Fekete Rózsa [Szünetel]

1. rész

„Mély levegő. Lehunytam a szemem és próbáltam teljesen kizárni a mögöttem álló zavaró tényező hangját. 1...2...3...4...5...6...7...8...9...10 kinyitom a szemem és elengedem a nyilat. Feszülten nézem, ahogy a nyíl belefúródik a táblába, majd idegesen toppantok amikor látom, hogy nem sikerült tökéletesen a célzás mivel jó messze volt a nyilam a tábla közepétől.

- Én megmondtam. - szólt a hátam mögül.
- Csak egyszer az életben fognád be a szádat! - csattantam fel mérgesen hátrafordulva. - Nem értem miért nem tudsz egy kicsit csöndben maradni, nem kell az "Úgyis elrontod" dumád. Maradj csöndben én sem szoktalak piszkálni, amikor koncentrálsz, ha legközelebb nem fogod be a szádat, akkor teljesen véletlenül bele repítek egy nyilat a lábadba.
- Úgy sem mered, meg amúgy sem találnál el. - mosolygott idegesítően. Már a kis Loki is idegesítő volt, a mostaniról meg már ne is beszéljünk. - Nem tehetek róla, hogy béna vagy. - vont vállat.
- Csak fogd be! - fordítottam neki ismét hátat majd kivettem a tartóból még egy nyilat.
- Nagyon morci vagy, mi van veled? - kérdezte. - Akarsz róla beszélni?"

- Meghaltál! - tartotta torkom felé a tőrjét. - Ismét. - nevetett gúnyosan.
- Az unalomtól egészen biztosan. Kitalálhatnál már valami újat, mindig ugyan azt mondod, legyél már kreatívabb. - forgattam a szemem.
- Majd gondolkozom rajta edzés közben, ígérem. De most új kör! - kiáltotta. Felkeltem a földről majd lassú körözésbe kezdtünk miközben farkas szemet néztünk egymással.
- Remélem, ezúttal nem fogsz a hülye emlékeiddel foglalkozni. - mondta.
- Ha nem akarsz egy jó kis nosztalgiázást, akkor azt tanácsolom, hogy ne olvasd a gondolataimat. Vagy talán ebben leled örömöd?- érdeklődtem.

- Még szép, olyan szórakoztató vagy, amikor elesel, csak azért mert éppen a múltadon jár az eszed ráadásul az ilyen bénákon. Legalább arra gondolnál, amikor macskává változtam és megijesztettelek.
- Egy, az nem volt vicces. Kettő nem megijesztettél, hanem megszúrtál, az a kettő nem ugyan az. - ráztam a fejem.
- Mindegy is, a lényeg, hogy élveztem. Na de most inkább foglalkozzunk az edzéssel. Nem mintha nem élvezném a cseverészést. Csak hát ... nem élvezem.
- Ezt megjegyeztem. - bólintottam majd mivel meguntam a kőrözést, támadásba lendültem. Felé futottam majd indulatosan kezdtem el ütni a ... levegőt. Rutinosan hajolt el az ütések elől, túlságosan is ismer. Gyorsan taktikát kell változtatnom vagy megint ő nyer és akkor ezzel fog szekálni. Sokat gyakoroltam már, jó sokszor legyőztem, nem pont ma fogom elbaltázni.
- El, El, El. - sóhajtott nagyot. - Nem hiszem el, hogy még mindig ugyan azokat a béna mozdulatokat alkalmazod. Annyi mindent tanultál, de te mégis azokat a béna ütéseket használod, újra meg újra, no meg a harapást. - tette hozzá. - Ha édesanyád is így harcolt most már értem miért halt meg olyan korán. - nevetett fel és pontosan tudta, hogy oda szúrt ahol a legjobban fáj.

- Hidd el, néha bejönnek a régi megszokások. - vontam vállat elhajolva az egyik ütés elől majd kirúgtam a lábát. Nagy csattanással ért földet, ezzel felverve a port. Szempillantás alatt a derekára ültem majd elkezdte ütni, nem volt túl erős de azért ez meg fog látszani azon a csinos kis arcán. Már éppen kezdtem örülni, hogy meg nyertem ezt a kört, már csak egy utolsó, amolyan győzelmi ütés kellett volna, amikor is valahogy sikerült szabaddá tennie a kezét, elkapta a karomat majd fordított a helyzetünkön. Alul maradtam. Kezeimet lenyomta a földre így már esélyem sem volt.
- Azt hitted nyersz? - kérdezte lihegve. Idegesen ficánkoltam szabadulás reményében, de nem jött be. Körülöttünk katonák gyűltek, nézték, hogy vajon mi fog történni. Ismét elver, és ezzel megnyeri a mai napot, vagy esetleg sikerül valahogy orvosolnom a problémát és ezúttal én győzök.
- Mondd ki, hogy nyertem és elengedlek. - hajolt hozzám közelebb. Mérgesen néztem bele a szemébe, még mit nem? Oldalra pillantottam, néhány katona vigyorogva nézte a jelenetet természetesen ők Lokira fogadtak. Volt, aki bánatosan nézte a jelenetet mivel elvesztette a fogadást és a katonák nem kis pénzben szoktak fogadni. Még régen én is fogadtam párszor, de mivel egymás után vesztettem el őket úgy döntöttem leállok vele. Valamit sürgősen ki kellett találnom, mert nem mondtam ki, hogy nyert ezért még mindig rajtam tehénkedett és nem éppen mondhatom pehelysúlyúnak.
- Oké kimondom, de hajolj közelebb kérlek. - fújtam ki hosszan a levegőt.
- Remélem nem akarsz megharapni. - morogta miközben még közelebb hajolt hozzám, elfordította a fejét én pedig nem haboztam, megnyaltam az arcát. Undorodva nézett rám és elengedte a kezemet egy pillanatra, hogy le tudja törölni a nyálamat az arcáról. Kapva kaptam az alkalmon, lelöktem magamról, és éppen készültem újra kezembe venni az irányítást, de ekkor valaki felkiáltott.

- Elég volt! - kiáltotta a szőke férfi majd felrántott a földről. Értetlenül pillantottam fel rá.
- Most mi van? Én álltam nyerésre! - pislogtam nagyokat.
- Vége a mai edzésnek, szóltam Declannak, hogy adja át az üzenetemet, de ezek szerint nem ért ide. - morogta.
- Baj van?- aggodalmaskodtam. Mióta Frigga elhunyt én vettem át az aggodalmaskodó asszony szerepet.
- Nem, nyugi, nincs semmi gond csak valamit meg kell beszélnem az öcsémmel. - mosolygott rám kedvesen, nekem pedig nagy kő esett le a szívemről. - Ja és bocsi, hogy megzavartam az edzést, ha majd vissza jöttünk elverheted, ne okozz csalódást ugyanis rád fogadtam. - veregetett hátba.
- Kösz?- vontam fel a szemöldököm. Igazán kedves tőle, hogy rám fogad. Lorah vs Loki, 1:0. - Vissza térve az előbbire, menjetek csak, úgy is kezdtem elfáradni és attól tartok nem lettem volna képes még egyszer leteperni, kinyomta belőlem a szuszt. - súgtam majd a fekete hajúra vigyorogtam. - Jó megbeszélést, ne maradjatok fent sokáig. - tettem fel a mutató ujjam majd elköszöntem tőlük és elindultam a palota felé. Mostanában egészen korán fekszem le aludni, nagyon gyorsan elfáradok mostanság. Régen volt olyan, hogy egész éjjel nem aludtam, most meg hétkor kidőlök. Furcsa, nagyon furcsa.