Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️22. Rész🤍

Jungkook szemszöge

Izgatottan vártam az iskola előtt Taet. Ma van a napja, hogy beköltözünk a lakásba. Már alig várom. A közös filmezések. Összebújós esték. És még sorolhatnám tovább.

- Mi az haver? - áll meg mellettem Yoongi.

- Izgulok. Mármint jó értelemben. - mondom mosolyogva.

- Na mesélj.

- Ma költözök össze Taevel. - visítok majdnem az örömtől.

- Ember. Egész jó hatással van rád Tae. Sosem láttalak még ennyire... boldognak.

- Elhiheted, hogy néha én is meglepődök magamon. - Kuncogok fel.

- Nézd ott is jön a herceged... nem a legjobb passzban. - biccent Yoongi az ajtó felé mire azonnal oda kapom tekintetem. Tae lehajtott fejjel, lassan jön felénk akit éppen Jimin vigasztal.

- Baba. - sietek eléjük. - Mi történt? - fogom két kezem közé arcát, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Menjünk. - mondja halkan majd elindul a kocsi felé amibe be is ül.

- Mi történt? - fordulok Jimin felé.

- Majd elmondja. - megy Yoongi mellé akit meg is ölel.

- Baba. - nyitom ki az ajtót és mellé guggolok.

- Kook, kérlek menjünk. - fordítja el a fejét.

- Rendben. - állok fel majd Yoongiékhoz fordulok. - Haza tudtok menni?

- Persze Kook. Mire nem jó a friss jogsi. - mosolyodik el Yoo.

- Rendben. Akkor én megyek. Majd beszélünk. - köszönök el tőlük majd be ülök szerelmem mellé a kocsiba. - Baba. - törlöm le könnyeit. - Ki bántott Életem? - fordulok felé teljes testemmel.

- Kérlek Kook, csak menjünk. Nem akarok itt lenni most. - fordítja el tőlem a fejét kissé sírva.

- A szüleidhez vigyelek? - csatolom be a biztonsági övem.

- Ne. Veled szeretnék most lenni. Vigyél a házunkhoz. - néz rám könnyes szemekkel.

- Rendben Baba. - puszilok egyek a homlokára és el is indulunk.

Tae segítségével eljutottunk egy bazinagy házhoz. Ez a Baek nem normális, hogy ilyen házat vett. Uram isten.

- Megyünk? - áll meg mellettem Tae.

- Persze, csak meglepődtem, hogy ilyen hazát vett Baek. Meg is értem, hogy nem akarta eladni. - sétálunk az ajtóhoz.

- Szerettem itt lakni. Minden meg van ebbe a házba amire szükségem van. - kuncog fel. Legalább már nem sír.

- Menjünk be most már. - fogok meg a kezét.

Lassan nyitotta ki az ajtót, s elém tárult egy gyönyörű, rendezett előszoba. Mint egy kisgyerek úgy szaladtam be a nappaliba.

- Azta. - nézek körbe. - Tae ezt, ho... - a szavam megakadt mikor megláttam a szerelmemet a kanapén ülve sírni. - Picim. - guggolok le elé.

- Megoldható, hogy jövőhéten ne menjek iskolába? - néz rám könnyes szemekkel.

- Meg Baba. Minden megoldható. Majd elmegyek az orvoshoz és kérek mind a kettőnknek igazolást. - simítok arcára. - Elmondod? - fogok állára gyengén.

- Ígérd meg, hogy nem fogsz balhét csapni. - kérdi reménykedve.

- Ha valaki bántott téged bármilyen téren is, akkor ne is reménykedj, hogy nem megyek neki. - mondom komolyan.

- Gukie, kérlek.

- Jó rendben. De nem ígérek semmit. - ülök le mellé.

- Reggel nem vettem be a gyógyszerem. Megint elfelejtettem. Viszont ezzel nem lett volna ekkora nagy baj, ha Jiminnél is lett volna, viszont neki is elfogyott. Alap lehetett érezni az illatom, de a félelem és az idegesség rá tett még egy lapáttal. Féltem kimenni a folyosókra is. De mikor végre elmentem mosdóba egy béta berántott az egyik fülkébe... Kook, majdnem megerőszakolt egy számomra idegen srác. Már a nadrágom is lekerült rólam az alsómmal együtt. Ha Jimin nem lép be időben már meg lennék baszva. - sír fel a végén. Próbálom magam türtőztetni, viszont a bennem lévő düh egyre csak nagyobb lesz.

Derekára fogva ültettem az ölembe, és szorosan átölelem.

- Shh. Semmi baj Baba. Nem történt semmi. Itt vagyok. - suttogom fülébe az ehhez hasonló nyugtató szavakat.

- Nagyonh megijedtem Kookh. Nagyon. - sír keservesen a nyakamba.

- Hogy nézett ki? - kezdem el simogatni a hátát.

- Nem emlékszem. Annyira megijedtem, hogy nem néztem az arcát. - motyogja halkan.

- Semmi baj Baba. Lehet, hogy Jimin tudja majd a nevét. Elkapom és széttépem. - morgom.

- Gukie. Kérlek ne szervezz nagy felhajtást. - dönti össze a homlokunkat. - Féltelek.

- Nem kell Baba. Érted bármit megteszek. Mindenki tudni fogja, hogy kié is vagy. - puszilok ajkára. - Szeretlek.

- Én is téged. - ölel meg megint sírva.

Meg kell találnom azt a barmot. Senki nem nyúlhat az én szerelmemhez. Senki. Ő az enyém, és ha bárki rossz szándékból nyúl hozzá az, halott.

Miután Tae sikeresen elaludt az ölemben, felálltam vele és nehezen, de megtaláltam a hálószobát, ahova befektettem. Egy puszit nyomva homlokára megyek vissza a nappaliba és rögtön tárcsázni kezdtem Yoongit.

- Szia Kook. Mondjad.

- Szia Yoo. Jimin elmesélte, hogy mi történt Taevel? - dűlők hátra a kanapén.

- Igen. Mindent elmondott. És gondolom most azért hívtál fel, hogy együtt keressük meg azt a személyt és tépjük szét. - mondja ki a nyilvánvalót.

- Gondolat olvasó vagy. - kuncogok fel.

- Jimin ismeri. Mármint csak a nevét tudja a srácnak.

- Hallgatom.

- Jung Wooyoung.

A név hallatán a vérnyomásom az egekben van. Gyűlölöm azt a fazont. De most meg fogja érdemelni amit tőlem kap majd.

Készülj fel te barom. Az utolsó napokat éled meg azt, garantálom.