Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️24. Rész🤍

Taehyung szemszöge

- Jobban megnézve téged, nem is tudom, hogy miért akartalak megbaszni. A szagod is undorító. Rühes kurva. Nézz már magadra. Dagadt és csúnya vagy, a buzi öltözködésedről nem is beszélve. Gusztustalan, ahogy kinézel. - játszódik le újra és újra a fejembe ez a néhány mondat.

Már azóta ébren vagyok mióta behoztak így hamar meg is tudtak vizsgálni. Mielőtt az orvos kiment megkértem, hogy mondja azt, hogy még alszom és ne jönnön be senki.

Tényleg ennyire csúnya lennék? Fogynom is kell, meg a szagommal is csinálni kell valamit hisz ezt nem lehet illatnak nevezni. Az arcommal mit kezdjek? Az öltözködésemen is változtatni kell, hisz elég eh.

Az orvos kérését megtagadva, állok fel az ágyról és kissé szédülve megyek a helyiségben elhelyezkedő kisebb tükörhöz. Amit megláttam magam elfintorodtam. Ennyit megköszönhetek  Wooyoungnak, hogy rávilágított engem a valóságra. Ha tehettem volna a tükörképemre hánytam volna.

Az ajtó nyitódását hallom de nem nagyon izgat. Pillanatokkal később viszont megláttam szerelmemet a tükörben aki könnyes szemekkel nézett rám. Mind a kettőnknek kell most a segítségnyújtás, így szembe fordulva vele fogtam meg a kezeit.

- Sosem értettem, hogy Junghoon mit szeret benned. Rusnya vagy, egy gusztustalan buzi féreg. Hányingerem van ahogy rád nézek. - Csak úgy köpte a szavakat San. - Mindenki hálás lenne az égnek, ha meghalnál. Annyival kevesebb haszontalan dolog lesz ezen a világon. És az én napjaim is jobbak lennének ha nem látnám a gusztustalan pofád.

Tényleg ennyire útban vagyok az embereknek? Tényleg jobb lenne ha meghalnák és mindennek vége lenne? Junghoon is biztos csak a lelkitársos cucc miatt van velem együtt.

- Ha kell adok kötelet, vagy lelöklek én a hídról. Csak pusztulj már meg. - lök el San.

- Te mégis mit képzelsz? - jelenik meg Junghoon és azonnal ráveti magát Sanra.

Régen voltak már emlékeim de ilyen még sosem. Ha az előző életemben is bántottak akkor csak megérdemlem most is.

- Jól vagy? - kérdi suttogva mire csak bólintok egyet. - Nagyon megijedtem. - ölel meg lassan.

- Nem kell Gukie. Jól vagyok. - ölelem meg az egyik kezemmel. - Ma már haza engednek. Meg kell várni a leletet és mehetünk is. - lépek hátrább.

- Rendben. De otthon feküdni fogsz. Majd én kiszolgállak. - csókolna meg de eltolom magamtól. - Baba mi a ba...

- Itt is vannak a leletek. - jön be az orvos.

- Köszönöm. - veszem el tőle a papírt.

- Néhány fontos dolog. Ezen a héten nem kéne iskolába menni. Jövő héten sem javasolt de ahogy maga érzi. Viszont még sok pihenésre van szüksége hisz bármikor megtörténhet ugyan ez. Rengeteg folyadékot kell fogyasztani. Az igazolás itt van. Ha nincs kérdés mennék is. - mosolyog ránk miután átnyújtotta nekem az igazolásom.

- Nem, nincs kérdés. - viszonzom gesztusát.

- Akkor viszontlátásra és jobbulást. - hajol meg majd el is megy.

Sóhajtva lépek az ágyhoz, hogy szépen megigazítsam. Mivel semmi cuccom nincs itt az ajtóhoz léptem de nem nyomtam le a kilincset.

- Gukie? - nézek hátra szerelmemre aki csak lehajtott fejjel áll egyhelyben. Egy halvány mosollyal lépek elé és fogok arcára. - Mehetünk.

- Rendben. - mondja halkan majd arcán lévő kezemet megfogva, kulcsolja össze ujjainkat.

- TaeTae. - ölel meg Jimin viszont hamar el is tolom magamtól mire értelmetlenül néz rám majd Kookra.

- Menjünk. - indulok el a kijárat felé.

Nincs szó arról, hogy nem kívánom senki gondoskodását, de tisztába vagyok - hiába nem mutatják ki - azzal, hogy undorodnak tőlem hisz én is undorodom magamtól. A kocsi mellett megállva várom míg a többiek is ide érnek. Kook a könnyeit törölgetve lép a kocsihoz és beül hátra.

- Miért nem te vezetsz? - ülök be mellé hátra.

- Megígértem Yoonginak, hogy vezetheti a kocsim. Úgyis elkellett volna őket vinni. Had élvezze, hogy ilyen drága kocsiban ül. - nevet fel. Ismerem ezt a nevetését. Tudom, hogy hamis.

- Értem. - fordulok az ablak felé.

Nem telt el egy perc és megéreztem Kook hatalmas mancsát a combomon. Mindenféle tiltakozásom ellenére engedtem neki. Ráadásképp én is rá tettem az ő kezére az enyémet. Olyan pici az övéhez képest. Csuklójára fogok és megfordítom a kezét, hogy a tenyere a plafon felé nézzen. Az én kis kezemet így is hozzá mérem az övéhez. Olyan kicsi és szánalmas még a kezem is.

Könnyes szemekkel veszem el a kezem és Kookét is leemelem a lábamról. Ő csak egy halkat sóhajt és lehajtja a fejét.

Jungkook szemszöge

Könnyeimet nehezen vissza tartva várom, hogy leparkoljunk a házunk előtt. Yoongival megbeszéltem, hogy jöjjenek át hisz Taenek mindannyiunkra szüksége van.

Mivel régebben Yoongi sokat hozta el Jimint ide így tudja, hogy hova kell jönni.

- Itt vagyunk. - szól hátra Jimin.

Tae elsőként pattant ki a kocsiból és beszaladt a házba ugyanis nála volt a kulcs.

- Majd én beszélek vele. - Siet utána Jimin.

- Lehet nem kellett volna ennyire elintéznem azt a kölyköt. - ülök le a kanapéra.

- Miért? Megérdemelte. - ül le velem szembe Yoo.

- Az tény és való. De Tae most fél tőlem. Mikor megöleltem ő csak az egyik kezével karolt át. És mikor meg akartam csókolni ellökött magától. - könnyesedik be a szemem.

- Kook. Tae Jimint is eltolta magától mikor megölelte. Nem fél tőled.

- Akkor mi lehet a baja?

- Lehet az amit mondott neki Wooyoung. Mikor szavakkal alázta. Figyelj amiket hozzá vágott ne is lepődj meg, hogy úgy fogja magát látni. - amint ezt kimondta Yoongi, Jimin jött vissza a nappaliba.

- Nagyobb a baj mint hittük. - Ül le Yoongi mellé.

- Mi az? - kérdem rögtön.

- Tae gyűlöli magát. Csúnyának, dagadtnak és gusztustalannak tartja magát. Azért nem engedi, hogy valami megölelje mert azt hiszi, hogy mások is undorodnak tőle. Ami persze nem igaz. Azt mondta, hogy bárcsak meghalna mert nem kell senkinek. - fogja a fejét Jimin.