YESTODAY - ✓

[ ✹ 24 ☾︎ ]

A pultnál ácsorognak, Taeyong keze Ten derekán pihen, miközben már a második kört kérik ki saját maguknak. Mivel Johnny már aktuális kiszemeltjével enyeleg, Jaehyun a részegség legvégső fokozatához közelít, Yuta meg csak vihog mindenen, így hát félrevonultak kettesben, hogy aztán hamarosan inkább egymás mellett ücsörögjenek a bárszékeken, s a másik társaságát élvezzék csekély iszogatásuk közepette. Egyelőre alig-alig munkálkodik bennük az alkohol, és ezt jelentősen megváltoztatni nem is kívánják - tisztában vannak azzal, hogy meggondolatlan tettekhez vezetne a bódult állapot, ezért hát csak maradnak így, kortyolgatva a kikért piákat, mialatt a vörös hajú mesél a többiekről, hogy a thai tudja, kik is ők pontosan.

ㅡ Ha nagyon unod már, és nem érzed jól magad, haza is mehetünk ㅡ mondja kedvesen az idősebb, kicsit közelebb hajolva kedveséhez, hogy a bár moraja ne nyelje el mondandóját.

ㅡ Maradhatunk, jó itt most ㅡ mosolyodik el Ten, aki hamarosan el is fogyasztja a pulton lévő pohár tartalmát, s oldalra fordulva mustrálja Taeyongot. Hazudna, ha kijelentené, komfortosan érzi magát, és nincsenek kételyei. Tulajdonképpen még saját magát is megkérdőjelezi egy-egy gyengébb pillanatában; no, nem abban kételkedik, hogy bízik-e párjában és szereti-e, hanem, hogy benne vajon milyen hatást kelt majd az alkohol. Nem szeretné, hogy ő maga terelje baljós irányba az estét, hiszen fogalma sincs, hogy hogyan kezelné a másnapot. Kicsit tart attól, hogy hülyeséget csinál most, szóval néma pillanatok múltán ismét szólásra nyitja ajkait, hogy ezzel tudassa a másikkal, hogy akármi is lesz, nem szeretne előre rohanni, s vegye ezt figyelembe, mégha alacsony alkoholtoleranciája mást is érzékeltet majd. ㅡ De nem szeretnék sokat inni. Nem bírom a piát, aztán képes lennék hülyén viselkedni.

ㅡ Jó, oké, akkor nem iszunk sokat ㅡ halvány mosollyal biccent az idősebb, majd párja ajkaira nyom puszit odahajolva hozzá, s most kicsit mintha minden elhalkulna körülöttük; igazából egészen jól érzik magukat, s minden jobban alakul, mint azt gondolták, hogy fog.

ㅡ Üres a poharatok? ㅡ vigyorogva áll meg mellettük Yuta, majd nem törődve azzal, hogy még választ sem kapott, kér ki nekik egy újabb kört, aztán Jaehyunnak - aki bizonyára ide küldte -, s végül magáról sem feledkezik meg. ㅡ Használjátok ki, hogy ingyen van ㅡ teszi hozzá nehezen formálva szavait összakadó nyelve miatt, hiszen ezután az is nehézkes, hogy saját lábán álljon.

Ten igazából kissé még komikusnak is véli a jelenetet, s az imént beszéltekről is megfeledkezik. Yuta tipikusan az a részeg, akire ha ránézel, nevetned kell, pláne, hogy a japán is képes a semmin is úgy elkezdeni vihogni, hogy zengeni kezd tőle a szórakozóhely. Talán őt találja legszimpatikusabbnak a fekete hajú, noha igazából egyikőjük sem lopta magát szívébe. Tény, hogy mostanra kicsit oldottabb a hangulata, ám a nem régiben elhangzottakat nem felejti; azok a bántó szavak belevésődtek elméjébe egy eltörölhetetlen ellenszenvvel együtt, amit csak párja miatt leplez.

Hamarjában ballag vissza Yuta az asztalhoz, ami alá majdhogynem be is esik, de végül sikeresen megérkezik, s a pultos lány tálcán viszi ki a kért italokat, de még előtte lehelyez egy-egy pohárral Ten, majd Taeyong elé. Ezt egyikőjük sem igen teszi szóvá, nem gondolják, hogy ebből gond lehet, hanem inkább megalapozza jókedvüket, ami sosem gond. Szóval, miként tovább beszélgetnek, elfogyasztják az italt, s még kérnek is ki egyet-egyet, ugyanis kedélyállapotuk hirtelen szökkent magasabbra, ami miatt cseppet sem bánkódnak, hiszen mámorító az érzés, mikor a világ kissé betompulni kezd.

