YESTODAY - ✓

[ ✹ epilógus ☾︎ ]

Jónéhány nap eltelt már azóta, hogy Ten elment szórakozni Taeyonggal és annak barátaival. Az az este hiába volt a maga módján furcsa, mégis egyszerre változtatott kapcsolatukon, ám maradt is minden a régi. Negatív fordulatot nem vettek köztük a dolgok, mondhatni, ugyanúgy viszonyulnak egymáshoz, mint eddig, azonban a bizalom némiképp megerősödött. No, szó sem volt arról, hogy esetleg Tennek kétségei lettek volna párja felől, mégis, miképp régebbi életmódját veszi viszonyítási alapul, az az este egy jókora mérföldkőnek nevezhető Taeyong személyiségfejlődését illetően. És a thai roppant mód büszke rá, s mindemellett boldogsággal is tölti el, hogy kedvese csak miatta viselkedik ilyen módon, hogy általa zökkent ebbe a nyugodt életbe, amit immáron párban élvezhetnek már egy ideje. Nem számít az, mi volt a múltban, még az sem, hogy hogyan zajlott a tegnap, hiszen közös jövőjük lebeg a szemeik előtt, ahol már nem a régi hibák fognak számítani.

ㅡ Tényleg két éven át én jártam a fejedben? ㅡ kérdezi a fiatalabb, s megtámaszkodik Taeyong izmos, pólófödte mellkasán, mialatt a franciaágy kényelmes matracán pihengetnek egy kellemes délelőttön.

ㅡ Hányszor mondjam még el, hogy igen? ㅡ a vörös hajú hangja csöpög a szenvedéstől és attól, hogy bizony unja a nyaggatást, holott az igazság ettől távol áll, ezzel pedig Ten is tökéletesen tisztában van. Ezért hajol jobban a másik arcába, s húzza ajkait sokkal szélesebb vigyorra.

ㅡ Szeretem hallani, még úgyis megkérdezem párszor ㅡ jelenti ki magabiztosan. Igazából hiába nincsenek együtt túl hosszú ideje, már most furcsa visszagondolnia arra, hogy sokszor bizony mennyire zavarban volt Taeyong mellett. Mostanra már ez a feszültség feloldódott, s teljességgel önmagát tudja adni, ez pedig egyfajta szabadságérzetet nyújt.

ㅡ Csak nehogy egy idő után ne válaszoljak ㅡ hallatszik felelete fenyegetően, noha szavait komolyan egy percig sem gondolja.

ㅡ Úgysem tennéd ㅡ nyom jókora puszit a thai az előtte lévő, dús ajkakra, melyek rózsaszín színben pompáznak, aztán legördül társáról, hogy jókora ásítás közben kinyújtózkodhasson. ㅡ Van amúgy mára terved?

Taeyong rögvest gondolkodóba esik, hiszen eleinte az sem jut eszébe, milyen nap van. Hirtelen csak azt reméli, hogy a délelőttje szabad, hiszen már jócskán eltelt, s nem kíván lemaradást megkockáztatni, azonban mikor konstatálja, hogy hatig semmi dolga nincsen, tud felelettel szolgálni.

ㅡ Késő délutánig szabad vagyok. Te csinálsz ma valamit, édesem?

ㅡ Ez a becenév a halálom ㅡ sóhajt fel drámaian Ten, akinek ezen a reggelen meglepően sok energiája van, amivel az idősebb nem mindig tud mit kezdeni fáradtságának köszönhetően, ám nagyon édesnek találja. ㅡ De amúgy szerintem randira megyek a szerelmemmel.

ㅡ Én szoktalak randira hívni ㅡ ráncolja szemöldökét a vörös, s hitetlenkedve ingatja a fejét. Nem is érti, hogyan áldotta meg az ég egy ilyen imádnivaló csodával, mint amilyen az ő egyetlene.

ㅡ Shh, most én hívlak randira, és nem mondhatsz nemet.

