YESTODAY - ✓

[ ✹ 22 ☾︎ ]

A rákövetkezendő reggelen a ragyogó fénykorong csalfa kis sugarai a redőny résein át betalálnak a meglehetősen kevés négyzetméternyi alapterülettel rendelkező szoba négy fala közé, és a végtelen nyugalomban szundító párt is buzgón cirógatják, hogy minden áron kikergessék őket az álmok kellemes birodalmából.

Taeyong-nál járnak hamarabb sikerrel, hiszen a kisebb makacsabbnak bizonyul nála, ezért a vörös hajú jókorát ásít, egyik kezével a szerteszét álló tincsei közé túr, majd megszokásból helyezkedne is, ám ahogyan észleli, hogy kedvesével szinte teljesen össze vannak gabalyodva, csak felsóhajt, majd igyekszik kényelembe helyezni magát, hiába tűnik ez kész abszurdumnak lévén, hogy egyik keze a thai fiú háta alatt van, aki pedig félig meddig rajta fekszik, s valami egészen lehetetlennek - na meg kicsit sem kényelmesnek - tűnő pozícióban szuszog hangosan, kissé elnyílt és emiatt kiszáradt ajkakkal.

Az idősebb erre csak megrázza fejét, miközben szerelmének tökéletességgel megáldott orcáját mustrálja, s nem is tesz másképpen hosszadalmas perceken át, míg Ten meg nem elégeli annyira a reggel lévén beszűrődő, sárgás fényt, hogy pislogni kezdjen ébredezése közepette. Szüksége van néhány pillanatra, míg tudatosul benne, hogy hol is van, ám mikor rájön, hogy párja mellett ébredt, nyomban elvigyorodik, majd oldalára fordulva nyom egy puszit egyetlenének puha, rózsaszín ajkaira.

Mindez után "Jó reggelt!" kívánságok hagyják el beszélőkéiket, s aprócska semmiségekről csevegnek, melyek nekik valahol mégis fontosak. Jól esik, hogy immáron ilyen nagyon kötetlenül társaloghatnak, s nem kell azon aggódniuk, hogy egy-egy szóval esetleg elrontanak valamit; már tisztázták érzéseiket, s nincsen semmi sem, amivel bármin is változtathatnának.

A reggel egészen sokáig telik így, hiszen egyikőjüknek sincsen túl sok kedve kikelni a puha paplanrengetegből, hiába van mára romantikus randevú betervezve. Még így múlatják a perceket, összebújnak, beszélgetnek, apró érintésekkel ajándékozzák egymást kedveskedően, és érzelmektől fűtött csókokban forrnak össze megannyi alkalommal, majd pedig, mikor összeszedik magukat olyannyira, hogy kikeljenek az ágyból, elsőként a konyhában fogyasztanak el egy gyors reggelit, melyet az idősebb dob össze - Mark éppenséggel nem tartózkodik a lakásban, így hát csak ketten vannak.

Eléggé szótlanok, hiszen gondolataik üvöltenek éppenséggel - újra és újra azon elmélkednek, hogy milyen jól alakultak végül a dolgok; mintha minden a régi, mégis varázslatosan új lenne.

Aztán a reggeli befejeztével a szobába ballagnak vissza, ám nem lepihennek, hanem végre valahára utcai ruhát öltenek magukra; Ten szerelmétől vesz kölcsönbe egy kényelmes pólót, mely éppen csak egy kicsit bizonyul bőnek karcsú alkatára. S míg öltöznek, szintén nem beszélnek, hanem türtőztetni próbálják magukat, minimalizálni a lopott pillantásokat, s nem a másik porhüvelyét vizslatni állandóan. Taeyong nem szeretné, hogy a másik egy pillanatra is úgy gondolná, kapcsolatuk mindössze testiségekre játszik, Ten pedig fél, hogy ha rendesen szemügyre venné a másikat, tán' nem is lenne képes utána más irányba pillantani.

Mikor mindezzel megvannak, szükségesnek ítélendő holmijaikat veszik birtokukba, hogy aztán az előszobában még felvegyék a lábbalijeiket, és indulhassanak kifelé. Igazándiból nem egy túlságosan romantikus randevúra mennek; az idősebb elsőként egy kávézóba viszi szerelmét, ám az valahogy hangulatából adódóan több egy átlagos helynél. Mikor belépnek, egy kis harang csilingel, hogy érkezésükről értesítsen, majd pedig a barna parkettán lépkednek egészen a pultig, mely tömve van különféle dísztárgyakkal, szórólapokkal, na meg a szükséges holmikkal, mik a kávézáshoz kellhetnek.

Mindketten ízlésüknek megfelelő italt kérnek ki, aztán az egyik asztalhoz ülnek le, mely egy félreeső boxban található. A falakon körülöttük szinte egyetlen üres folt sem található; rengeteg kép, felszerelt dísztárgy fellelhető a rengeteg kisebb-nagyobb alkotás mellett, melyet itteni vendégek rajzoltak a falakra, s mikor ennek lehetőségét Ten észleli, nem rest fogni a mellettük lévő ablak párkányán elhelyezett filctollat, hogy ő is hozzátegyen egy kicsikét a hely dizájnjához.

ㅡ Mit rajzolsz? ㅡ kíváncsiskodik Taeyong, aki közelebb húzódik párjához, hogy rálásson az aprócska műre, ám Ten kuncogva eltakarja azt szabad kezével.

