YESTODAY - ✓

[ ✹ 16 ☾︎ ]

Másnap reggel Taeyong fejét fájlalva ébred fel az ágyában, még tegnapi ruháit viselve, szóval bizonyára amint hazaért, nyomban ki is dőlt - gondolja az utóbbit, miközben igyekszik visszaemlékezni, hogyan is voltak pontosan a dolgok, s mennyi valóság és mennyi puszta képzelgés. Először is, azt tudja, hogy elment a házibuliba, mert felejteni akart. Vagyis nem egészen; ki akart kicsit kapcsolódni, hogy agyának fogaskerekei ne állandóan azon őrlődjenek, hogy mégis hogyan tovább. Majd pedig abban is biztos, hogy fent is még állandóan Ten-re gondolt, arra, hogy végre őszintének kellett volna lennie, majd pont a bűntudatának enyhítésének érdekében alkoholhoz nyúlt.

Igen, jó sokat ivott, míg el nem tompult a tudata, viszont a thai még mindig gondolatai közt tengődött folyamatosan, s nem kívánt onnan távozni. Aztán nem emlékszik pontosan, itt mi történt, de nem sokkal később már lent üldögélt valami teljesen idegen sráccal, aki le merné fogadni, hogy hasonlított Ten-re. Vagy csak részegen tűnt úgy? Mindegy, erre nem emlékszik, csak azt tudja, hogy ezért meggondolatlanul megcsókolta, viszont az ismeretlen nyomban ellökte, s ekkor magát, Ten-t pillantotta meg. Túl abszurdnak hat a szituáció, s Taeyong erősen megkérdőjelezi, így volt-e, ám inkább továbbhalad emlékezetében, hogy minél többet felidézhessen még.

Pontosan jól tudja, mennyi minden megfordult akkor agyának rejtelmes zugaiban, s tisztában van azzal is, hogy mindezek változatlanul fennállnak; ténylegesen a változás útjára kíván lépni azáltal, hogy Ten-t szereti igaz szerelemből, s ez felszínre hozza a legjobb énjét - pontosan azt, akit hagyni akar kibontakozni.

Aztán az ezután történtek már mind Mark-hoz köthetőek, hiszen ő jött oda érte, hogy a lakásukhoz kísérje - akkor igenis hatalmas szüksége volt rá, s fizikai támasz helyett sokkal inkább lelkileg. Mert Taeyong nagyon régen hullajtott annyi könnyet, mint tegnap; szerette erősnek mutatni magát, még legjobb barátja sem látta sírni, viszont akkor teljességgel eltört a jelképes mécses, s keserű könnyek csak úgy zuhantak a mélybe, a végzetükbe - pont oda, ahol most Taeyong is érzi magát.

Mert ahogyan tudatosul benne, hogy ha mindez tényleg nem képzelgés volt Ten kapcsán, akkor bizony nagyon esélyes, hogy soha nem is nyeri vissza bizalmát, szívéről pedig csupán aligha álmodozni merhet. Azon a vészjóslóan sötét éjjelen mindent talán végérvényesen a végzet markába üldözött, hogy az semmissé tegye mindazt, ami igazán el sem kezdődött soha sem - lángoló szerelmük.
Mert igen, megannyi csókot váltottak, s a kapocs kettejük közt tán' mindig is több volt, mint baráti, mégis, most Taeyong úgy érzi, hogy semmi esély arra, hogy bármi akár több is legyen. Hiszen miként szerelmük rózsája bontogatni kívánta szirmait, ő úgy szakította el szárát azáltal, hogy valaki mást csókolt. Na meg, tény s való, meg nem csalta a thai fiút, de akkor sem helyénvalóan cselekedett, hiszen a szívüket már elcserélték, s nem engedhette volna meg magának, hogy a thai angyalét összetörje.

Gondterhelt sóhaj közepette ül fel, s továbbra is próbál emlékezni, hogy mi történt este, de csak annyiban biztos még, hogy miközben hazafele tartottak, mindent elmondott legjobb barátjának; végre teljességgel kiöntötte szívét, mely a sok nehézség és zűrzavar ellenére is egy kicsinyke megkönnyebbülést tudott számára nyújtani. Jól esik neki, hogy legjobb barátja úgy is kiáll mellette, hogy tulajdonképpen sorra halmozza egymásra az ostobaságokat, s a saját érzelmi világában is borzadályosan nehezen tájékozódik.

