Fekete Rózsa [Szünetel]

22.rész

- Nem hiszem el, hogy tényleg megszöktél! - kiáltott rám erélyesen, mire a fáklyák lángjai megremegtek.
- Nem volt más választásom, kalitkába vagyok zárva! - nézett bele a szemébe eltökélten.
- Ez a hely biztonságot nyújt számodra, mindent megkapsz itt, mit akarsz még? - kérdezte egy fájdalmas sóhaj kíséretében.
- Szabadságot! A kalitka, attól még, hogy aranyból van, ugyanúgy kalitka marad.
- Nem hiszlek el - dörzsölt emeg fáradtan az orrnyergét.
Csöndben maradtam, mind a ketten a semmibe meredtünk és a gondolatainkkal voltunk elfoglalva.
- Igaz? - kérdeztem pár perc csönd után, Odin értetlenül nézett fel rám. - Tényleg férjhez akarsz adni? - kérdeztem közelebb lépve a lépcsőhöz.
- Igaz. - biccentett.
- És engem nem akartál mondjuk beavatni? - érdeklődtem.
- Fiatal vagy és makacs, tudtam, hogy ellenkezni fogsz.
- Ez akkor sem igazságos, igen is van beleszólásom ebbe, az én életem, nem dönthetsz felettem! - rivalltam rá.
- De - szólalt meg egy kis csönd után - Megtehetem, a királyod vagyok - morgott rám.
- Gyűlöllek, mint a királyom, és mint az apám! - kiáltottam rá, Odin mérgesen állt fel a trónjáról, majd lelépett a lépcsőre. és elkezdett lassan lefelé lépkedni, egyenesen felém.
- Elég legyen! - szólt rám, mérgesen nézett a szemembe.
- Mondd meg, mi értelme van annak, hogy itt vagyok? Mondd meg! - kérdeztem dühösen. Arcát vizslattam, hátha látok valami érzelmet rajta, de semmi. Arca egy pillanatra megrezzent, és már azt hittem mondani fog valamit, de mielőtt megtehette volna, összeesett.
Rémülten néztem a földön heverő királyt, mellé térdelve néztem meg a pulzusát, ami habár gyenge volt, de legalább volt.
- Őrség! Segítség! Valaki, jöjjön most azonnal! - kiabáltam kétségbeesetten.
Két őr tépte fel az ajtót, majd felénk sietett, ijedten álltam arrébb, hogy ne legyek útban, szapora légzéssel néztem körbe a trón teremben majd a tekintetem megakadt az ajtóban álló fekete hajú férfin.

A levegőt kapkodva nyitottam ki a szemem, majd hirtelen felületem, aminek következtében lefejeltem valakit.
- A fenébe! - fogtam meg a homlokom.
- Csigavér hölgyem. - szólalt meg egy hang, mire én felkaptam a fejemet és ránéztem a hang tulajdonosára.
- Maga kicsoda?
- Steve - mosolygott rám - Steve Rogers. - mutatkozott be.
- Én meg Elorah - mértem végig a férfit, szőke rövid haj, gyönyörű kék szemek, szép mosoly, izmos felsőtest. Furcsán méregettem a férfit, valahonnan ismerős volt, de nem tudtam honnan. - Maga nem az a pajzsos tag, a bosszúállókból? - esett le a tantusz mire ő elmosolyodott.
- De én vagyok az a pajzsos tag. - biccentett - Ön, pedig ha nem tévedek Thor fogadott testvére vagy.
- Ezt honnan tudja? - kerekedett el a szemem.
- Sokat mesélt már magáról, és nem volt nehéz felismerni, nem mindennap lát az ember fehér hajú, lila szemű nőt egy metrón verekedni, furcsa egyáltalán nem ide illő ruhában. - adott választ.
- Thor mesélt rólam? - csodálkoztam, otthon senki nem tud arról, hogy milyen szoros a kapcsolatunk, itt a földön meg már az első embernek elmeséli, hogy milyen viszonyban vagyunk.
- Hogyne, nem is mesélt inkább dicsőített.- nevette el magát, ami engem is mosolygásra késztetett.
- Ezért majd még kérdőre vonom. - mosolyogtam. - Egyébként, hol vagyok? - néztem körül, egy padon feküdtem valami park közepén, az emberek, akik mellettünk sétáltak el furcsán méregettek.
- A Central Parkban, miután összeesett a földön és megkérdezte, hogy én vagyok-e Thor elájult. Nem hiszem, hogy jó ötlet lett volna ott hagyni a metrón így elhoztam.
- Egy parkba? - kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Nem volt jobb ötletem, és így hamar megtalálnak. - vont vállat majd elvette rólam a tekintetét és körbe nézett. Tekintete hirtelen megállapodott valakin így követtem a tekintetét. A fejfájásom és a hányingerem rögtön elmúlt amint megláttam a két férfit felénk közeledni.
- Jaj, ne már! - morogtam vissza dőlve a padra. Már csak ez hiányzott! Szememet lehunytam és így vártam, hogy megérkezzenek a fivérek.