Ten szélesen vigyorog, mint ma egész végig, majd kikel az ágyból, hogy dúdolgatva kifelé induljon a szobából. Taeyong meglehetősen értetlenül néz utána, noha érdemileg megmoccanni egyelőre túl fáradt, ám mikor a kisebb egy csésze kávé társaságában toppan be ismét a kicsiny hálóba, szíve akkorát dobban, hogy úgy véli, még meg is hallhatja a másik. Hálás mosollyal átveszi a forró, koffeintartalmú folyadékot, majd bőszen kortyolgatni kezdi; ha randira mennek, akkor bizony randira mennek, s nincsen helye egy cseppnyi fáradtságnak sem.

Ezen történéseknek hála nem sokkal később már az idősebb sem a matracon pihenget, hanem a Tentől kapott melegítőt saját farmerjára cseréli vissza, utána pedig egy bővebb pólót keres a jókora ruhásszekrényben. Ten sem tesz sokkal másképp; saját ruhái közt kutakodva próbál kieszelni egy tökéletes szettet a randevúra, s választása végül egy fehér farmernadrágra és egy rövidujjú ingre esik, amiket gyorsan magára vesz. Ismét eszébe jut, mennyire zavarban volt, mikor először öltözött a másik előtt, s mennyire tartott a lopott pillantásoktól, most azonban éppen ő az, aki szeme sarkából méri végig fürkésző íriszeivel párjának felsőtestét öltözködés közben.

ㅡ És hova megyünk egyébként? ㅡ szólal meg az idősebb, aki éppen a fontosabb dolgait veszi magához készülődésük közepette.

ㅡ Ezt egyelőre nem találtam ki ㅡ nevet fel kínosan Ten, hiszen eléggé hirtelen ötlet volt mindez, s ő maga sem gondolta át alaposan a lebonyolítást. ㅡ Nem is ismerem túl jól Szöult még mindig, nem tudom, milyen helyek vannak ㅡ biggyeszti le ajkait, majd szomorúan megy párjához, hogy szoros ölelésben találhassa magát, noha tisztában van azzal, hogy akárhová is mennek, jól fogják magukat érezni egymás társaságát élvezve.

ㅡ Édesem ㅡ kuncog az idősebb, kinek karjai a másik dereka köré fonódnak ㅡ, mi lenne, ha sétálgatnánk, hogy jobban megismerd a várost?

ㅡ Hé, én találok ki programot! ㅡ tapasztja egyik tenyerét a vele szemben álló szája elé, ám az elhangzott felvetés igencsak ínyére van. ㅡ Viszont a séta nagyon jól hangzik. És ha látunk valami jó kajáldát, beülhetnénk.

ㅡ Megbeszéltük ㅡ bólogat Taeyong, aki még inkább magához húzza kedvesét, mielőtt az elhúzódhatna; szeretne érzelmekkel teli csókot lopni édes ajkairól.

S nem rest így tenni. Összeilleszti puha párnácskáikat, hogy beszéd nélkül kommunikálva adják egymás tudtára, szívük milyen hevességgel dobban a másikért. A bordaketrecek zárkái ugyan nem engedik kirobbanni szívüket, ám érzelmeik oly' messziségbe szárnyalnak, hogy a nagy egész megformálja őszinte szerelmüket, mely mintha az egész világot beborítaná. Úgy érzik, kettejük közt rejlik a galaxis, pedig úgy egymáshoz simulnak, hogy egy porszem is aligha férne el. Mégis a realitás teljességgel lényegtelen, semmisnek tűnő, hiszen ajkaik lágy keringője olyan rózsaszín ködfelhőt húz, hogy a valóság elbújhat közös álmuk mellett, amit most ők maguk mégis minden egyes pillanatban élnek.

Ezért van az, hogy hiába húzódnak el egymástól, többé már nem csapja őket arcon a rideg jelen, mert mindent a saját kedvükre formáltak meg. És így boldogok, hiszen összetartoznak, így olyan felbecsülhetetlenül tökéletesek együtt, mint a szerelem maga.

- VÉGE.