YESTODAY - ✓

[ ✹ 04 ☾︎ ]

Taeyong éppen egy filmet választott ki megint, mely ugyan érdekesnek ígérkezett, most mégis roppant módon untatja, ezért hát telefonját kezdi nyomkodni, na meg ellenőrzi az időt már-már pillanatonként, hiszen tudja, ha Mark hazaér a munkából, valamivel izgalmasabban telnek el céltalan percei is - de bánatára nem múlik gyorsabban az egyébként állandóan rohanó idő. Ajkait elhúzza, ahogyan a film egy cseppet sem szándékozik érdekesebbé válni, miként telefonján megnézi, hogy nem érkezett-e bejövő üzenete. Igazándiból talán nem is a váltakozó képkockákkal van gond - a Ten és közte történő beszélgetésen elmélkedik, na meg a feltehetőleges találkozáson, ám a thai fiú egyetlen egy üzenetet sem küldött azóta, s a vörös hajú nem tudja, mit tegyen. Hiszen a nála egy évvel fiatalabb, külföldi fiú mondta, hogy majd keresi, ahogyan ideje engedi, de már több, mint kettő hét is eltelt, s ugyan nem mondta, mikor költözik majd, de az idősebb fél, hogy mindez feledésbe fog merülni. És ugyan nem mondaná, de tényleg szeretné, hogy megvalósuljon az a találkozó, hogy újból láthassa a fiút, aki nagyon sok dolgot megváltoztatott, s talán ezúttal rá is jöjjön, hogy pontosan mit.

Hiszen semmiképpen nem tudja kijelenteni, hogy a kettejük közt történtek nem jelentettek semmit, ugyanis például az volt élete legcsodálatosabb kettő hete. Mindössze azt nem tudja, hogy amit Ten iránt érzett - vagy esetlegesen még mindig érez -, az maga a vonzalom, vagy esetleg csak egy csodálatos érzete annak, hogy egy tulajdonképpen idegen fiú mellett önmaga lehetett. És bármelyik is volt ezen kettő közül, ő furcsa módon újból meg kívánja tapasztalni - igaz, valójában nem ismeri a másikat, de olyan érzése van, mintha szüksége lenne arra, hogy élete részesévé váljon. S ez egyszerre megrémíti, mégis izgalommal tölti el, hiszen megint újra vágyik, azonban ezúttal nem holmi lázadás az egész, hanem a személyiségfejlődés első szakasza - legalábbis ő sokkal inkább ennek tituálná, azonban elhatározta, hogy majd kikéri Mark véleményét is puhatolózva.

S mintha legjobb barátja meghallotta volna gondolatait, nyitódik a bejárati ajtó, majd be is toppan rajta azon nyomban. Cipőjét leveszi, néhány birtokában lévő holmiját gondosan lepakolja, mindezek után pedig lakótársa felé indul meg, hogy a kanapén kényelmesedjen el ő is, majd megnézze, milyen műsort talált most Taeyong.

ㅡ Ez jó film ㅡ állapítja meg, majd legjobb barátja felé fordítja arcát, aki éppen ekkor húzza el száját. ㅡ Vagy te nem így gondolod? Akkor minek nézed?

ㅡ Azt sem tudom, mi ez ㅡ sóhajt fel oly' drámaian, mintha a világ összes gondját cipelné. ㅡ Őszintén kell felelned. Jó ötlet volt azt írnom Ten-nek, hogy szívesen találkoznék vele?

ㅡ Attól függ.

ㅡ Mitől? ㅡ néz kíváncsian Taeyong, s reménykedik a hasznos tanácsban, ugyanis ő tényleg nem tudja, mi lenne az okos lépés.

S mivel Mark általában a higgadtabb és bölcsebb, szinte állandóan hallgat rá - pláne, mióta belátta, hogy nem szabadott volna egy éve annyira a saját feje után mennie.
Jóvá szeretné tenni múltbéli hibáit, s egy igazán jó baráttá válni.

ㅡ Hogy szeretnél-e vele találkozni ㅡ jelenti ki egyszerűen Mark, mire az idősebb csak szemeit forgatja meg, hiszen közel sem attól függnek a dolgok, hogy mit szeretne - legalábbis véleménye szerint.

