Fekete Rózsa [Szünetel]

10. rész

,,A szabadság sosincs ingyen. Kockázatokkal jár, mert a saját bőrödet kell vásárra vinned."

-Nassim Nicholas Taleb

A hajam és a köpenyem lobogott a szélben, kezemet csípte a súrolás, valószínűleg lesz egy óriási seb a tenyeremen ezután a kis akció után. Próbáltam valahogy lassítani magamat, ami végül sikerült is, nagyjából két méterre a kötél végétől. Lihegve néztem fel az ablakomra, ami több tíz méterre is volt tőlem. Lenéztem, de ó bárcsak ne tettem volna. Habár a táj mesésen festett az nem tetszett annyira, hogy még mindig nagyon sok van hátra ahhoz, hogy leérjek a talajra.
Az egyik ablak előtt sikerült megállnom, próbáltam benézni, hogy van-e ott valaki, de semmit sem láttam. Ki csinálta ezeket az ablakokat? Most két lehetőségem van, vagy valahogy kinyitom az ablakot és bemászok, meglátnak és örökre a palotába zárnak. Vaaagy, valahogy lemászok abban reménykedve, hogy nem töröm ki a nyakamat közben. Egyik jobb, mint a másik.

Újra lepillantottam a mélységbe, nem is volt olyan mély. Körülbelül 30 méter volt hátra, sétagalopp lesz. Óvatosan elkezdtem lefelé mászni a kötélen, sokat gyakoroltam már szóval nem okozott nehézséget. Amikor már nagyon közel voltam a végéhez elő kerestem a késemet.
- Nem szeretek rongálni. – pillantottam rá a kés pengéjére, amiben egy pillanatra láttam magamat. Lassan hintázni kezdtem a kötéllel majd hirtelen elengedtem, újra zuhanni kezdtem, késemmel a fal felé szúrtam miközben elmondtam egy imát azért, hogy túléljem ezt a „kis" mászókázást. Szerencsémre a kés betalált így hangosan nyikorogva, de elkezdtem lassulni. Megálltam, fél méterre volt a lábam a talajtól. Nem sokon múlt, kifújtam magam majd elengedtem a kést és leugrottam, halkan puffantam a földön, felnyúltam a fegyveremért és próbáltam kiszedni a falból, két kézzel megragadtam a kés markolatát, jobb lábamat a falra raktam majd próbáltam kivenni. Rángattam össze-vissza, de nem mozdult. Utoljára neki feszültem és mindent beleadtam.
- Gyere már ki! - morogtam, majd, mint valami égi csoda sikerült kirántanom a falból. A nagy erőlködéstől hátra estem, de nem nagyon érdekelt. Végre sikerült kiszednem. Fújtam egyet majd felültem a földön, körülnéztem, hogy van-e a közelben valaki, aki veszélyt jelenthet rám, de szerencsére nem volt. Felálltam a földről és leporoltam magamat, a kapucnit felvettem a fejemre, a késemet pedig vissza csúsztattam a helyére.

Elindultam a kijárat felé, siettem, ahogy csak tudtam, reménykedtem benne, hogy senki nem ismer fel. Meg persze abban is, hogy Theon még nem jött rá, hogy kimásztam és nem szólt az őrségnek. Szedtem a lábamat, hogy minél előbb eltűnjek a palota közeléből, nagyon örültem, hogy sikerült a tervem, de nem akartam elbízni magamat. Még nem értem ki Asgardból.
Hamar beértem a városba, nagyon rég jártam kint, talán utoljára akkor amikor Friggával elmentünk a szabóhoz az egyik bál előtt. Az emberek vidámak voltak, néhány gyerek kint játszott az utcán pedig elég korán volt. Na jó, kit akarok becsapni reggel öt óra volt, én amikor kicsi voltam tízig aludtam. Mi történik a fiatalokkal?
A férfiak és a nők sietve mentek a dolgukra, a piacon rengetegen voltak ahhoz képest, hogy mennyi volt az idő. Lehet, velem van a gond és itt mindenki korán kel.
Át kellett vágnom a tömegen, néha-néha hátra pillantgattam és egy pillanatra megállt bennem az ütő, amikor megláttam az egyik katonát. Arany sisakjáról könnyen felismertem, minden embert megállított és megkérdezte, hogy nem látott-e egy fehér hajú lányt. Lökdösődve siettem tovább, de nem volt szerencsém, előttem is volt egy, éppen egy férfinek magyarázott valamit. Rémülten néztem körbe, megpillantottam egy kis utcát a bal oldalamon. Gyorsan elindultam arra, szemem sarkából láttam, hogy az őrök megpillantanak. Elkezdtem futni a tömegben, nehézkesen, de kijutottam, beértem az utcába, hátra néztem.

