Fekete Rózsa [Szünetel]

5. rész

- Kisasszony. - kopogott Lyra a szolgáló lány. - Mindenki önre vár a reggelinél.
- Mondja meg nekik, hogy ma nem óhajtok velük reggelizni. Ne hozzon ételt, nem vagyok éhes. - kiáltottam ki majd a fejemre húztam a takarót. Nagyon fáradt voltam az éjjeli banzáj miatt és a fejem is fájt az emlékeknek köszönhetően. Miután Lokival szócsatát vívtunk kirontott a szobámból, meglehetősen szomorúnak és feldúltnak tűnt éppen ezért hatalmas bűntudatom lett. Egész éjjel alig aludtam valamit, mert azon tanakodtam, hogyan is kérhetnék bocsánatot tőle.

Körülbelül öt óra lehetett, amikor úgy döntöttem, hogy kimászok az ágyból. Felvettem egy babarózsa színű ruhát majd elindultam kifelé. Kinyitottam az ajtót majd kinéztem rajta, hogy jön-e valaki. Szerencsém volt ugyanis senki nem tartózkodott kint, kiléptem a folyosóra majd elindultam a kert felé. Csupasz talpamat hűtötte a hideg padló, futottam, hogy ne találkozzak senkivel, de sajnos nem jött össze. Éppen a kertbe nyíló ajtóhoz értem, amikor is valaki megfogta a vállam.

- Lorah. - szólalt meg mire én ijedten fordultam hátra.
- Te jó ég, Thor a szívbajt hozod rám. - raktam a szívemre a kezemet.
- Nem állt szándékomban. - mosolygott rám kedvesen. - Nem jelentél meg se a reggelin, se az ebéden. Minden rendben? - nézett végig rajtam.
- Persze, csak kicsit későn sikerült elaludnom ezért evés helyett inkább a pihenést választottam. - válaszoltam és reméltem, hogy gyorsan letudjuk a témát és mehetek végre a kertbe, de úgy látszik, mostanában mindenki ellenem van.

- Örülök, hogy nincs komolyabb bajod. Szóval - csapata össze a tenyerét és én tudtam, hogy most egy ideig nem szabadulok - mint említettem lesz egy őröd, úgy érzem ez a tökéletes időpont a bemutatására. Éppen kint van edzésen szóval azt is meg tudod nézni, hogy milyen egy küzdelemben.
- Rendben, essünk túl rajta, akkor majd utána megyek ki. - adtam be a derekam majd elindultam visszafelé a folyosón.
- Nagyon nem szeretheted a cipőket. - nézett rá csupasz lábfejeimre mire én megvontam a vállam.
- Régi megszokás. - válaszoltam. Egész úton csöndben voltam, nem volt kedvem társalogni, terveim szerint ma egyáltalán nem akartam szocializálódni, de hát mit tehet az ember/isten, ha van két igen nagy mozgásigényű "testvére"?

Ahogy egyre közelebb értünk a kinti gyakorló pályához úgy egyre hangosabb lett a kardok találkozása is. Kicsit kellemetlen volt a forró homokban sétálni, de hát így jár az, aki nem képes felvenni egy lábbelit. Nem én voltam az egyetlen, aki megtekintésre jött ugyanis Loki is ott volt, a pálya szélén álldogált és nézte a párbajt. Oda mentünk hozzá, mellé álltam Thor pedig mellém, hárman néztük a katonákat. Egy ideig kapkodtam a tekintetem a sok gyakorló férfi közt majd meguntam a tudatlanságot és Thor felé fordultam.

- Melyiket is nézzük? - kérdeztem összevont szemöldökkel.
- Azt, aki most kel fel a porból. Itt közvetlen előttünk. - mutatott rá a férfira, aki valóban a földről kecmergett fel. - Theon! - kiáltotta a szőkeség, mire a férfi felénk fordította a fejét majd miután elköszönt a társától elindult felénk. Amint oda ért hozzánk meghajolt a hercegek előtt, miután felegyenesedett levette a sisakját én pedig azt hittem ott ájulok el.
- Elorah kisasszony. - fogta meg gyengéden kezemet majd szájához emelte és apró csókot nyomott rá. Nagyon illett hozzá ez a mély, hogy is mondják a földiek? Szexi hang? Zavartan néztem el róla, éreztem, hogy arcom kezd pirosodni és ezen az sem segített, hogy két égető pillantást éreztem magamon.

- Csak Lorah. - habogtam.
- Ahogy óhajtja. - nézett a szemembe. Kék szemei hasonlítottak édesanyáméra, vöröses haja kócosan állt a sisak miatt. Arcát enyhe borosta fedte, hosszú orra volt, homlokán egy apró heg helyezkedett el. Kicsit hasonlított Lokira. Ami ruháját illeti egy egyszerű vörös mellvért volt rajta alatta egy bézs színű felsővel, barna bőrnadrágot viselt egy fekete csizmával.
- Szóval - szólalt meg Thor mellőlem ezzel kizökkentve a férfi felméréséből. - Theon lesz az őröd, ő az egyik legjobb újonc. Úgy gondoljuk nem lesz gond mivel legyőzte Rowant, de ha akarod te is felmérheted a tudását. - mondta mire én értetlenül néztem rá. Mi?

