YESTODAY - ✓

[ ✹ 09 ☾︎ ]

Elérkezik a másnap reggel, Taeyong pedig fáradtan nyitogatja dús pilláit, majd maga mellé pillant, ahol a srácot látja meg, akivel eltöltötték a mámoros estét. Hazudna a vörös hajú, ha azt mondaná, nem volt ínyére az éjszaka, de egyetlen pillanatra sem tudott elvonatkoztatni Ten-től. Folyton beugrott neki a thai fiú képe, emiatt pedig különös bűntudat árad szét mellkasában; mintha megcsalta volna, pedig tulajdonképpen nincsenek is együtt. Csakis ő vágyik arra, hogy ajkaik újra és újra találkozzanak.

Emiatt pedig elhúzza száját, s felül az ágyon. Nem akar modortalan lenni, ezért indulatait mérsékelve utal a másiknak, hogy itt a távozásának az ideje. A srác - kinek mégcsak nevét sem tudja - magára kapkodja ruháit, összeszedi holmijait, mindezeket követően pedig elhagyja a szobát, amelynek magányában Taeyong marad. Egyre inkább tanácstalannak érzi magát, tehetetlennek, mert minél inkább felejtené Ten-t, annál inkább vágyik újabb csókokra - csak a gond az, hogy kétli, hogy a legutóbbi elválásuk után a másik még látni akarja.

Igazából ténylegesen soha nem gondolt bele abba, hogy Ten ajkaik táncát miképpen éli meg; több ez neki, mint barátság? A vörös hajú tényleg nem tudja a választ, mert ugyan minden jel arra utal, hogy összetartozásuk a világ elrendeltetése és lehetne közös jövőjük, ő retteg attól, hogy nem tudja levetkőzni vétkes énjét, amelynél a thai ezerszer jobbat érdemel. Nem akar fájdalmat okozni annak az illetőnek, aki számára sokat jelent.

Mert tudja, hogy sok ostobaságot követett el, s még annál is több embert bántott meg, de Ten-nek soha nem kíván fájdalmat okozni. A fiú egy különleges helyet foglal el szívében, s onnan sosem lehet száműzni, mégha többé már nem is beszélnek. Fáj ez a gondolat Taeyong-nak, de ha nem tud változtatni, akkor inkább ez, mintsem megismerje a másik, hogy milyen borzalmas ember ő.

Jókora sóhajtást ereszt ki puha párnácskái közül, majd magára kapkod némi kényelmes ruhát, hogy a másnaposság miatti fejfájást gyógyszer segítségével semmissé tegye. A konyhába ballag, ereszt vizet egy pohárba, majd annak segítségével vesz be egy szem gyógyszert, utána pedig a nappaliba ballag, ahol nem lepi meg, hogy Mark kérdőn néz rá.

ㅡ Ez a srác, aki az előbb elviharzott, nálad töltötte az éjszakát? ㅡ húzza fel szemöldökét meglehetősen számonkérően. No, nem azért, mert gondja lenne azzal, hogy milyen nemű az illető, akivel Taeyong töltötte az elmúlt órákat, hanem mert még mindig reméli, hogy az idősebb felhagy az éjszakai kalandozásokkal.

Taeyong pedig tisztában van ezzel, s rosszul esik neki, amiért legjobb barátjának újabb csalódást okozott. Tényleg próbál változtatni, azonban ez cseppet sem egyszerű; sokszor könnyebb az alkohol által elfelejtenie, hogy bizony a valóság szívás.

ㅡ Igen ㅡ bólint rá, ugyanis tényleg felesleges lenne hazudnia; Mark ismeri őt, na meg a szituáció is egyértelmű. ㅡ És igen, tudom, hogy hülyeséget csináltam.

ㅡ Határozottan egy hatalmas baromságot tettél ㅡ mondja Mark tényszerűen. ㅡ Ten-nel kellene inkább beszélned, te is tudod.

ㅡ Én csak azt hittem, hogy ha egy sráccal leszek, akkor nem fogok továbbra is így érezni iránta ㅡ sóhajt fel Taeyong gondterhelten. ㅡ Hogy majd ugyanolyan lesz, mintha vele csókolóznék, vele lennék, vele tennék mindent, de közel sem azt éreztem ㅡ fakad ki szinte kérés nélkül, s egy cseppet sem bírja leplezni, mennyire össze van zavarodva.

ㅡ Akkor miért nem vele teszed mindezt? ㅡ kérdez rá Mark egyszerűséggel, majd törökülésbe húzza lábait, s minden figyelmét legjobb barátjának szenteli.

