Fekete Rózsa [Szünetel]

17.rész

– Szorosabbra! – mondta Frigga mire Lyra még egyet húzott a fűzőn én pedig azt hittem ott helyben elájulok.
– Ez kicsit szoros. – nyögtem fel, tüdőmből az összes levegő kiszökött, arcom sápadt lett.
– Lyra nem azt mondtam, hogy fojtsd meg. – rikkantott a nő majd mögém lépett és kilazította a fűzőmet. – Kérlek, hozz egy pohár vizet. – intézte szavait a cselédnek, aki egy "rendben asszonyom" elmotyogása után kisietett az ajtón.
A tükör előtt állva néztem magamat, a királyné megkötötte a fűzőmet majd miután segített felvenni a ruhámat, s végül mosolyogva nézett bele a tükörbe a hátam mögül.
– Gyönyörű vagy. – fogta meg mind két vállam majd maga felé fordított. – Mint egy igazi királynő. – mért végig. Hajam kontyba volt fogva, benne egy apró rózsás csattal, amit még anyától kaptam kiskoromban. Ruhám alja fehér volt és fokozatosan kezdett el kékülni, arany csíkokkal díszítették a szoknya és a mell részt. Ami cipőmet illeti egy ezüstszínű magassarkút vettem fel, legnagyobb bánatomra nem viselhettem csízmát vagy bármi mást, ami kényelmes.
Szemeimet kifestették így azok aranyszínűek voltak. Cseresznye színű ajkaim csillogtak az ajak balzsamnak köszönhetően.

Morgolódva igazítottam meg a fészket a fejemen, Frigga pedig mosolyogva nézte a jelenetet majd a cselédre nézett, aki idő közben megérkezett a vizemmel. Megköszönve az italt elvette Lyrától a pohár vizet és a kezembe nyomta. Bele ittam az italba vigyázva arra, hogy ne jöjjön le a balzsam a számról így vizes lett a ruhám.
– Remek. – pillantottam ruhámra morcosan.
– Ne mérgelődj, nem látszik. – legyintett kedves mosollyal az arcán.
– Inkább induljunk. – tolt az ajtó felé miután kivette a kezemből a poharat majd lerakta a fésülködő asztalra. A cselédlány kinyitotta nekünk az ajtót, amit megköszöntem majd kiléptem a szobából.
– Ahogy hallom megérkeztek a vendégek. – utaltam a nagy zsivajra, ami olyan hangos volt, hogy egészen a második emeleti folyosón hallatszott ahol én ácsorogtam.
– Valóban, mindenki ránk vár. Nem lenne illendő őket tovább várakoztatni, induljunk. – sietett előre a lépcső irányába. Magassarkúja kopogott a padlón, sárga ruhájának uszálya és harang alakú ujjai lobogtak mögötte.
Sietve lépkedtem le a fokokon, Frigga már két kanyarral lehagyott így nagyon kellett szednem a lábam. Egyszer kétszer meg is botlottam, párszor megtapostam a ruhámat, de végül sikeresen leértem a lépcsőn.

A királynő a folyosón várt rám, amint megpillantott megkönnyebbülten fel sóhajtott majd megragadta a kezemet és a bálterem felé vonszolt.
– Ahogy gyakoroltuk, fel a fejjel, és mosolyogj – csípte meg az arcom majd bólintott a két őrnek, akik erre kitárták a bálterem ajtaját.
Az emberek elnémultak, amikor az óriási faajtó kitárult. Minden szem rám szegeződött mire én lesütöttem íriszeimet egy pillanatra.
– Elorah. – hallottam meg egy ismerős hangot magam mellől mire fel kaptam a fejem.
– Thor. – mosolyogtam rá miközben elfogadtam a kezét, így elindultunk a tömeg között.
– Gyönyörű vagy, ma is. – bókolt a herceg, amit én csak egy halvány mosollyal reagáltam le.
– Köszönöm, te is jól nézel ki. – dicsértem meg a kinézetét.
Szőke haja rendezetten állt, néhány apró fonás volt benne hátul, haja egy része össze volt fogva. Ruhája is kifogástalan volt, fehér inget és kék öltönyt viselt.
– Loki merre jár? – érdeklődtem körülnézve a terembe egy fekete hajkorona után kutatva.
– Itt vagyok. – súgta a fülembe mire kirázott a hideg. Érzelemmentes arccal fordultam hátra hozzá.
– Csak nem hiányoltál? – mosolygott önelégülten.
– Téged? Soha. – vigyorogtam rá. Majd fejemet Thor felé fordítottam, akinek nyoma veszett.
– Gyere, már várnak ránk. – nyújtotta kezét, amit vonakodva, de elfogadtam. Elindultunk Odinék felé, akik éppen valamin nevettek.
– Egész elviselhetően nézel ki. – mondta rám sem nézve.
– Kösz. – morogtam – Te ruhád is egészen elviselhető, a személyiségeddel ellentétben. – szúrtam oda. Amúgy Loki öltözéke nem elviselhető volt, hanem káprázatos, nagyon jól állt neki a fekete ölzöny és fehér ing. Haja is egész rendezett volt egészen addig a pillanatig, amíg össze nem borzoltam. Jobban áll neki a kissé kócos haj.