- Milyen tudást? - kérdeztem rá, mire ő és az újonc is felnevetett.
- Harc. - adott választ én pedig megvilágosodva pillantottam a katonára.
- Ohh, jó. Persze, tőlem. - bólogattam majd hátrafordultam egy fegyvert keresve.
- Most? - kérdezték mind a hárman mire muszáj voltam felnevetni.
- Persze. - adtam választ. - Kard, kés, tőr vagy semmi. - vontam fel a szemöldököm.
- Nem akarok magával verekedni. - nevetett fel mire én felvont szemöldökkel fordultam vissza hozzá.

- Ohh, ezt nem kellett volna. - súgta Loki Theonnak aki továbbra is értetlenül állt a helyzet előtt.
- Azért nem akar, mert nő vagyok? - tettem fel a költői kérdést. - Nézzen rá Lokira, látja azokat a kis sebeket az arcán? Én voltam, szerencséje van, hogy tud gyógyítani különben rosszabbul, nézne ki. - mosolyogtam a fekete hajú férfira gúnyosan majd elindultam a pályára. - Ha akar, választhat fegyvert, nekem nincs szükségem semmire. - mondtam miközben hátra fogtam a hajamat. Ruhámat felhajtottam így kilátszott a nadrágom, alapból kijöttem volna edzeni, de csak este, amikor már senki nincs kint, de ha már itt vagyok. Állok elébe.

Theon nevetve közeledett felém, körbe néztem, és mint mindig, most is volt nézőm. Érdekes párbaj előtt állunk. Nagyon rég harcoltam olyannal, aki új volt számomra, általában vagy fivérekkel vagy Rowannal edzek. Az első alkalommal mind a hárman elvertek, kihasználták azt, hogy semmit nem tudtam róluk. Hogy hogyan mozognak, mikor hová lépnek. Azóta bele jöttem, pontosan tudom, hogy mikor mi fog következni. Néha-néha változtatnak egy kicsit, minden alkalommal meglepődök. Valamikor a kiszámíthatatlanságuknak köszönhetően nyernek, de valamikor időben tudok reagálni és elverem őket. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy mennyit fejlődtem az évek során.

- Készen állsz? - kérdezte tőle mire én vigyorogva válaszoltam.
- Készen születtem. - mondtam majd tovább várakoztam. Mindig én kezdeményezek viszont most nem volt kedvem, meg amúgy is azt mondta nekem egy bölcs ember, hogy a türelem rózsát terem.

Ahelyett, hogy ábrándoznál inkább figyelj oda az ellenfeledre mert mindjárt a földön kötsz ki.

Hallottam meg Loki hangját a fejemben mire feleszméltem, Theon éppen készült bemosni nekem egyet, még szerencse, hogy észhez tértem. Elhajoltam az ütés elől majd megragadtam a karját és egy egyszerű mozdulattal átdobtam a hátam fölött. Direkt végigkísértem az esését, hogy ne essen nagyobb baja az esésnek köszönhetően, de úgy látszott itt nem ér a finomkodás.
Amint leért a földre megragadta a lábamat majd kirántotta alólam, mindketten padlón voltunk és ilyenkor egy dolog számít. Az, hogy milyen gyors vagy. Gyorsan felpattantam a homokból majd hátrébb lépem a földön fekvőtől, hogy ne tudja még egyszer kirántani a lábamat. Ő is felkelt a földről majd ismét támadásba lendült. Volt pár olyan mozdulata, amikor azt hittem, hogy itt a vég le fog győzni, de végül valahogy mindig sikeresen védekeztem. Már vagy hatodjára készültem felállni a homokból, amikor is megláttam Theon gyönyörű szemét közvetlenül velem szemben. Karomat lefogta, pontosan azt csinálta, mint a múltkor Loki. Átfutott az agyamon, hogy megnyaljam-e az arcát, de rájöttem, hogy annál nevetségesebb nem is lehetnék. Meg amúgy is azzal csak a herceget tisztelem meg.

Esélyem sem volt, kezdtem kényelmetlenül érezni magam amiatt, hogy a férfi még mindig nagyon közel volt hozzám és rajtam ült.
- Bevallom igazán jó vagy. - szólaltam meg, hogy ne kelljen tovább tűrnöm a kínos csöndet.
- Igazán megtisztelő ezt az ön szájából hallani. Úgy hallottam maga az egyik legjobb harcos itt, szülei is harcosok voltak? - kérdezte mire én döbbentem néztem rá. Soha senki, nem mert rákérdezni a szüleimre, mindenki hallgatott. A dicséreteknél is csak annyit mondtak, hogy tehetséges vagyok, azt senki nem tette, hozzá, hogy a szüleim vére csörgedezik az ereimben.