YESTODAY - ✓

[ ✹ 23 ☾︎ ]

Estébe fordulnak az órák azon a napon, mikor Ten és Taeyong bizony szórakozni mennek az utóbb említett társaságával. Az igazat megvallva mind a ketten jelentősen tartanak attól, hogy mi hogyan fog alakulni, de ezt próbálják nem kimutatni - az idősebb titkon reméli, hogy nem kapnak túlságosan bántó szavakat, lenéző pillantásokat, na meg ezek miatt nem veszti el a józan eszét, hogy erőszakos megnyilvánulását csillogtassa meg, melynek eredményeképp bizonyára nem mást kapnának, mint egy törött orrot, na meg Taeyong is esetleges sérüléseket, ugyanis egyik barátként csúfolt ismerőse sem olyan, aki bizony csak úgy hagyná magát.

Mindenesetre igyekszik nem ezen törni fejét a vörös hajú, hanem a ruhái közt kutakodik zuhanyzása után egy szál töröközőben, mely egészen csípője köré van tekerve. Mellkasát eközben nem fedi semmi, csupán néhány vízcsepp, melyek versenyfutamszerűen törtetnek lefele. Tincsei szerteszét ágaznak, néhány közülük még elég vizes, ugyanis Taeyong csak egy másik törölközővel igyekezett szárítgatni hajkoronáját a fürdőszobában. Szóval, most így ácsorog a kétajtós szekrény előtt, mely az ágya mellett van, s percekig morfindírozik, míg végre magához vesz egy fekete, szaggatott farmert és egy szintén éjszínű inget, melyben olyan pazarul fest.

Magára kapkodja ezeket a ruhadarabokat, aztán a tükörnél ténylegesen kezd valamit vörös hajrengetegével. Elégedetten mustrálja így küllemét, viszont inkább a legfelső gombot kioldja, s egy ezüst színű láncot tesz fel nyakába, aztán pedig kedvenc parfüméből fúj egy igencsak keveset magára - párjával ellentétben nem kedveli, ha egy egész illatfelhő követi valóját. Ezen gondolatra elmosolyodik, majd az időközben feltett órájára pillantva konstatálja, hogy bizony már nem sok perce maradt az indulásig.

Még Markkal vált néhány szót, magához veszi elmaradhatatlan holmijait, hogy eztán az előszobába ballagjon, s belebújtassa lábfejeit a cipőibe. Mikor már ezzel is megvan, mosolyogva elköszön, és végre valahára elhagyja lakásukat, aminek ajtaját gondosan be is zárja maga után. Viszonylag sebesen szedi a lépcsőfokokat, míg végül a földszintre nem ér, ahonnan könnyen a szabadba is lép, hogy megcsaphassa a valamivel hűvösebb levegő lágy áramlata.

Egész porhüvelyét bebarangolja a lengedező szél, mely ha akarná sem tudná megfékezni, hiszen olyan nagy hévvel indul meg szerelmének lakásához, hogy onnan majd együtt menjenek a szórakozóhelyre. Már javában szürkület van, sok ember hazafele igyekszik, mégis olyan kihalt, egészen kopár minden. Az utcai lámpák is most kapcsolódnak fel, mindenki a maga módján sietős tempóban kapkodja lépegetőit, mint a fekete ruhákba bújt alany is, aki csak a megfelelő társasház előtt fékezi magát, hogy megálljon, s felcsengessen.

Ten pedig egyből a kaputelefonba szól, hogy mindjárt indul is le - s nem hazudik, ugyanis még hajába túr gyűrűkkel díszített, hosszú ujjaival, kulcsáért és fontos holmijaiért nyúl, aztán át is teszi farmerbe bújtatott lábait a küszöbön. Felsőtestére egyébként az idősebbhez hasonlóan ing simul, ám egy fekete-fehér mintás, melyet mintha személyére teremtettek volna meg, hiszen tökéletesen passzol rá. A lépcsőn lefele ő is siet, hogy mihamarabb párja nézzen vissza rá, majd mikor erre sor kerül, egymásra mosolyognak, s csókban forrnak össze köszönés gyanánt. Teljesen összesimulnak, mintha testük egybe lenne varrva, s addig ízlelgetik egymás puha párnácskáit lágyan keringőzve, míg hatalmas bánatukra kénytelenek elhúzódni.

ㅡ Akkor egészen biztosan jönni szeretnél? ㅡ kérdezi meg Taeyong, miként a karjai közt pihegőt figyeli azokkal a hatalmas szemeivel.

ㅡ Igen ㅡ bólint határozottan a thai, s ajkaira széles vigyor kúszik fel. ㅡ Nem lesz semmi gond, ne aggódj ezen!

Erre az idősebb csupán csak bólint, mert tudja, hogy tulajdonképpen Ten is tud vigyázni magára, na meg ő is ott lesz neki, s mindvégig igyekezni fog, nehogy ostobaságot tegyen - tudja, hogy nem szabad hagyni a társaságának, hogy felhúzzák, s éppen ennek érdekében elhatározza, hogy a mai estén nem fog olyan sokat inni.