- Rogers - hallottam meg Loki goromba hangját.
- Loki - köszönt vissza a férfi.
- Hogy van? - kérdezte Thor.
- Hát, meglátott titeket és kikészült.
- Mi történt veled? - fagatott Thor.
- Két pasi viccből meg akart ölni. - morogtam, fél szememet kinyitva.
- Meg akartak ölni? - szaladt fel a szemöldöke a fekete hajúnak.
- Igen, felszálltam a metróra, ami üres volt, leültem, ők is felszálltak aztán megvertek. - néztem rájuk felváltva. - Majdnem megfojtott az egyik, de Mr. Rogers megmentett.
- Mr. Rogers? - nevetett gúnyosan Loki mire mind a hárman szúrós pillantásokkal illettük őt.
- Igen - bólintottam - ha akarod, mostantól téged is hívhatlak így, Mr. Őfelsége. - vigyorogtam rá.
- Nem szükséges. - húzta fel az orrát a férfi én pedig szórakozottan néztem a drámáját.
- És a kezeddel mi történt? - hagyta figyelmen kívül Thor, testvére hisztijét.
- Meglőttek - húztam el a számat, Loki pedig rám kapta a tekintetét.
- El kell mennünk egy orvoshoz! - szólalt meg kimérten a hollóhajú.
- Nem kell, jól vagyok. - ültem fel, miután meguntam, hogy kicsinek érzem magamat mivel mindenki fölém tornyosulva hallgatott.
- Nem vagy jól. - fonta keresztbe maga előtt a kezeit.
- Szerintem én ezt jobban el tudom dönteni, mint te!
- Szerintem meg nem.
- Ne szólj már bele mindenbe! - hurrogtam le.
- El, ezzel nem húzod ki sokáig! - bökött rá a fáslira, ami már teljesen magába szívta a véremet.
- Megoldom. - makacskodtam.
- Nem vagy normális! - sóhajtott megadóan.
- Igen ezt már mondtad egy párszor, de ez sem változtat a véleményemen.
- Tényleg nem ártana elmennünk egy orvoshoz. - szólalt meg Thor oldalba bökve testvérét, akinek már vérben forogtak a szemei.
- Felesleges, nem most sérültem meg először, túl fogom élni. - húztam ki magam büszkén miközben próbáltam nem fájdalmas arcot vágni.
- Máskor is lőtték már meg? - vonta fel a szemöldökét Rogers.

- Hát, azt nem mondanám - ráztam a fejemet - De volt már ennél nagyobb sérülésem is! - álltam fel magabiztosan. A három férfi kérdőn nézett rám, de én velük nem törődve indultam el a parkból kifelé.
- Elorah, az a fásli nem tart ki sokáig, csak egy átmeneti dolog volt! - kiáltott utánam Steve, de nem igazán foglalkoztam vele.
- Most hová mész? - kiáltott utánam Thor.
- Megkeresem a kuruzslót! - válaszoltam tovább bicegve. - Beszélnem kell vele! - kiáltottam vissza.
- Nem hiszem, hogy örülne neked. - sietett utánam Loki.
- Nem baj, akkor is meg kell keresnem. - pillantottam rá.
- Elorah állj már meg egy pillanatra! - szólt rám.
- Loki, azt hiszem, Odin megfog halni. - álltam meg felé fordulva.
A férfi is megtorpant, zöldes szemével arcomat vizslatta hátha vicceltem, de arcom teljesen komoly volt. Én lennék a világ legboldogabb embere, ha viccelhetnék.
- Miről maradtam le? - ért mellénk Thor, elmosolyodva néztem rá, kicsit oldalra billentettem a fejemet és visszakaptam a tekintetemet Lokira.

Te mondod meg neki.

Üzentem Lokinak mivel pontosan tudtam, hogy úgy is a fejemben kutakodik. Thor érdeklődve figyelt minket, én pedig továbbra is mosolyogva néztem rá, nagyon vártam, hogy Loki végre megszólaljon mivel már kezdett fájni az arcom a mosolygástól.

Miért én legyek az ünneprontó?

Jött a válasz mire én egy pillanat erejéig szúrósan néztem rá.

Mert mindig te vagy, ezen, nem kéne meglepődnöd.

Ezúttal magadra vállalhatnád.

Hogy mindig, mindent nekem kell csinálnom!

Forgattam meg a szemem majd a mosolyomat lehervasztva néztem komolyan az idősebbik fivérre.
- Thor, el kell mennem Strange-hez. Úgy érzem Odinnak valami baja fog esni. - néztem a férfi szemébe komolyan és ezzel le is tudtam a beszélgetést. Hátat fordítva nekik, ismét elindultam, de természetesen ennyivel nem úszhattam meg az egészet, így hát Thor elkapta a csuklómat és vissza rántott magához.
- Nem - rázta meg a fejét - te most rögtön haza mész, nem lófrálhatsz többet egyedül New Yorkban. Nekünk még van egy kis elintézni valónk itt, de neked semmi keresnivalód nincs itt, és soha nem is volt. - mondtam haragosan én pedig értetlenül néztem rá majd a fekete hajúra.
- Ne tedd ezt! Kérlek. - néztem rá könyörgően.
- Thor talán tényleg - kezdett bele Loki óvatosan a mondadójába, de a szőke férfi egy kézmozdulattal elnémította.
- Heimdall, vidd vissza Eloráh-t! - kiáltott fel majd hátrább lépett.
Mérgesen néztem rá, pár másodpercem volt mielőtt beszippantott volna a fénysugár. Nem gondoltam át, hogy mit teszek, reflexszerűen ragadtam meg a fekete hajú karját és rántottam magammal, a szivárványba.