ㅡ Ez nem ilyen egyszerű, te is tudod ㅡ forgatja szemeit. ㅡ Ha megtudja, milyen vagyok, csalódni fog. Simán megérteném, hogy nem akarna többé látni. Borzasztó ember vagyok, és nem foghatom pusztán a múltra, pláne úgy, hogy még mindig a jelenem. Nem tudok felhagyni ezzel a viselkedésemmel, mert egyszerűen így ismernek engem, és mégsem állhatok eléjük, hogy amúgy bocsi, de totálisan nem ilyen ember vagyok ㅡ hangja egyre idegesebbé válik, miközben a benne lévő feszültségtől kissé ökölbe szorítja kezeit.

ㅡ Ezért inkább hazudsz nekik? ㅡ fejét ingatva kérdez vissza a fiatalabb. ㅡ Te is tudod, hogy ez így nincsen rendjén. Ne játszd meg magadat mások miatt. Te több vagy annál, mint amit nekik mutatsz, és ha nem tudják ezt felfogni, az az ő bajuk. Ten-nel pedig egyébként nem beszélsz most sem, szóval ha az lenne, amit felvázoltál, sok változás nem következne be. Viszont biztos vagyok abban, hogy Ten nem utálna meg téged ㅡ a hangnem végig komoly marad, s látszik, hogy Taeyong erősen őrlődik magában.

ㅡ Mégis miért nem?

ㅡ Kettő éven át nem felejtett el téged, és te voltál az, kinek írt, hogy találkozzatok, majd mikor megcsókoltad, ő ezúttal is viszonozta, nem? ㅡ választ nem is várva kérdi, ám az idősebb biccent egy aprót. ㅡ Ha ez nem azt jelenti, hogy szeret és fontos vagy neki, akkor tényleg nem is létezik a szerelem.

ㅡ Nem értem, hogyan szerethetne engem ㅡ Taeyong hangja halkabbá válik, s ahogyan egyre jobban tudatosulnak benne Mark szavai, szíve hevesebben dobog.

ㅡ Úgy, hogy ő azt ismeri, aki tényleg te vagy ㅡ ejti ki a szavakat őszintén, s halványan elmosolyodik. ㅡ Azon pedig ne aggódj, ha tudomást szerez a múltadról, vagy a jelenlegi helyzetről. Sőt, legyél vele őszinte, és ígérem, meg fogja érteni, utána pedig nem kell azon aggódnod, hogy éppen milyennek mutasd magad. Ő önmagadért kedvel.

Az idősebb gondolkodóba esik, mert tudja, hogy lakótársának igaza lehet. A fiatalabb számára biztosan nem közömbös, s erre gondolván bűntudatot érez, amiért legutóbb bizonyára hatalmas fájdalmat okozott neki. Sosem akart játszadozni az érzéseivel, csupán csak ő maga is összezavarodott; túlságosan élvezi az összes együtt töltött pillanatot, s még többet akar.

Nem szeretne olyan életet többé, aminek Ten nem szerves része. Azt akarja, hogy a thai fiú tudja, mennyire összezavarta őt, hogy mennyire elbizonytalanodott mindennel kapcsolatban, s hogy mennyire nagyon meg szeretné csókolni ismét. Vágyik arra, hogy ajkaik találkozzanak, s beszédes keringővel közölhessen minden lágy érzelmet, amit a másik csupán egy pislantásával is ki tud váltani belőle.

S a tudat, hogy a kettő év a közöttük lévő kapcsot valójában megerősítette, jó érzéssel tölti el. Immáron egyre jobban összeáll a kép, s Taeyong rájön, hogy a csókjaik többek holmi játszadozásnál; a baráti viszony nem elég nekik, mert minél inkább elmélkedik kettejükön, annál jobban bizonyosodik meg arról, hogy szeretné Ten-t maga mellett tudni párjaként.

Az pedig, hogy bizonyára ez kölcsönös, megmelengeti szívét, ami oly' hevesen dobog, hogy majdnem kiszakad a bordaketrecből, mely a helyén tartja a ketyegő szervet.
Most először tesz tényleges elhatározast, miszerint nem követ másokat, hanem a saját útjára lép; mindent helyre szeretne hozni az illetővel, akivel tán' boldogok lehetnek együtt.

ㅡ Beszélek Ten-nel, hogy találkozzunk ㅡ szólal meg a vörös hajú percekig tartó elmélkedés után, majd rögvest telefonjáért siet a szobájába üzenetküldés céljából.