Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️21. Rész🤍

Taehyung szemszöge

- Na most a jó. - fekszek Jungkook meztelen mellkasára. Tényleg itt maradt ahogy megígérte.

- Most legalább ki tudom majd magam pihenni rendesen. - ölel át mire én csak kuncogok egyet. - Figyelj, holnap hamarabb kéne elindulnunk. Még haza kell ugranom. - puszil a homlokomra.

- Baj van? - nézek rá aggódva.

- Nem nincs, ne aggódj. Csak be kell ugrani néhány dologért. - simít arcomra.

- Rendben. - Fújom ki feszülten a levegőt. - Tudod. - fekszek vissza mellkasára. - Még most is fura nekem ez az egész.

- Micsoda?

- Az, hogy te meg én... együtt. Vagyis érted. Nem bántani akarlak ezzel, de évekig gyűlöltük egymást, folyton szekáltál és megaláztál. És most mégis itt vagyunk boldogan, egymást ölelve. Olyan hihetetlen számomra.

- Tae, én borzasztóan sajnálom amit veled tettem évekig. Hiába nem mutatod ki, tudom, hogy még mindig bánt a dolog. Én mindenem el azon vagyok, hogy jóvá tegyem a hibám és 100%-osan meg bízz ben... - szakítom félbe, csókommal.

- Gukie. Nem tudom észre vetted-e de már jóvá tetted a hibád elég régen. És nem azt mondom de, az elején tényleg bennem volt egy parányi félelem, hogy ez megint csak valami hülye tréfa lesz. De mikor megtudtam, hogy te vagy a lelki társam tudtam, hogy ez mind komoly és semmi poén. Hihetetlenül boldog vagyok veled és remélem te is velem. - mondom a szemébe nézve.

- Már senki mással nem lennék ennyire boldog mint veled Tae.

- Ezt örömmel hallom.

- Aludjunk Baba. Holnap korán kell kelni. - puszil ajkamra majd nyakamba bújik.

- Jó éjt Gukie.

- Jó éjt TaeTae.

Másnap végre kipihenten ébredtem fel, nem úgy mint az előző napokban. Viszont ez csak egyetlen embernek köszönhető. Annak a személynek aki jelenleg lágyan simogatja az arcom és próbál felkelteni.

- Baba. Ébresztő. - suttogja a fülembe.

- De nem akarok. - váltok át dedóssá.

- Életem, muszáj felkelni.

- Kapok puszit?

- Amennyit csak szeretnél életem. - hajol mosolyogva ajkamra.

- Köszönöm. - gügyögöm ajkára. - Mennyi az idő?

- Fél hét. - ül fel az ágyon.

- Meddig leszel bent a szüleidnél? - ülök fel én is.

- Nem sokáig. Csak néhány füzetért kell beugrani mi mára kell. Nem lenne jó ha Mrs. Park nekem jönne mert nincs semmi füzetem. - mondja nevetve.

- Ez igaz. - nevetek én is. - Akkor készülődjünk. - mászok le az ágyról és a szekrényhez lépek. Ma egy elég laza szettben leszek. Túl hosszú napom lesz ahhoz, hogy én egy farmert vegyek fel. Az ágyamra ledobva a kiválasztott ruhát, leveszem a felsőm és venném fel rögtön a másikat, csak valami, vagyis inkább valaki megakadályoz tettemben. - Gukie, engedj el. Nem leszek készen időbe. - simítok a hasamon összekulcsolt kezére.