- Hová tűnt? - hallottam meg az egyik őrt.
- Nem tudom, lehet arra ment. - válaszolt. Remek, arra ment, de merre van az arra?? Sietve fordultam vissza és elindultam újra, halkan szedtem a lábamat, lopakodtam a macskaköves úton, hangtalanul lépkedtem. A sarkon akartam kifordulni, éppen amikor is valaki elém állt.
- Megtaláltam! - kiáltotta a férfi. - Hová-hová, kisasszony? - vonta fel a szemöldökét a férfi, közelebb lépett azzal a szándékkal, hogy megfog, de számítottam rá így vele egyszerre léptem hátra. Arcára egy pillanatra kiült a döbbenet, de gyorsan rendezte vonásait és elvigyorodott. Hallottam a súlyos lépteket, felismertem az ismerős kard csörgését. Theon. Hamar meg is láttam a férfit, aki éppen bekanyarodott a szűk utcába.
- Mire vár, tapsra? - kérdezte a vörös szarkasztikusan. Az őr nem cicózott megragadta a karomat, vagyis csak megragadta volna, ha nem kapom el onnét időben.
- Elorah, kérlek, ne szórakozz. Ha egyszer tényleg szabad akarsz, lenni most velünk kell jönnöd. Odin nem fogja elnézni neked, ha most, elszöksz. - indult el felénk lassan a férfi. Nyugodt volt, beszéde és testtartása is erről árulkodott, arcán ott virított az a szívdöglesztő mosoly. Habár Theon nem volt az esetem, be kell vallanom, egészen jó partinak tűnik.

- Gyors kérdés. - mondtam miközben kicsavartam az őr kezét, nem bírt magával, csak azért is hozzá akart érni a tiszta ruhámhoz. - Mivel jár az, ha feladom? - érdeklődtem majd kiütöttem a férfit. Theon arca megrezzent, amikor szegény őr arca találkozott az öklömmel.
- Semmivel, mindenkinek vannak botlásai, ezt az egyet Odin elnézi neked, ha most azonnal visszajössz velünk. Eddig úgy hallottam nem nagyon vétettél semmit szóval ne aggódj. - mosolygott rám biztatóan majd közelebb lépett. - Gyere Lorah, ne gyerekeskedj, nem illik hozzád. - rázta a fejét majd a kezét felém nyújtotta.
- Rendben. - bólintottam majd lassan a kezemet az övéibe csúsztattam. Halványan elmosolyodott majd rákulcsolt a kezemre nehogy elengedjem. Óvatosan átléptem a földön nyöszörgő őrt majd tovább álltam. - Theon. - szóltam halkan a férfinak pár pillanat múlva, a férfi felém fordult, gyönyörű kék szemei kíváncsian csillogtak. Szabad kezemet felemeltem, öklömet arca felé lendítettem, de nem jártam sikerrel, elkapta a karomat mielőtt még eltaláltam volna az orrát. Egy lenéző pillantás vetett rám, nem szakította meg a szemkontaktust viszont ezt megtettem én helyette, amikor kattanást hallottam és éreztem a csuklóimon a hideg "karperecet".

Őszintén, fogalmam sincs, hogyan került rá a kezemre minden esetre igazán cseles volt.
- Ügyes. - mosolyogtam rá egy elismerő biccentés kíséretében. - De talán nem eléggé. - somolyogtam majd egy óvatlan pillanatban belerúgtam a térdhajlatába. Keservesen felkiáltott majd a fájdalomtól összeesett, esküszöm nem volt olyan erős. Amíg ő földről készült felkecmeregni én mögé kerültem, két kezemet átlendítettem a feje fölött majd a nyakához raktam a bilincs láncát. Rögtön nyakához kapott, nem terveztem megfojtani, nem vagyok gyilkos, maximum a bogarakat csapom le a szobámban.
- Hol van a kulcs? - súgtam a fülébe, hallottam egy őr hangos lépteit így sietősre kellett fognom. - Nem érek rá egész nap, halljam! - húztam közelebb a láncot a nyakához.
- Nem mondom meg. - nyögött fel majd erősen megragadta a láncot, lendületesen előre dőlt így átdobva engem a hátán.
Nyöszörögve nyitottam ki a szememet, hátam sajgott az erőteljes becsapódástól, csuklóm fájt a bilincstől, de ezektől eltekintve minden csodálatos volt. Amint felnéztem Theon nézett vissza rám, arcáról semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni, pontosan ugyan olyan, mint Loki, kiszámíthatatlan.