ㅡ Majd meglátod ㅡ kacsint egyet, mire a másik szíve nagyobbat dobban, pláne akkor, mikor végre aztán láthatóvá válik számára is a piciny rajz, mely egy roppant stilizált ábra róluk.

Hirtelen szóhoz sem jut, majd pedig szerelme tehetségét dicséri - hisz' tényleg elnyeri tetszését a néhány perc alatt készült rajz -, s aztán szerelmes csókot hagy ajkain nem zavartatva magát. No, alapvetően nem híve annak, hogy felfalják egymást közterületen, sőt, másoktól is gyűlöli ezt látni viszont, azonban most, hogy rajtuk kívül kevesen tartózkodnak a kávézóban, s akik igen, nem őket figyelik, nyugodt szívvel veszi birtokba szívtolvajának édes párnácskáit.

Lágy keringőben van részük, ajkaikat csak szép lassan mozgatják, hogy minden érzelmet tökéletesen közvetítsenek, majd miután elszakadnak egymástól, hamarosan már ki is hozzák kávéikat, amiket megköszönnek, s komótos tempóban iszogatni is kezdik. Aprócska kis semmisegekről csevegnek, míg a forró nedűt fogyasztják az esztétikusan díszített csészékből, majd ennek végeztével még egy darabig az asztalnál üldögélnek beszélgetés céljából, ám az idősebb telefonja ekkor üzenet érkezéséről jelez, mely rendesen meglepi, ám ugyanakkor egy borzasztó érzetet is kelt benne, hiszen egyből tudja, hogy baráti - vagy milyen - társasága keresi az elkövetkezendő hétvége programjával kapcsolatban, melyet szíve szerint kihagyna.

A telefonját mégis előveszi, hátha sejtése mégsem igazolódik be, viszont nincsen ennyi szerencséje, emiatt pedig száját elhúzza, s azon gondolkozik, mégis hogyan mondja le őket.

ㅡ Mi az? ㅡ kérdezi kíváncsian Ten, hiszen nyilvánvalóan feltűnt neki párjának megváltozott viselkedésmódja.

ㅡ Nem lényeg ㅡ rázza meg fejét Taeyong, majd a készüléket az asztal lapjára fekteti, ám az újra és újra felvillan, mire szemei szinte szikrákat szórnak, ahogyan ránéz.

ㅡ Na és most akkor mondd azt, ami az igazság. Ki írt? Valami gond van?

ㅡ Nem, dehogy ㅡ rázza meg fejét a vörös hajú azonnal, hiszen nem szeretné szerelmének aggodalmát ennél is jobban növelni. ㅡ Csak a hétvége kapcsán írt pár szaktársam ㅡ rántja meg vállát, mire Ten csak hümmög, s nem is tudja, miként is reagáljon. Egyszerre van benne egy érzés afelől, hogy tudja, mi általában a végkimenetele egy ilyen estének, másfelől viszont látja párján, hogy tényleg változott, s őrlődik azon, hogy mit tegyen a csalódás-okozás elkerülésének érdekében. ㅡ De nem megyek. ㅡ jelenti ki azonnal, s közben Ten tudja, hogy ez a döntés csak miatta született meg. Egyszerre örömmel tölti el, mégis olyan furcsa érzetet is kelt benne. Nem szeretné ilyen nagyon befolyásolni a másikat, nem akarja, hogy az idősebb mindent félredobjon érte, bármennyire is a jó irányba tereli tulajdonképpen.

ㅡ És ha én is mennék veled? ㅡ dobja be a hirtelen legjobbnak tűnő ötletét, mire Taeyong szemei meglepettségében hatalmasra kerekednek.

ㅡ Nem tudom, ez mennyire jó ötlet ㅡ harap alsó ajka szélébe. ㅡ Mármint, én tényleg nem akarok tovább ilyen életet. Veled sokkal szívesebben tölteném a hétvégét.

ㅡ Így is velem lehetsz.

ㅡ Miért ragaszkodsz ehhez ennyire?

ㅡ Mert tudom, hogy nem akarod az egyik pillanatról a másikra eldobni a múltad, meg ilyet nem is lehet ㅡ ránt vállat Ten, s a másik, asztalon pihenő kezéért nyúl, hogy összefonja ujjainkat. ㅡ Kétlem, hogy lezárás lenne az, ha egyik pillanatról a másikra csak úgy másképp viselkednél a barátaid szemében. Mármint, nem ismerem őket, azt sem tudom, mennyire nevezhetőek barátoknak, de azért mondjuk valami magyarázatot lehet, adhatnál nekik. Mondjuk, hogy van egy párod, akivel már komolyan gondolod ㅡ meglehetősen huncut vigyorra húzza ajkait Ten, aki már tudja ekkor, hogy párját megnyerte szavaival, s hétvégén elkíséri a bárba, ahol a többiekkel találkoznak, na meg figyelhet arra, hogy Taeyong ne tegyen ostobaságot - mondjuk már nem is hiszi ezt; szemében bebizonyította a vörös hajú, hogy semmi szüksége másra rajta kívül, s Ten tudja, hogy attól az estétől fogva tényleg minden más lesz, és maguk mögött hagyhatják az elmúlt idő minden borzalmát.