YESTODAY - ✓

[ ✹ 02 ☾︎ ]

Hamar eljön a másnap reggel, s ahogyan Taeyong nyitogatja szemeit, fejébe hájdalom hasít, mindeközben pedig maga mellett megpillantja a lányt, kivel eltöltötte az egész estét. Gondterhelt sóhaj hagyja el puha ajkait, miközben nagy nehezen felül az ágyon, így a takaró egészen ágyékáig csúszik - lévén, hogy ruha nem fedi testét -, de nem zavartatja magát különösképpen, még akkor sem, mikor az ágyában fekvő éppen felnyitja szemeit vontatott mozgással. Egymásra pillantanak, s még egy-egy "Jó reggelt!" is elhagyja ajkaikat, de csupán csak az illem és megszokás kedvéért - legalábbis Taeyong felől, ugyanis számára cseppet sem volt több mindez egy részegen eltöltött, felhőtlen esténél. De hát állandóan ez van; csak úgy hajszolja az élvezeteket, ám az, hogy bárminek is legyen komoly folytatása, az teljességgel esélytelen számára.

Hiszen Taeyong nem ilyen módon kíván párt talalni, tudja, neki nem olyan emberre van szüksége, aki az első adandó alkalommal lefekszik vele részegen, s azzal is tisztában van, hogy mindezek ellenére nem is érdemel jobbat, ugyanis vélekedése szerint ehhez a személyiséghez, a képhez, melyet másokban keltett magáról, bizony nem való senki más - furcsa alapvetés az, hogy úgy gondolják, Taeyong nem is vágyik komoly kapcsolatra, igaz szerelemre, így azok, akik azt keresik, elkerülik őt. S nem tud mit tenni ellene, ezt ő alakította így, hiszen másra sem vágyott, csupán csak szabadságra, korlátok eltörlésére, egy kevéske boldogságra, mégis ahogyan a mellette lévő lányra, majd maga elé néz, keserűen elhúzza száját, s elméjében újra megjelenik a sokszor megfogalmazódott gondolat; valójában nem is akar így élni.

Ám valamiért a mellette lévő nem kíván távozni, hiába jutalmazza Taeyong értetlen pillantással - mintha nem esne le neki a valójában teljesen egyértelmű célzás. Ám annyira azért mégsem erőlteti a dolgot a fiú, aki csak tovább elmélkedik, s próbálja teljesen kizárni a fülét szinte sértő csacsogást. Tudja, a lány nagyon szép; egyenes, fekete haja szinte karcsú derekáig ér, arcvonásai esztétikusak, ajkai teltek, s testének is minden egyes vonulata már-már a tökéletesség határát súrolja, de benne mindez mégsem kelt fel különösebb érdeklődést - tényleg szimplán csak egy részeg este volt ez, s nem is lehet több, ugyanis nem érez Taeyong semmiféle vonzalmat, s az éjjel is csupán csak a részegség hozta elő belőle a vágyat, mely ehhez a reggelhez vezetett.

S pontos miértjét tényleg nem tudja, nem érti, ám próbál továbblendülni ezen, s mantraként mondogatja elméjében, hogy az egyedüli probléma csupán csak az, hogy nem kíván maga mellé olyasvalakit, aki ilyen könnyedén adja magát. S ezzel a gondolattal nyugtatja magát valamelyest, így pedig immáron jobban tud úgy tenni, mintha érdekelné egy hangyányit is, miről is beszél az alkalmi partnere - legalábbis egy darabig.
Telefonja hirtelen szólal meg, s jelez egy üzenet érkeztéről, Taeyong pedig - mivel gondolja, hogy lakótársa, magyarán legjobb barátja az -, rögvest a készülékért nyúl, azonban amikor Ten nevét pillantja meg, erősen alsó ajkába harap.

Próbál nem emlékezni, de ez majdhogynem lehetetlen, hiszen azt, ami történt, elfeledni nem lehet.
Nyaralni volt Taeyong a családjával immáron kettő évvel ezelőtt, s ott egy napsütéses délutánon a thai fiú szó szerint szinte a karjaiba rohant. Ezer meg egy bocsánatkérés hagyta el ajkait, amit a most már vörös, de akkor még barna hajú elképesztően édesnek vélt - s magát a fiút is. Végül megbeszéltek engesztelésképpen egy közös kávézást, hiába nem volt dühös az idősebb, csupán csak az együtt eltöltött időre nem tudott nemet mondani. S mindezek után rengetegszer találkoztak, Taeyong boldog volt olyankor, hiszen jó hatással volt rá a fiatalabb társasága - talán túlságosan is, hiszen elvette minden józan eszét, kiszakította a valóságból, míg ajkaik össze nem találkoztak.
Az idősebb pedig ezt furcsa módon élvezte.
Le sem tagadhatná, hogy az volt akkor élete legjobb - és első - csókja, mégis ott van benne a tudat, hogy ez bizony egy fiúval történt, s ez az illető éppen megzavarni kívánta reggelét, s még a másnaposságnál is nagyobb fejfájást okoz. Nem képes eltörölni az emlékét, s már kettő éve történt, mégis a nyaralás minden egyes pillanatára emlékszik, s arra is, hogy a kisebb mennyire próbálta visszafogni könnyeit a búcsú pillanatában - akkor volt a második csók.