ㅡ Ez nem ilyen egyszerű ㅡ dönti hátra a fejét a kanapé támlájának Taeyong. ㅡ Kettő éve nem találkoztunk, nem is nagyon beszéltünk, bizonyára megváltozott, megváltoztam én is, egyszerűen minden. Nem tudom, hogyan lehetne minden a régi, az, ami akkor volt, ha én sem vagyok már az, aki.

ㅡ Túlgondolod ㅡ felsóhajtva ingatja fejét Mark. ㅡ Igen, teljesen más voltál, mint most, mert jelenleg nem azt mutatod, aki valójában te vagy, ezzel te is tisztában vagy, én is, ne is tagadd. De vele igenis önmagad voltál, tudom, ezerszer mesélted, és mivel ennyiszer meghallgattam, tisztában vagyok azzal, hogy neked mindez mennyit jelent, hogy ő milyen fontos. És vele másképpen viselkedsz, mert nem úgy tekintesz rá, mint a többi emberre.

ㅡ És ez szerinted rendben van?

ㅡ Már miért is ne lenne rendben? ㅡ húzza fel szemöldökét Mark, s ezúttal ő az értetlen. ㅡ Sosem mondtad, hogyan kedveled, de tény, hogy különleges számodra. És ha fontos, ne hagyd ennyiben, mert örökké bánni fogod. Rendben van az, ha érdeklődsz iránta, az is, ha beleszeretsz, ha eltaszítod, ha életed része lesz, ha esetleg nem úgy sülnek el a dolgok, ahogyan ti azt gondoljátok elsőre, ha megutálod, ha beszéltek minden nap, ha megszakítjátok a kapcsolatot. Minden rendben van, ami neked jó, és ez az egész mindenképpen megér egy lezárást legalább, ha folytatása nem is lesz ㅡ magyarázza kimérten, hogy tényleg hatása legyen annak, amit mond. ㅡ És az is rendben van, ha úgy érzed, szükséged van rá.

ㅡNa de kettő év után is?

ㅡ Bármikor ㅡ mosolyog Mark szelíden, s reméli, szavaival tényleg jobb belátásra bírja Taeyong-ot.

Az idősebb pedig magában mérlegel, mert ugyan tisztában van azzal, hogy a legjobb barátjának minden szava igaz, csupán csak az a hatalmas kérdés már, hogy hogyan tovább.

ㅡ De azóta sem keresett ㅡ dobja oda telefonját egy laza mozdulattal. ㅡ Tényleg nem tudom, mi legyen ㅡ ismétli magát, ám mindeközben Mark a készüléken pötyög szüntelen.

ㅡ Nos, ahogyan én látom, éppen most írt ㅡ vigyorodik el, majd úgy fordul, hogy az idősebbnek esélye se legyen elvenni tőle a telefont, hiába az ő tulajdona.

Ten • 18:21
Szia, Taeyong! Ne haragudj, hogy csak most írok, sok volt az elintéznivalóm, de már minden kész végre, és beköltöztem az albérletbe is.
Tényleg nem akartalak ennyire megváratni, viszont ha még mindig áll a találkozás lehetősége, akkor esetleg ráérnél ezen a hétvégén?

Taeyong • 18:22
Szia! Persze, ráérek szombaton. Ismerek egy jó kávézót, ha gondolod, én szívesen elviszlek, csak küldj egy címet, hogy hova menjek érted.

ㅡ Nyugodtan megköszönheted ㅡ büszke vigyorral tartja Mark Taeyong felé a készüléket, aki csak kikerekedett szemekkel nézi, olvassa el csomószor, majd erősen alsó ajkába harap.

ㅡ Ha minden elromlik, rád tudom fogni.

ㅡ Minden rendben lesz ㅡ forgatja szemeit a fiatalabb. ㅡ És ahogy látom, már a címét is elküldte ㅡ jelenti ki önelégülten, majd ténylegesen visszaadja a telefont. ㅡ Szóval szombatra ne szervezz semmi mást; se buli, se haverok, semmi.

ㅡ Igenis ㅡ neveti el magát az idősebb, aki egyre izgatottabbá válik az egész miatt, ugyanis nagyon szeretné látni a thai fiút, s vágyik arra, hogy ismét kikapcsolódhasson kicsit, s kiszakadjon a világ monotonitásából - ezt az érzetet csakis Ten tudta nyújtani, s fél ugyan, hogy mindez már megszűnt létezni, ám ugyanakkor ezer meg egy új remény is ébred benne, hiszen csak nem lehet véletlen az, hogy a másik is gondolt rá.