Fekete Rózsa [Szünetel]

9. rész

- Úgy utállak! – morogtam a fiatalabbik hercegnek, miközben a tekintetemmel az előttem oda-vissza sétáló szőkeséget követtem.
- Felelőtlen vagy és rendkívül makacs. - kezdett bele. - Hogy gondoltad, hogy kiszöksz? És ha véletlenül nem a Földre kerülsz, hanem valami teljesen más helyre? Ha bajod esik és nem lesz, aki segítsen? Ha valaki megtámad? Bármi megtörténhet, óriási veszélyek leselkednek rád oda kint a vadvilágban, de te Elorah, téged semmi nem tarthat vissza, mész a saját fejed után, aztán valami óriási nagy marhaságot csinálsz, és jól megszívod. – mutogatott hevesen majd megállt pontosan előttem és mérgesen felém bökött, - Nem mehetsz sehová sem Theon nélkül, a nap huszonnégy órájában veled lesz, és nem mozdul mellőled. - fektette le a szabályokat.
Csöndben ültem, nem akartam azon gondolkodni, hogy néhai hogyan fogok kiszökni ugyanis Loki hallja a gondolataimat. Magam elé bámulva üldögéltem, néha felpillantottam a még mindig beszélő Thorra és habár gőzöm sem volt arról, hogy miről fecseg, azért amikor rám pillantott megbánó fejet vágtam, hogy fent tartsam a látszatot miszerint figyelek rá.

- Figyelsz te rám? - fogta meg mindkét vállam mire én értetlen pillantást vetettem rá.
- Persze, hogyne. - bólogattam, szemem sarkából láttam, hogy Loki minket néz, magamban átkoztam, amiért neki mindenképp bekellett jönnie, köszönni, tökéletesen elvoltam én nélküle is. Nem kellett volna azzal fáradoznia, hogy bal helyett, jobbra forduljon. Biztosan megerőltető volt számára.
- Akkor mi most megyünk. - engedett el, kiegyenesedett majd intett a testvérének, hogy induljon. Kinyitotta az ajtót ahol egy ismerős alak állt, kiment a szobából majd váltott pár szót Theonnal, a katona bólintott majd megvárta, amíg a fekete hajú is kimegy a szobából. Egy szép váltóversenybe illő pillanat után bejött a szobámba. Felsóhajtottam majd hátra dőltem az ágyon, a férfi feszengve álldogált az ajtó mellett, amit az imént csukott be. Vártam egy kicsit hátha leül vagy valami de, mivel nem történt semmi így erőt kellett vennem magamon.

- Egész végig ott fogsz állni? - kérdeztem a plafont bámulva. Nem volt unalmas a mennyezet, tele volt festve csillagokkal és rajta volt mind a kilenc birodalom.
- Elnézést. - szólalt meg, de továbbra sem mozdult.
- Foglalj, helyet mondjuk az ablakban. Onnan belátod a szoba minden szegletét szóval kevés az esélyem a szökésre. - hallottam, hogy bátortalanul, de elindul az ablakhoz ahol volt egy kis beülős rész. Pár díszes párna, ami illik a bézs színű függönyhöz, kényelmes hely és tökéletes a kilátás. Általában ott szoktam olvasni, vagy csak beülök oda elmélkedni.
Csöndben feküdtem, vártam, hogy megszólaljon, beszélgetést kezdeményezzen, de úgy látszott arra várhatok. Nem bírok sokáig csöndben maradni, egyszerűen nem olyan a természetem, imádok beszélni, rengeteg könyvet olvasok. A szókincsem majdnem olyan bő, mint Lokié, unalmamban tanulok, midgardi nyelveket is tanultam, például olaszt, angolt, japánt és törököt.

- Szóval - kezdtem bele, ha már itt van, megismerem. - Hány éves is vagy? - érdeklődtem, jobb oldalamra fordultam, hogy lássam.
- 1051. – hmm, csak öt év van köztünk. Azt hittem idősebb...
- És mióta tudod, hogy katona akarsz lenni?
- Gyerekkorom óta, az apám is az szóval nem is tudnék mást elképzelni. Te? - kérdezte mire én felnevettem.
- Hogy mióta tudom, hogy egy hercegnő leszek? Hát nem is tudom, nem így terveztem az életem, mondjuk ez nem rajtam állt. Befogadtak és ennyi. Tudom, tudom, hogy hálásnak kéne lennem, amiért így élhetek, de sokkal inkább nyűg mintsem kiváltság, legalábbis nekem. Ráadásul nem is tudhatják, hogy itt lakom. A katonák is azt hiszik, hogy valami árva vagyok, aki azért jár hozzájuk gyakorolni, hogy tudjon vigyázni magára a veszélyes Asgardi utcákon. Mondjuk, abban igazuk van, hogy meg akarom védeni magam, de nem azért amiért ők gondolják. Amikor még nagyon kicsi voltam elhatároztam, hogy ha nagy leszek, világot járok. - meséltem.

