Fekete Rózsa [Szünetel]

15. rész

– Ez mi volt? – vont, kérdőre miközben bal kezével az arcához kapott.
– Meg akartál csókolni! – tettem csípőre a kezem mérgesen.
– Ebben mi az újdonság?
­­­­­ ­­­­­­­­­- Az, hogy mi-mi nem... - fordítottam el a fejem zavaromban, kezével állam alá nyúlt majd óvatosan megfogta azt és maga felé fordította arcomat.
- Mi nem? - kérdezte, sunyi mosolyra húzódtak ajkai.
- Tudod te jól. - néztem rá szúrósan.
- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz. - húzta az agyam.
- Gyűlöllek! - ütöttem meg finoman mellkasát.
- Dehogy gyűlölsz. - fogta meg a karomat. - Odáig vagy értem. - mosolygott rám önelégülten.
- Fenéket. - fintorogtam. Ismét közeledni kezdett felém, de én mellkasánál fogva megállítottam.
- Loki, ezt nem kéne. Nekünk azóta az este óta nincs közünk egymáshoz. - ráztam a fejem.
- Miket beszélsz itt össze? Tán beteg vagy? - fogta meg a homlokom.
- Nem vagyok beteg, de figyelj, fogalmam sincs, hogy mi folyik itt. Hogy miért hívott az előbb egy kislány a királynőjének és hogy miért akartál megcsókolni. - temettem az arcom a tenyereimbe. - Ez egy borzalmas álom. - motyogtam.
- Úgy gondolod, ezt az egészet álmodod? - vette el kezeimet az arcom elől, zöldes szemei kíváncsian csillogtak, arcán a szokásos sunyi mosoly helyett egy normális kedves mosoly volt.
- Igen. - bólintottam félénken.
- Akkor hadd segítsek. - nyúlt ismét a homlokomhoz.
- Ébredj! - suttogta.

Hanyatt estem, egyenesen ki az ajtón, nagyot koppantam a barna fapadlón mire a két testvér ijedten futott hozzám a konyhából.
- Jézusom Elorah, jól vagy? - guggolt le hozzám Josie.
- Nem egészen. - nyöszörögtem, mostanában a padlón vagyok.
- Gyere, feküdj le a kanapéra. - húzott föl, ma már másodjára. Juniper végig mért, de mivel nem talált rajtam semmi gyanúsat vagy kifogásolhatót így ő előre szaladt levenni a párnákat, hogy elférjek a bútoron. Természetesen a nővére kérésére. Josie-val az oldalamon eltántorogtam a kanapéig, lefeküdtem a kényelmes helyre. Ahogy lehuppantam valamire ráfeküdhettem, mert a fájdalom belehasított az oldalamba. Hirtelen világos lett a szobában - mivel eddig csak egy kis olvasó lámpa világított a nappaliban -, egy ismeretlen nő jelent meg egy óriási fekete dobozban. Rémülten néztem fel a két lányra, akik szintén a dobozt nézték, éppen felkiáltottam volna, hogy valaki segítsen neki kijutni abból a valamiből, de ekkor a szőke harmincas éveiben járó nő megszólalt ezzel elterelve a figyelmemet.
- Óriási káosz van New Yorkban - kezdett bele -, egy ismeretlen eredetű lény tombol New York utcáin, tegnap délután tűnt fel a semmiből, minden vele szembe kerülő dolgot elpusztít. A rendőrök már megkezdték a házak és utcák evakuálást, eddig összesen tíz áldozat van. Szerencsére a rendőri segítség mellett akad még más is, Thor az egykori bosszúálló is megjelent nem akárkivel az oldalán. Loki, igen az a Loki aki öt évvel ezelőtt a földre jött, hogy uralkodjon felettünk, szintén itt van és ezúttal úgy tűnik, hogy a jók oldalán harcol. - mondta majd hirtelen eltűnt és helyette egy felvétel vagy mi jelent meg.

Teljesen belefeledkeztem a dolgokba, hirtelen aggodalmat éreztem a két fivérem iránt, ha tényleg igaz, amit mondtak és az, amit a felvételen láttam akkor ez a szörnyeteg veszélyesebb, mint eddig bármi, amivel szembe szálltak. Minél előbb meg kell találnom őket!
Magam elé bámulva néztem a semmibe, a doboz továbbra is beszélt, de nem igazán figyeltem rá. A gondolataimmal voltam elfoglalva, a hangok eltompultak, a fülemben hallottam a szívem dobogását. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy hol vagyok, semmit nem hallottam a külvilágból egészen addig a pillanatig, amíg meg nem hallottam a következő mondatot.
- Óriási fénycsóva jelent meg a semmiből egy Kansasi búzamezőn. - mondta ugyan az a nő, aki eddig beszélt, hallásom hirtelen kitisztul, a gondolatoknak nyoma veszett. A szerkezet felé kaptam a fejem ahol egy felvétel játszódott le éppen. - Ezen a héten furcsaságokból akad bőven, először New Yorkban megjelenik egy misztikus teremtmény, majd pár órával később egy ismeretlen eredetű színes fény jelenik meg a semmiből. A felvételt egy földműves készítette, habár nem tisztán, de a lassított felvételen látszik, hogy egy emberi alak zuhan le. - mesélte a nő. A lassított videót be is vágták, sőt be is karikázták a "lényt", hogy mindenki láthassa.
- Éppen végeztem az aratással, amikor is egy óriás színes fényre lettem figyelmes, kisebb csattanós hang is követte a furcsaságot. Szabad szemmel nem láttam, hogy lett volna ott ember éppen ezért nem is mentem oda. Betudtam egy újabb természeti katasztrófának, volt már olyan... - mesélte egy idős úr, de nem hallottam a történet végét ugyanis Josie elkezdett beszélni hozzám.