ㅡ Figyelsz te rám? ㅡ felháborodottan csendül fel a lány hangja, ám Taeyong-ot pont nem érdekli egy ilyen hiszti, ha az az illető küld üzenetet neki, akit kettő éven át nem volt képes feledni, s aki ugyan fiú, mégis birtokolja legelső csókját, amit igazándiból a mai napig sem ért igazán. Sosem gondolta volna, hogy felkelti érdeklődését a vele azonos nem, mégsem tudott volna nemet mondani akár ezernyi csókra sem.

ㅡ Aha, persze.

Teljesen érdektelenül csendül fel hangja a válaszadás folyamán, de tényleg nem foglalkoztatja, miről van szó, s az sem, hogy ez majd milyen következményeket szül, hiszen végre valahára megembereli magát, s megnyitja az üzenetet, aminek elolvasásakor szemei hatalmasra kerekednek.

Ten • 10:49
Szia, Taeyong! Nem szeretnélek zavarni, és igazából azt sem tudom, hogy emlékszel-e rám, de Ten vagyok. Tudod, Thaiföldről, két évvel ezelőttről. Furcsa lehet, hogy felkereslek, de te vagy az egyedüli koreai ismerősöm, és ez azért is ilyen fontos, mert jövő héten költözök az országba. Ha gondolod, összefuthatnánk.

Taeyong • 10:56
Helló! Nem mondom, hogy nem leptél most meg rendesen, de végülis miért ne találkozhatnánk. Ha gondolod, írj, mikor van szabadidőd, és megbeszélünk valamit.

Alsó ajkát kezdi harapdálni a vörös hajú, miként bármiféle válaszra vár, hiába sejti, hogy most nem kap - vagy ha mégis, nem túl sok mondanivalóval. Azonban Ten egy igazán különleges ember az életében, ez egészen biztos, de az igazat megvallva eléggé tart attól, hogy mi lesz, ha ismét találkoznak. Hiszen volt köztük valami, valami megmagyaráhatatlan kapocs, s Taeyong őszintén kíváncsi, hogy az megvan-e még, vagy csupán csak az ő gyerekes képzelgése volt. Mert olyan meseszerűnek érződik minden pillanat múltja azon részéből, amit a fiúval töltött, s talán akkor, talán abban a két hétben, mintha tényleg önmaga lehetett volna egy keveset.

Ten • 10:58
Rendben van, ennek nagyon örülök. Mindenképpen kereslek majd, csak még előtte el kellene intéznem az egyetemmel kapcsolatos dolgokat az országban.

Taeyong • 10:59
Egyetem miatt jössz Koreába?

Ten • 11:01
Igen, ösztöndíj. Nem tudom, mennyire emlékszel, de említettem már két éve is, hogy nagyon szeretek rajzolni, és ezek szerint tényleg elég jól is megy.

Taeyong • 11:02
Persze, hogy emlékszem, mindenre emlékszem
/üzenet nem lett elküldve.

Taeyong • 11:05
Igen, valami rémlik. Nos, sok sikert neked a továbbiakban is, aztán majd megbeszélünk valamit, hogy hol és mikor találkozzunk.

ㅡ Már ne is haragudj ㅡ csattan fel a lány, aki még mindig Taeyong otthonában tartózkodik. ㅡ Ha itt vagyok, igazán megtehetnéd, hogy nem valaki mással beszélgetsz.

ㅡ Akkor talán nem kellene itt lenned ㅡ szinte akaratlanul vágja rá, bármennyire is modortalan - mindez nem foglalkoztatja jelen helyzetben, hiszen Ten az országba jön majd, s ez olyannyira izgalommal tölti el, hogy kedvét semmi nem ronthatná el.

A lány - kinek nevét sem tudja Taeyong - dühösen kezd összekészülődni, miközben még szitkozódik is, ám igyekszik sietni, hiszen egy perccel sem kíván tovább maradni itt. Idegesen készül el, majd mikor végez, Taeyong csupán csak egy alsót kap magára, hogy nyugodt mosollyal engedje ki az ajtón a haragos illetőt, aki nem hagy maga mögött búcsúszót, csupán csak egy szép, választékosan megformált káromkodást intéz a fiúnak, aki minden jót kívánva kulcsra zárja köztük az ajtót.

Mindezek után a vörös hajú mosolyogva indul vissza szobájába, hogy mielőtt pakolászni kezdene, még utoljára megnézhesse telefonját, hátha érkezett új üzenete. S Ten nevét negpillantva mosolya még inkább szélessé válik, hiába semmi tartalmas nincs abban a néhány, válasz funkciót betöltő szóban - mégis szinte az egész lakást is lelkesebben takarítja ki valamivel később a tudat miatt, hogy valaki olyan szándékozik az életébe lépni, aki ugyan teljesen összezavarta, mégis mellette sínen volt az élete.

Ten • 11:06
Rendben, mindenképpen.