardiak.
- Sok minden, várj, mindjárt hozom a listámat nehogy egyet is kifelejtsek. - morogtam.
- Úgy érzem ennek már semmi köze nincs Midgardhoz. - lépett közénk Thor mielőtt még egymásnak estünk volna. - Nem tudom, mi bajotok van egymással, eddig elvoltatok egymás mellett. Légy szíves ne most szedjétek szét egymást. - pillantott ránk felváltva. - Lorah ülj le, van pár megbeszélni valónk veled. - állapodott meg végül rajtam a tekintete. Én bólintottam majd elindultam leülni, amikor Loki mellé értem direkt neki mentem a vállának. Hallottam, hogy motyog valamit, de nem értettem. Talán jobb is.

Mivel ötletem sem volt hová ülhetnék egy üres teremben így szék híján, a lépcsőn foglaltam helyet. Kezdem megbánni, hogy hálóruhában jöttem.
- Szóval? - szólaltam meg miután meguntam, hogy suttogva veszekednek. Mindketten rémülten kapták rám a tekintetüket, valószínűleg teljesen elfeledkeztek rólam.
- Szóval - ismételt meg a szőkeség miközben közelebb jött. - El kell mennünk a Földre, nem mondhatom el, hogy miért. Elég, ha annyit tudsz, hogy ott leszünk pár napig. Tudom, hogy megígértem neked, hogy egyszer elviszlek oda, de az nem most lesz. Túl veszélyes számodra, itt biztonságban vagy. - mondta mire én értetlenül néztem fel rá. - Holnap bemutatom az őrödet, amíg nem vagyunk itthon ő lesz melletted. Bárhová mész ő követni fog. Tudom, hogy megtudod védeni magadat, de szeretnélek száz százalékig biztonságban tudni. - rakta a vállamra a kezét. - Most eredj aludni, késő van, holnap még átbeszélünk pár dolgot. - biccentett az ajtó felé.

Sóhajtva álltam fel, habár legszívesebben ellenkeztem volna. Tudtam ebbe most nem tudok beleszólni, teljesen megértem az intézkedéseket. Elindultam kifelé a teremből, lassan lépkedtem direkt azért, hogy halljam, mit susmognak.
- Nem ellenkezett. Mi van vele, nem szokta ilyen könnyen feladni. - suttogta Loki mire én hátra szóltam.
- Mit érnék az ellenkezéssel? - néztem hátra a vállam fölött. - Úgy sem tehetek ellene semmit, el kell fogadnom. - vontam vállat majd kinyitottam az ajtót. - Jó éjszakát. - köszöntem el tőlük majd kiléptem a teremből.

Elindultam visszafelé a folyosón, néha-néha összefutottam egy-egy őrrel a folyosón, de alapból teljesen egyedül voltam, mégis volt egy olyan érzésem mintha valaki követne. Időnként hátrafordultam, de soha nem láttam senkit. Oda értem a szobámhoz, kinyitottam majd bementem a helyiségbe. Becsuktam az ajtót majd megfordultam, de nem számítottam arra, ami ott fogadott. Egy pár zöldes szempárral találtam szemben magam amint megfordultam.
- Te jóságos ég! - csaptam rá a vállára finoman. - Azt akarod, hogy szívrohamot kapjak? - vontam fel a szemöldökömet, miközben próbáltam rendezni a levegőmet, ami tüdőmben ragadt egy pillanatra. - Mit akarsz tőlem, kedves Loki? - kérdeztem kikerülve őt. Befeküdtem az ágyba majd türelmesen vártam, amíg el nem kezdte mondandóját.

- Miben sántikálsz? - kérdezte gyanakodva.
- Én ugyan semmiben, itt egyedül te szoktál rosszban sántikálni, meg sántikálni. Erősre sikerült a rúgás? Nem terveztelek lesántítani. - vigyorogtam rá miközben kezét figyeltem. Semmi különöset nem csinált csak megmozgatta az ujjat mire meggyulladt a gyertya. Mindig felvág a képességeivel. Mit meg nem adnék azért, hogy én is tudjak ilyet.
- Soha nem tudsz majd ilyet csinálni. - szólalt meg mire én először értetlenül majd csúnyán néztem rá.
- Már megint olvasod a gondolataimat? - vontam fel mérgesen a szemöldökömet. - Amúgy meg miért ne tudnék? Honnan tudod, hogy én nem vagyok boszorkány? Bárki képes lenne erre. - mozgattam meg az ujjaimat gyertya felé mutatva, ugyan úgy, mint ő miközben huhogtam, hogy még hitelesebb legyen, igazság szerint viccnek szántam. Éppen ezért lepett meg, amikor a gyertya, lángra kapott. A lángj zöld volt a megszokott narancs helyett. Kitágult szemekkel néztem a férfira, aki tátott szájjal nézte a mécsest.

- Ezt, hogy csináltad? - nézett rám összehúzott szemekkel.
- Én, hogy csináltam? Azt hittem te voltál! - emeltem fel a kezem védekezőn.
- Az enyém nem zöld, hanem narancs. - válaszolt majd közelebb jött hozzám. - Még egyszer felteszem a kérdést. Hogy csináltad? - ismételte meg miközben felém tartotta a kezét, amiben megjelent a tőrje.