YESTODAY - ✓

[ ✹ 21 ☾︎ ]

Egymás mellett fekszenek Taeyong ágyán, miközben mosolyogva néznek a másik szemeibe. Szerelmesek, s le sem tudnák ezt tagadni - no, már nem is kívánják, hiszen boldogok végre együtt, örülnek, hogy egymáshoz tartoznak, és ez már teljességgel megváltoztathatatlan. Kiélveznek minden pillanatot, és akkor ölelik, csókolják egymást, amikor csak szeretnék, s végre ezen tetteket nem követik kételyek; immáron minden tisztázásra került, és szerelmük teljességgel kibontakozott. Nem titok, hogy mennyire beleszerelmesedtek a másikba.

ㅡ Olyan boldog vagyok ㅡ Ten töri meg a kellemes csendet, miként közelebb kúszik párjához, s vigyorogva vizslatja annak helyes, egyszerre férfias, mégis gyermekien aranyos vonásait.

ㅡ Én is, baba ㅡ hajol egy aprócska szájrapuszi miatt közelebb, majd folytatják ezt a különös semmittevést, s csak egymást figyelve ölelkeznek teljesen elveszve, elbújva a világ elől.

S mindeközben szüntelen vizslatják a másik fénylő íriszeit, melyekben mintha galaxisok rejlenének, hiába nincs szükségük másra, mint saját világukra, melyben otthonra és szeretetre lelnek egyaránt, s ahol biztonságban vannak. Mert már minden a helyére rázódott; jöhet bármi, tudják, hogy egymásnak ott vannak, és ez az, ami miatt Taeyong biztos abban, hogy felhagy eddigi, zűrös életmódjával, ezáltal pedig végre valahára úgy élheti meg mindennapjait, ahogyan azt valójában mindig is szerette volna.

Boldogok, amiért sorsuk ténylegesen összefonódott, szerelmük pedig elkezdhetett kibontakozni. Tisztában vannak vele, milyen nehéz is volt ez, na meg már milyen hosszú ideje zajlott a folyamata, de most, miként egymás karjai közt vannak, úgy vélik, megért mindez bármennyi szenvedést - ez mindennél jobb, mint amiről valaha is álmodozni mertek.

ㅡ Tudod, egyrészt arra gondoltam, hogy aludhatnál itt, márészt pedig, hogy holnap elvinnélek randizni. Mit szólsz hozzájuk? ㅡ ezúttal Taeyong szakítja meg a percek óta tartó csendet, ajkain pedig széles vigyor díszeleg.

ㅡ Mind a kettő nagyon tetszik ㅡ vágja rá azonnal a kisebb, teljesen belelkesedve. ㅡ Múltkor is olyan jól aludtam, amikor nálam voltál ㅡ magyarázza szerelmes mosollyal, s jól esik neki, hogy már nyugodtan elmondhatja, kimutathatja, mit vált ki belőle a másik, és azt is elmesélheti, hogy eddigi történetük során mire mit reagált igazából - ezt nyilván titkolni próbálta ezidáig, nehogy lelepleződjön, de már nincs értelme így tennie. ㅡ Szeretem, mikor megölelsz, és úgy aludni hihetetlen.

ㅡ Édesem ㅡ vigyorodik el a vörös hajú, s fejét ingatja ㅡ, na, akkor jó sokat ölelgetlek, mit szólsz? Amúgy is pont illesz a karjaim közé.

A fiatalabb ismételten felnevet, majd készségesen bújik közelebb szerelméhez, akinek karjai közt tényleg komfortosan érzi magát, és egyszerűen ha tehetné, nem húzódna egy centivel sem távolabb. Így maradna az idők végezetéig, sőt, még azt is túlszárnyalva, hisz' úgy érzi, együtt még arra is könnyedén képesnek bizonyulnának. Mert miként a másik öleli őt, úgy hiszi, nincsen semmi, ami romokba tudna dönteni mindent; így a világmindenség a helyén van, mint ő maga is, hiszen a másikhoz tartozik minden egyes porcikájával, lelkének teljes egészével.

Majd pedig percek, sőt, hosszadalmas órák múlnak el így, s alig szólnak egymáshoz. Rengeteg kimondhatatlan dolog van, melyet most átgondolnak, átértékelnek magukban, s mindez által csak még boldogabbá válnak, ha ez egyáltalán lehetséges.

ㅡ És hova mennél randizni? ㅡ kérdezi meg Taeyong kedvesen, megszakítva a közéjük beállt, nyugtató némaságot.

ㅡ Hm, bármit választhatok? ㅡ csillannak fel szemei a thainak, aki Taeyong pólófödte mellkasán támaszkodik meg, és úgy vigyorog le rá.