YESTODAY - ✓

[ ✹ 14 ☾︎ ]

Taeyong az elmúlt napok folytán aligha mozdult ki szobája négy fala közül, s Mark hiába próbált vele nem egyszer beszélni, ő egyetlen egy pillanatra sem méltatta. Csak emésztették a szavak folytonfolyvást, s újra meg újra azt látta be, hogy hiába nem akarna ilyesfajta módon létezni, nem képes levetkőzni ezt az állapotot. Rájön, hogy hiába érezte Ten mellett azt, hogy immáron minden egyenesbe jön, most sokkal inkább össze van zavarodva; tény s való, hogy szíve szerint elfeledné toxikus baráti társaságát, hogy őszinte lenne Ten-nel, de mindkettőnek tart a következményeitől - viszont ebben az esetben, melyben nem azt teszi, amit szeretne, bűntudatot érez. Becsapja a számára legfontosabb embereket és magát is.

Mark is bizonyára csalódott benne, hiszen hallatszott a hangján; Taeyong tudja, hogy miképpen vélekedik róla legjobb barátja, akinek teljességgel igaza van. S az is tényszerű, hogy pusztán az indulatok és az idegesség beszélt belőle, mégis, mardossa most a bűntudat. Ha egyszer, csak egyetlen egy alkalommal erőt venne magán, mindent megváltoztatna - csak gyáva, olyan végtelenül nagyon retteg attól, hogy kicsúszik keze közül az irányítás, mely mégcsak az övé sem volt soha sem.

Ezért pedig inkább a szó szoros értelmében semmit sem tesz; csak fekszik ágyában a kiüresedett napjain át, s néha-néha válaszolgat a thai fiúnak, akit a furcsa ridegségével bizonyára megbánt - a gond mindössze az, hogy ezt fel sem igen fogja, mert elméje telis tele van negatív gondolatokkal, amik elűznek onnan minden mást, így puszta érdektelenség és kegyetlen frusztráció marad csak.

De aztán egy pénteki délelőtt folyamán más illetőtől érkezik üzenete, és egy cseppet sem lepődik meg azon, hogy szórakozni hívják. Semmi, de tényleg, semmi kedve nincsen - pláne a történtek után -, így a nemleges válasz nem is kérdéses. Nem vonzza az, hogy részegen megint valami hülyeséget csináljon, hogy utána másnaposan szenvedjen - mondjuk, most itt sem igazán maradna.

Feszült a hangulat a kicsiny albérletben, s már olyan nagyon régen mozdult ki, talán ennyi most beleférne, és esetleg még jót is tenne, na meg a többiek sem néznének rá furcsán, amiért kihagyja a lehetőséget - gondolja magában, miként a válaszát még az elküldés előtt megváltoztatja, aztán pedig kikecmereg ágyából, hogy külsejét roppant módon megnyerőre alakítsa, ne pedig úgy nézzen ki, mint aki napokig őrlődött agyának fogaskerekei közt.

Jócskán elidőzik ezzel, sőt, az órák már majdhogynem estébe is fordulnak, mikor magához veszi szükséges dolgait, hogy azokkal együtt az előszobába ballagjon, s mindeközben figyelmen kívül hagyja a kanapén ücsörgő lakótársát, aki kérdőn néz utána:

ㅡ Hova mész?

ㅡ Ahova jól esik ㅡ egyszerű válasszal szolgál az idősebb, aki cipőibe bújtatja lábfejeit, majd még a tükör előtt állva vörös tincsei közé túr.

Nem kíván csevegésbe elegyedni, hiába emészti fel belülről ez a mostani állapot - sosem volt még ilyen a viszonyuk, s ez meg is rémiszti, de nem képes változtatni. Halogatja újabb holnapokra, mert tisztában van vele, hogy nem győzedelmeskedhet maga felett, ami által többe nem okozná már a csalódások hadát.

ㅡ Ne csinalj hülyeséget! ㅡ gondterhelt sóhajjal szólal meg Mark, ami rendesen meglepi az idősebbet, s jól is esik neki a burkolt törődés, ezért hát az élcelődő válaszadást kerülve aprót biccent, majd néhány pillanat múltán nyitja is az ajtót, hogy elhagyja a lakást.

A lépcsőfokokat szedi szép sorjában, majd kilép a tömbházból, hogy induljon a jól ismert útvonalon; Ten otthona is abban az irányban van, amerre a házibuli helyszíne, s csakis arra tud gondolni, hogy mennyivel szívesebben menne a thaihoz, csak ezt nem teheti meg - önmaga az akadály, s az, hogy már megint hibát követ el. Nem hagyja annyiban hamiskás énjét, hanem eleget téve neki vág az éjszakába, hogy elfelejtsen egy kicsit mindent, hiába tudja, hogy Ten részegen és józanon is a legelső gondolata.