Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️34. Rész🤍

Taehyung szemszöge

- Szép neve van. - mondja Baek.

- Mikor kicsik voltunk mindig veszekedtünk, hogy melyikünk lányát fogják így hívni. - kuncog fel Jungkook. Kezd kicsit megenyhülni.

- Emlékszem. - nevet fel Baek is. - Megfogadtuk, hogy akinek először lesz kislánya, ő fogják így hívni. Hát te nyertél. - hajtja le a fejét mosolyogva.

- Igen. - mosolyog Jungkook is. Úgy érzem, hogy most én nem kellek ide.

- Magatokra hagylak. - suttogom Jungkooknak majd elindulok a szobánkba.

Jungkook szemszöge

Tae után nézve várom míg eltűnik a látókörömből aztán vissza nézek Baekhyungra.

- Hogy vagy? - néz rám lassan.

- Megvagyok. Végre rám talált a szerelem. - mondom mosolyogva.

Beállt közénk a csend. Nem tudunk mit mondani egymásnak. Furcsa hisz Baek az a személy aki folyton beszéld, de most semmi. Örülök, hogy itt van hisz a testvérem de még mindig nagyon mérges vagyok rá amiért képes volt megcsalni Taet, hiába majdnem egy éve volt.

- És te, hogy vagy? - kérdem.

- Jól. - egyszerű válasz. Általában mindig elmondja az életét most meg csak annyi. - Figyelj Jungkook. Én nagyon sajnálom a múltkorit.

- Mit? Azt, hogy megcsaltad Taet? Azt lehet is. - mondom hanyagul.

- Nézz rám Kook. Te nem ezt tetted volna a helyembe? Mikor megtudod, hogy az akivel a világon a legboldogabb vagy nem lehet a tiéd?

- Én akkor megbeszéltem volna vele nem pedig egy ribanccal megcsalom. - mondom hangosabban.

- Jungkook figyelj...

- Nem Baekhyun te figyelj. Tudtad nagyon jól, hogy nekem tetszett Tae és én bármit megadtam volna neki csak, hogy boldog legyen. Erre te képes voltál megcsalni csak mert kiderült, hogy Omega. - ordítom le a fejét. - Egy gusztustalan ember vagy Baek.

- Részeg voltam.

- De ez nem mentség arra, hogy egy utolsó pat... - nem tudtam befejezni mivel a szobánk felől egy hangos, fájdalmas ordibálás szűrődött ki. - Tae... - mondom ki a nevét és a szobánkig szaladok Baekkel együtt. - Tae. Kicsim. Mi a baj? Mid fáj? - megyek mellé.

- Kookh. Jönnek a babákh. - fogja lihegve a hasát. Újra fájdalmasan felordított és jobban szorította a kezem. Hátra fordultam Baekhez aki már telefonált.

- Semmi baj életem. Mindjárt itt vannak a mentősök. Bírd még ki egy kicsit. Mély levegő. - kezdek jobban pánikolni. - Picikéim kicsit még bírjátok ki. - beszélek Tae pocakjához.

- Itt vannak a mentősök. - szalad be Baek kettő mentőssel. Felrakták Taet a hordágyra és szaladtak is le vele. - Te menj vele. Én megyek utánatok kocsival. - ölel magához gyorsan és el is siet.

- Itt vagyok Kicsim. - lépek fel a mentő autóra és Tae mellé megyek. - Bird még ki egy kicsit. - teszem a kezem a hasára.