ㅡ Nem bánod akkor amúgy, hogy eljöttél? ㅡ kérdezi Taeyong vigyorogva, s Ten úgy látja, hogy szemei még a szokásosnál is nagyobbak, na meg sokkal fényesebben csillognak.

ㅡ Elején haza akartam menni ㅡ neveti el magát a kisebb, s nem leplezi őszinteségét már egy minutumig sem, hiszen korlátai kicsit fellazulni látszanak. ㅡ De most faszán érzem magam.

A vörös hajú erre csak bólogat, hiszen közben feltűnik neki, hogy Ten kezdi megérezni az elfogyasztott alkoholmennyiséget, viszont annak örül, hogy most jól érzi magát, ezért a szavakból pozitív következtetést szűr le. Szóval nem is nagyon tesz semmit sem, hogy más irányba terelje a dolgokat, hiszen a kötetlen beszélgetés teljesen ínyére van, s élvezi így múlatni a perceket, na meg, ha őszinte akar lenni, kissé még aranyos is, hogy párja próbál úgy tenni, mintha teljesen józan lenne, mégis kezdi nehézkesen megalkotni az összefüggő szavakat.

ㅡ Ne levegőzzünk egy kicsit? ㅡ kérdezi Taeyong, miután hagyta, hogy kedvese kérjen még egy-egy pohárral, miket el is fogyasztottak, ez pedig kicsit neki is a fejébe szállt már.

ㅡ Nekem tökéletes, ha te adsz levegőt ㅡ incselkedő vigyorral hajol közelebb a thai az idősebbhez, aki ezen tettre erősen alsó ajkába harap, de ezt Ten nem sokáig hagyja, hiszen pillanatok kérdése, míg olyan közel kerülnek, hogy csókba is kezdjenek.

Ten ajkai mintha ezúttal édesebbek lennének, mint amúgy. Na meg puhábbak, rózsaszínesebbek, s olyan hívogatóak Taeyong számára, hogy lehetetlenség lett volna elhúzodni. Ezért hát, most csak ülnek az egymás melletti bárszékeken, a vörös hajú egyik keze párjának derekára simul, másikkal a pulton támaszkodik, míg a fiatalabb egyik tenyere arcára, aztán nyakára siklik. Teljesen beleborzong ebbe az érzésbe, s a szerelmes keringőt is rögvest elmélyíti, hogy ajkaik a lehetségesnél is jobban egybeforhassanak harmonikus mozgásuk következtében.

Mintha az idő is megállna, s belassulna az állandóan forgó világ, ahogy a csókot addig húzzák, míg a levegőhiány közbe nem szól. Legszívesebben az idők végezetéig is ízlelgették volna egymás puha húspárnáit, ám bánatukra muszáj volt ennek véget vetni, mégis, miként most egymást mustrálják, mintha ez mindent kárpótolna; bódultságtól ragyogó lélektükrök fürkészik egymást választ keresve a folytatásra, hiszen annyi minden szól egymás ellen, hogy képtelenség igazságot tenni köztük részegen.

Ten úgy érzi magát, mintha minden csak képzet lenne, s elméjében hiába kutakodik, nem lel arra, mi lenne a helyes. Csak a csók van neki, amiben az imént volt részük - szinte kapaszkodik annak tökéletességébe, majd epekedik újabb iránt, s mikor hajol, hogy a tettlegesség útjára lépjen, ajkaik összeforrásakor fellobban a vágy, és ekkor gondolatai közül is teljesen eltűnnek azok, amik esetleg vészjóslóan hátráltatnák. Ten csak azt tudja, hogy ajkaik tökéletesen mozdulnak egymással, s egyre inkább csak haza akar már érni Taeyonggal együtt, aki pedig elhatározza, hogy az ő célját is egyedül ez képezi. Miként kezeit szerelmének karcsú dereka köré fonja sokkal szorosabban, mint azt eddig tette, aztán, ahogy levegőért kapkodva, percek múltán elszakadnak egymástól, a kisebb nem rest cselekedni; ingatag lábakon kel fel a székről, s fogja meg az idősebb egyik kezét, hogy maga után húzza a távozás érdekében.
Taeyong pedig követi őt.