Mivel semmi egyéb nem rémlik neki, megdörzsöli szemeit annak reményében, hogy nem lesz ilyen tompa minden, hanem kicsit ő maga is élénkebbé válik, majd pedig nagy nehezen kimászik ágyából, hogy a konyhába induljon fájdalomcsillapítóért - nos, a másnaposság soha sem jó móka, ezt újra és újra megtapasztalja.

Komótosan elcsoszog ajtajáig, kinyitja azt, onnan pedig ballag tovább, majd a megfelelő szekrényből előveszi a szükséges gyógyszert, egy másikból poharat, amibe vizet tölt, aztán pedig egy szem pirulát bevesz, s reméli, az hamar kifejti hatását. Kicsit megtámaszkodik a pulton, mély levegőkkel telíti meg tüdejét, hogy aztán a nappaliba induljon át még mindig erőtlenül, hiszen eléggé leszívja az energiáját tulajdonképpen minden - leginkább saját gondolatai, érzelmei, hibái.

ㅡ Felkeltél végre? ㅡ szól hozzá Mark, hiszen az óra nagymutatója már a delet is jócskán elhagyta. Taeyong erre mindössze csak egy bólintássa képes felelni, aztán lehuppan a kényelmes kanapéra. ㅡ És hogy vagy?

ㅡ Fáj a fejem ㅡ ad némi feleletet, noha lakótársa nem éppen ebben az értelemben tette fel kérdését, s mivel ezt az idősebb is tudja, igyekszik folytatni válaszát. ㅡ De amúgy nem tudom. Elég homályos az este.

ㅡ Ten tényleg ott volt?

Taeyong erősen alsó ajkába harap, mikor visszaemlékezik. Az a kép túlontúl élesen él emlékei közt; Ten arca, melyről csak úgy olvasni lehetett a határtalan csalódottságot.

ㅡ Nem tudom ㅡ sóhajt fel gondterhelten. ㅡ Olyan valószerűtlen, mégis, ha másra nem is, erre teljesen biztosan emlékszem ㅡ hajtja le fejét, miként a bűntudat újbóli alkalommal a szívebe mar. ㅡ Tényleg fogalmam sincs.

ㅡ Akkor csak egy mód van ㅡ mondja Mark komolyan, mire Taeyong felkapja a fejét. ㅡ Derítsd ki!

ㅡ Mégis hogyan?

ㅡ Nos, szerintem a legegyszerűbb, ha írsz neki.

ㅡ Aztán mégis mit? ㅡ csattan fel kissé a vörös hajú, ám próbálja moderálni magát, s nem pedig felbosszantani. ㅡ Azt írjam, hogy "Szia, tényleg láttál tegnap egy másik sráccal csókolózni, vagy csak én képzeltelek be totál részegen?" Vagy mit írhatnék? ㅡ hangja egyre és egyre tanácstalanabbá, na meg kétségbeesettebbé válik.

ㅡ Szerintem olyan üzenetet írj, amiből nem következtethet semmire sem, aztán a reakciójából biztosan látod majd, hogy mi is a helyzet.

ㅡ Egy zseni vagy ㅡ bólogat hevesen a vörös hajú, majd gyorsan telefonjáért siet, amit a szobában felejtett.

A készüléket kezébe kapja, majd mielőtt bármit csinálna, visszamegy a nappaliba, és helyet foglal a kanapén. Ott aztán feloldja telefonját, kikeresi Ten nevét, megnyitja az üzeneteiket, és kicsit remegő ujjakkal el is kezdi bepötyögni, amit el szeretne küldeni. Szíve mélyén reméli, hogy Ten nem látta tegnap, azonban tudja, hogy ennek ellenére is muszáj lenne már tisztázniuk ezt a borzasztóan zavaros és érthetetlen szituációt.

ㅡ Szerinted ez így jó lesz? ㅡ kérdezi Taeyong, miközben legjobb barátjának az arca elé tolja telefonját, s várja a véleményét.

ㅡ Tökéletes ㅡ biccent aprót Mark, majd ő az, aki rá is nyom a "küldés" jelre.

Taeyong • 12:54
Szia, Ten! Eléggé hiányzol, gondoltam, találkozhatnánk valamior. Mikor érsz esetleg rá?