Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️2. Rész🤍

Taehyung szemszöge

- Jó reggelt Baba. - csókol meg Baek mikor beülök mellé.

- Jó reggelt. - simítok arcára. A hátul ülő Jungkooknak egyet biccentek majd előre fordulok.

- Jól aludtál? - teszi Baek a combomra a kezét.

- Igen. Főleg, hogy a te hangodra aludtam el. - fogok kezére és összekulcsolom ujjainkat. Tegnap este addig beszélgettünk video hívásba míg el nem aludtam.

- Ennek örülök. Viszont. Van egy jó hírem, amit csak majd délután mondok el. - néz rám egy pillanatra.

- Miért csak délután?

- Mert elviszlek valahova.

- Oh, tehát randira megyünk? - mosolyodom el.

- Pontosan. Remélem nincs más programod.

- Nem nincs. Péntek van. Ilyenkor nem szoktam semmit se csinálni. - rántom meg a vállam.

- Ma viszont fogsz. Remélem örülni fogsz a meglepinek. - fordul be a suli udvarába. Kiszálltunk mind a hárman a kocsiból. Jungkook egyből megy a havejaihoz végre kettesbe hagyva szerelemmel. - Ma mikor végzel? - öleli át a derekam.

- Ma csak hat órám van szóval egykor végzek.

- Király. Én is akkor. Akkor itt találkozunk Baba. - Lép el tőlem egy csók után és elindul be. Jimin ebbe a pillanatba érkezik meg.

- Na mi van kicsi Béta aki titokba egy kis sunyi Omega. - suttogja a véget. Igen Jimin is tudja hogy omega vagyok... Bassza meg.

- Jimin...

- Itt van. Hoztam. Tudod, hogy nálam mindig itt van. Nem szeretném ha letámadnának minket az alfák. - nyitja ki a táskáját amiben ott is van a gyógyszeres doboz.

- Istenem, hogy lehettem ennyire béna. És ha Jungkook megérezte? Hisz ő köztudott, hogy alfa. És ha elmondja Baeknak? És ha emiatt elveszítem őt? Jézusom. - könnyesedik be a szemem.

- Nyugi Tae. Ha tegnap este vettél be akkor még nem annyira érződik a szagod. Viszont most menjünk és azonnal veszel be egyet. - fog csuklómra. Viszont miközben Jimin a bejárathoz vonszolt ismét valaki tekintetét éreztem magamon. Hátra néztem és Jungkook vörösen izzó szemeivel találom magam szembe. Kérlek mond, hogy nem jöttél rá. Kérlek mond, hogy nem. Egy kisebb mosolyra húzta ajkait és felrántotta egyik szemöldökét.

- Jimin... - mondom a sírás szélén már a mosdóba.

- Mondjad Tae.

- Jungkook tudja... - törik ki belőlem a sírás. Istenem, hogy lehettem ennyire balfék?

- Honnan veszed? - ölel magához.

- Mikor jöttünk be hátra fordultam. A szeme vörösen izzót és rám mosolygott miközben az egyik szemöldökét felrántotta.

- TaeTae, ez nem jelent semmit. Lehet csak... - és itt megakadt.

- Tervez valamit. - mondom ki helyette.

- Ne gondolj semmi rosszra Tae. Lehet csak félre érted az egészet.

- Össze szedem magam és menjünk órára. Kérlek. - törlöm meg szemeim.

- Rendben. - ad a kezembe egy zsebkendőt amit meg is köszönök.

A nap további része gondolkodással, önmagam hibáztatásával és néhány kósza könnycseppel telt. Több mint 17 éve rejtegetem az igazi énem és tessék. Lehet most tettem tönkre mindent.

- Tae. Megint az a baj? - karolja át Jimin a vállam.

- Addig míg nem tudom biztosra, hogy nem tud semmit addig, igen az a baj. - mosolygok keserűen.

- Kicsit vidulj fel mert ott a herceged. - biccent Baek felé. - Ügyi legyél.

- Köszönöm Jimin. - ölelem magamhoz. - Majd beszélünk. Szia. - köszönök el tőle. Minden erőmet belefektettem abba, hogy a lehető leghihetőbb mosolyomat elő vegyek.

- Szia Baba. - ölel magához.

- Szia Baekie. - húzódom el tőle, hogy megcsókoljam.

- Izgulsz? - száll be a volán mögé, miután én is beültem.

- Igen. - mondom miközben az ölembe lévő kezemet vizsgálom.

- Minden rendben Baba? Zaklatottnak tűnsz? Bántott valaki? - fordul felém.

- Nincs semmi baj Életem, csak fárasztó volt a mai nap egy kicsit. Leszívták az agyam meg ilyenek. - nézek rá mosolyogva.

- Tudod kicsim, hogyha bármi van csak szólj nekem. - csókol meg. - Szeretlek. - dönti homlokát az enyémnek.

- Én is téged. - adok egy kis puszit ajkaira. Mosolyogva indítja el a kocsit és el indulunk. Az ablakon a suli felé nézek, ahol a lépcsőn észreveszem Jungkookot. Mikor tekintetünk találkozik ismét elmosolyodik és rám kacsint. Szemforgatva nézek inkább előre.

A randi elég jól sikerült. Egy parkba mentünk sétálni amit nagyon élveztem. Gyönyörű ilyenkor tavasszal minden. A virággal borított fák. A gyönyörű bokrok. A kellemes meleg idő. Imádom.

- Itt megállunk. Kiszálunk és be fogom kötni a szemed. Itt van nem messze a meglepetés. - Száll ki amit én is követek. Hátam mögé megy és eltakarja a szemem. - Foglak nehogy eless. - öleli át egyik kezével a derekam majd, el is indulunk. Nem sétáltunk olyan sokat mikor is megálltunk. - Készen állsz? - lép mögém.

- Igen. - mondom izgatottan. A szemfedőt leveszi a szemem elöl. Egy elég modern házzal találom szembe magam. - Ez mi? - fordulok hátra Baekhez aki egy kulcsot tart maga elött.- Baek...

- Megvettem azt a házat amibe mindig is bele akartál költözni. - Adja a kezembe a kulcsot.

- Ezt nem mondod komolyan? - nézek rá könnyes szemekkel. Ő csak mosolyogva bólint egyet mire a nyakába ugrok sírva. - Istenem. Imádlak, imádlak, imádlak. - csókolom meg.

Mikor elváltunk egymástól be is mentünk a házba. Tátott szájjal néztem körbe. Tudom, hogy Baek és a családja elég gazdag de ez. Te jó isten.

- Baek. Hogy tudtál ennyi pénzt elkölteni miattam? - simítok végig a bőrkanapén.

- Neked bármit életem. Te vagy a legfontosabb számomra. És csak a legjobbat akarom neked.

Jó vicc.

- Köszönöm. - ölelem ismét magamhoz.

- Mit szólnál ha mondjuk... felavatnánk a házat? - néz rám ködös tekintettel.

- Benne vagyok.