- Ez nagyon durva volt. Én is láttam, sőt! Hallottam is, Johnny bácsinak rossz a füle ugyanis baromi hangos volt a csattanás. Azt hittem ott helyben megsüketülök. Te nem láttál semmit? - fordult felém.
- Látni nem láttam, de hallottam valamit. - vontam vállat és csak reménykedni tudtam, hogy ezzel le tudja a témát.
- Olyan ismerős nekem ez a valami. - nézte a dobozt Juniper. Felállt a kanapéról, amin eddig ült és a szerkezet alatti polcon lévő könyveket kezdte el nézni. Pár perc után kivett egy egészen vastag könyvet és rádobta a dohányzó asztalra. Angolul illetve rúnaírással is rajta volt a könyvön a cím. Skandináv mitológia. Mit akar ezzel?
Juniper fellapozta a könyvet majd keresésbe kezdett, könyvmoly. Érdeklődve néztem a kislányt és a könyvet is egyaránt, bár utóbbiból nem láttam túl sok mindent, mert fejjel lefelé volt.
- Elorah, biztos vagy benne, hogy most akarsz New Yorkba menni. A tévében eléggé veszélyesnek tűnt, igaz ott van Thor meg a nem százas tesója, de ez nem jelent semmit. - nézett rám aggódva Josie.
- A testvéreim ott vannak, nem akarom, hogy bármi bajuk essen.

- Egy átlagember nem képes senkit megvédeni ezelől a valami elől, egyedül akkor tudod őket megvédeni, ha te is istenség vagy, mint Thor és Loki. Vagy esetleg szuperhős. - tette csípőre a kezét én pedig inkább nem szólaltam meg, mert abból nem jöttem volna ki jól. Majd talán egyszer elmondom nekik, hogy ki vagyok igazából, de egyenlőre, nem akarom az orrukra kötni a dolgaimat.
- Ne aggódj értem, idáig eljutottam és még élek. Ezután is megoldom. - álltam fel indulatosan a fekhelyemről. Juno felnézett rám egy pillanatra, de utána már bújta is tovább a könyvet, Josephine értetlenül nézett rám, de nem foglalkoztam vele. Ideges voltam, ki akartam szellőztetni a fejemet meg amúgy sem akartam őket veszélybe sodorni azzal, hogy nem tudom kontrollálni az erőm és mondjuk, felgyújtom a házat.
Mérgesen csörtettem ki a házból, nem tudtam mi merre van így elindultam jobbra, majd csak találok valamit. Dühösen rugdostam a kavicsokat, éreztem, ahogy a düh átjárja a testem, mély levegőt vettem, de nem igazán segített. Josie nagyon felidegesített azzal, hogy anyáskodik, felettem pedig egy fél napja sem ismerjük egymást. Befogadott és ennyi. Ne szóljon, bele a dolgaimba, elég idős vagyok ahhoz, hogy el tudjam dönteni, hogy mi a jó nekem.
Hangos beszélgetést hallottam így felpillantottam, egy lány jött ki egy boltból nagy valószínűséggel, az édesanyjával, szatyrokkal a kezükben. A lány dühösen mutogatott szabad karjával az anyjának, aki csak hallgatta őt, majd amikor mellém érték elnémultak és furán néztek rám. Mit sem törődve velük siettem tovább a boltba, hátha találok valami jó dolgot habár pénz nem volt nálam, de azért benéztem. Kinyitottam az ajtót majd bementem az egészen nagy üzletbe, amit tele volt midgardival, volt, aki valami fura csipogó cuccnál ült, ő mosolyogva köszöntött, amit én viszonoztam. Átmentem valami furcsa kapun és elkezdtem nézelődni a boltban. Halkan zene szólt én pedig érdeklődve kerestem a zenészeket, akik egészen jó számot játszottak.

Rengetegen voltak a boltban én pedig figyelmetlen voltam így néha-néha neki mentem egy földinek, valaki morogva kikerül, de volt olyan is, aki vissza a lökött. Pedig bocsánatot kértem.
Az rengeteg emberen kívül egészen nagy volt a választék, az egyetlen furcsa dolog, amit csodáltam az az volt, hogy nem olyan volt, mint nálunk, hogy külön ruha és étel áruház. Persze nyilván van olyan is, de ez nem olyan volt, itt az egyik sorban almák és mindenféle egzotikus gyümölcs volt, a másikban pedig már játékok, pólók és ruhák voltak kipakolva.
Éppen az egyik sor mögül léptem ki nézelődve, amikor is megakadt a szemem egy ismerős személyén. Éppen egy kis doboz desszertet nézett érdeklődve, szóval sikerült feltűnés mentesen vissza fordulnom. Vagyis, majdnem, mert neki mentem az egyik polcnak, amin konzervdobozok voltak. Rám zuhantak a konzervek én pedig a fejem fölé raktam a kezemet, hogy így védjem a buksimat. A fél polc rám esett így természetesen óriási hangzavart keltettem és nagy szerencsétlenségemre, erre ő is felfigyelt. Nem tudtam mit csináljak, leblokkoltak, vagy kiszaladok, a boltból vagy vissza pakolok. Minden esetre semelyikre sem volt időm, mert mire felpillantottam a dobozok közül már előttem is termett.
Mérgesen nézett rám, szemei szikrákat szórtak, száját egy vonallá préselte, nagyot fújtatott majd megragadta a karomat, nagy szerencsétlenségemre a jobbat. Felszisszentem az érintésre, de nem törődött vele. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta majd megszólalt.
– Remélem, tudod, hogy most óriási nagy bajban vagy. – sziszegte bosszúsan én pedig nagyot nyeltem.