Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️50. Rész🤍

Jungkook szemszöge

Taehyung eléggé meglepett, de nagyon örültem neki, hogy ilyennel készült. Mondjuk a ruhát és a többi dolgot nem tudom, hogy honnan szerezte. Lehet hamarabb eltervezte ezt és berakta a bőröndbe? De az utazásról sem tudott.

- Baba? - húzom magamhoz közelebb.

- Igen? - néz rám kíváncsian.

- Honnan szerezted a kellékeket? - mutatok a földön heverő tárgyakra.

- Öm... Első éjszaka ki akartam pakolni a bőröndökből mikor megláttam egy kisebb táskát amikbe ez volt. Azt hittem, hogy te hoztad de rajta volt egy cetli. - áll fel kissé nehezen és a szekrényhez lép. Még mindig a fehér csipkés ruhába van. Nem tudom levenni a szemem róla.... - Ez. - jön vissza hozzám és a kezembe ad egy kis cetlit.

Jó szórakozást estére. Csak óvatosan.

Puszi: Jimin

- Mindent értek. - teszem le az éjjeliszekrényre a papírt. - De, hogy őszinte legyek... - fogok a derekára és az ölembe ültetem. - egyáltalán nem bánom. - adok egy puszit a homlokára. - Ilyenből esküszöm fogok még venni neked. - simítok a csipkés anyagra. - Szexi vagy benne Baba. - harapom be az alsó ajkam és még jó néhányszor végig mérem.

- Egész kényelmes amúgy. Kicsit kényelmetlennek nézett ki. De elviselhető. - ránt vállat.

- Ebben leszel holnap egész nap. - mondom nyugodtan.

- Persze. - nevet fel. - Hogy még néhányszor megrakjál. - forgatja meg a szemét.

- Azt ne mond, hogy nem örülnél még egy menetnek. - húzom magamhoz közelebb.

- Nem. - tolja el magát. - Szét szedted a seggem. Bennem rezgett az a szar. - mutat a vibrátorra.

- Azt ne mond, hogy nem élvezted. - mosolyodom el.

- Azt nem mondtam. Mert igenis élveztem. - mondja sokkal lágyabb hanggal. - Élveztem, ahogy izgatott belülről. Aztán mikor belém dugtad a nagy, eres farkad és egyszerre töltöttetek ki, elvesztettem a fejem. - morogja az ajkamra.

Mohón kaptam párnácskái után amit meglepetten fogadott, de azonnal viszonozta a csókot. Derekát szorosan átölelve fordítók a helyzetünkön, így teljesen felé tudok tornyosulni.

- Gukkieh... - tol el magától és a szemembe néz. - Tényleg fáj a fenekem. - néz rám bűnbánóan.

- Gyere. - ülök fel megint és ismét az ölembe ültettem. - Nem csináltam volna semmit, hisz én is el vagyok fáradta meg fáj a farkam amiatt a szar miatt. - mondom nevetve miközben a kis fémrúdra nézek.

- Tényleg fájt? - néz rám szomorúan.

- Egy kicsit kellemetlen volt de... élveztem. - mosolyodom el.

- Biztos? - kérdi.

- Igen. Szerinted ha nem, akkor elmentem volna? - csapok a fenekére egy nagyot majd megmarkolom. - Kétszer is. - mondom a végén.

- Akkor jó volt? - virul fel.

- Igen. - kuncogok fel aranyosságán.