- Feladtad? - érdeklődött.
- Igen. - bólintottam. Neki az nem kell tudnia, hogy most akarom megvalósítani az álmomat és éppen azon vagyok, hogy kiszökjek.
- Sajnálom. - hajtotta le a fejét.
- Bele kell törődnöm a sorsomba. - vontam vállat. - Elmegyünk edzeni? - kérdeztem abban reménykedve, hogy igent mond. - Vagy bemutathatom a palotát, ha nincs kedved az edzéshez. Nekem mindegy. - vontam vállat.
- Meg köszönném, ha bemutatnád a palotát. - mosolygott rám.
- Remek. - csaptam össze izgatottan a tenyeremet mire Theon felvonta a szemöldökét. - Örülök, hogy megmutathatom. - tettem hozzá. - Viszont ha meg bocsájtasz, én átöltöznék, nem lehetek nadrágban, tiltja az etikett. - mosolyogtam rá majd felültem.
- Jó. - bólintott. Felálltam majd a szekrényem felé indultam, direkt sokat válogattam és végül az egyik legnagyobb ruhát vettem ki, csak, hogy legyen indokom. Miközben a ruhát kiszedtem, óvatosan a kezembe csúsztattam az egyik késemet. Fő a biztonság. A fegyvert a szoknya részbe csúsztattam, nem zavarna, ha kiszakadna, valószínűleg úgysem látom többet.

Láttam a férfi arcán a döbbenetet, amikor kivettem a ruhát, magamban mosolyogtam. Karomra raktam a súlyos anyagot majd a fürdő felé igyekeztem.
- Nem engedhetlek egyedül sehová. - szólt utánam mire én megfordultam.
- Hát...ha akarod, nyitva hagyhatom az ajtót. - néztem a szemébe. Nem bírta sokáig tartani a szemkontaktust, zavartan kapta el a tekintetét.
- Ne! Nyugodtan csukd be, ez csak nem baj. - intett a fürdő felé. Mosolyogva fordultam vissza majd beléptem a helyiségbe. Becsuktam az ajtót majd kulcsra zártam.
- Rossz az ajtó, állandóan kinyílik, a biztonság kedvéért zártam be. - kiáltottam ki mielőtt még megkérdezhette volna a tettem okát.
A válasz egy halk sóhaj volt és egy lépés az ajtó felé. Remek. Ledobtam a ruhát a kád szélére, kinyitottam a csapot, hogy valamilyen szinten tompítsa a zajokat, majd a függönyhöz léptem. Letéptem a drága és meglehetősen szép selyem függönyt, amiért valószínűleg kapok, majd ha egyszer haza érek. De remélem, erre nem kerül sor.

Sok könyvet olvastam, leginkább romantikus könyveket, habár utáltam őket, most mégis hasznát veszem annak a sok értelmetlen és unalmas történetnek. Miután leszedtem a két függönyt össze kötöttem őket a végüknél fogva, kinyitottam a szekrényt, ami tele volt törölközővel. Ötletem sem volt, hogy milyen hosszú lesz a "kötelem" és csak reménykedni tudtam, hogy épségben lejutok. Kidobáltam az összes anyagot a földre majd gyorsan elkezdtem össze kötni az összeset. Végül két függöny és tíz törölköző lett az áldozat, mondjuk nem hittem volna, hogy ilyen sok van belőle.
Körül néztem egy olyan tárgyat keresve, ami elég stabil ahhoz, hogy elbírja a súlyomat. Végül bármennyire is gáz a toalettet választottam. Miközben rákötöztem a kötelet elmondtam egy imát, hogy ne szakadjon ki a helyéről és ne zuhanjak le. Mondjuk kalandot akartam, tessék most megkaptam.

- Elorah, minden rendben? - hallottam meg Theon aggódó hangját.
- Persze, csak tudod nehéz felvenni a ruhát. - kiáltottam ki. - De mindjárt kész vagyok!
- Rendben, én várok. - válaszolt. Gyorsan megkötöttem a hatodik csomót is majd meghúztam a biztonság kedvéért a kötelet, hát egyenlőre, nem úgy néz ki, mint ami el esetleg ki akarna szakadni. Sietve az ablakhoz léptem majd kinyitottam azt, vissza rohantam a ruhámhoz és kivettem a késemet. A fegyvert elraktam az övemen lévő tokba, majd újra az ablak felé vettem az irányt, kidobtam rajta a zsineget majd bátortalanul felmásztam az ablakpárkányba. Megszorítottam az anyagot aztán kijjebb léptem.
- Ég veled palota. - suttogtam majd hátra ugrottam.