Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️18. Rész🤍

Jungkook szemszöge

A szívem ezerrel ver, és a kezem is enyhén remegni kezd. Végre megcsókolhatom.

Vagy nem. Ugyanis csörögni kezd az a kurva telefon. Tae egy nagyot sóhajtva nyúl a zsebébe míg én horkantva fordulok el.

- Szia anya. - mondja halkan engem nézve. - Igen vele vagyok... étterembe voltunk Yoongiékkal... Rendben megyünk... Szia. - miután eltette a készüléket félve néz fel rám. - Mennünk kell. - hajtja le a fejét.

- Menjünk. - fogok kezére és az ujjainkat összekulcsolva indulunk el a kocsi irányába. - Ma már otthon kell aludnom. - mondom miután kiszálltunk az autóból. Én háttal neki támaszkodtam míg Tae előttem állt lehajtott fejjel.

- Biztos? Nem tudsz még itt maradni? - néz rám reménykedve.

- Sajnos nem. Holnap reggel érnek haza anyáék egy újabb üzleti útról és szeretnék ha végre én fogadnám őket. - simítok arcára.

- Rendben. - hajtja le a fejét. - Akkor ők még nem is tudják, hogy te meg én?...

- Nem. - suttogom.

- El fognak fogadni? Vagyis úgy mint a te párod? - jön rögtön zavarba. A szívem nagyot dobban. Elfogad mint párja.

- Na, ne légy zavarba. Hisz egy pár vagyunk, csak még nem jelentettük ki. Még túl új ez mind a kettőnknek. Neked nem olyan régen lett csúnyán vége a kapcsolatodnak. Majd a miénk is szépen ki fog alakulni. - húzom közelebb magamhoz.

Tae a nyakamat átölelve hajol közelebb. Ám ez sem megy olyan könnyen. Épp hogy ajkaink súrolták egymást, a bejárai ajtó ki csapódott.

- Kim kibaszott Taehyung. Haza jött az unokatestvéred és nem is sietsz haza? - mondja egy női hang.

- Megbassza. - mondja halkan Tae mire én csak egyet kuncogok. - Mindjárt megyek Tzuyu. - fordul a lány felé majd vissza hozzám. - Mennem kell - ölel meg.

- Rendben. - húzom közelebb magamhoz. - Menjél, mert te nem látod, hogy, hogy néz ránk az uncsid. - suttogom fülébe.

- Tudom elég ijesztő de kedves amúgy. - nevet fel. Egy puszit ad ajkamra majd el is siet. Még az ajtóból egy utolsót int és be is megy. Egy nagyon sóhajtva ülök be a kocsiba és a homlokomat neki döntöm a kormánynak. Egyszerre vagyok ideges és boldog. Ideges, mert sehogy sem tud össze jönni az a rühes csók. Boldog, mert Tae velem van. Bassza meg. Tényleg olyan lettem mint egy szerelmes tini.

Fáradtan dűltem be az ágyba és rögtön magam mellé simítottam. Ja. Otthon vagyok. És nincs itt Tae. Fasza. Kissé szomorkásan indultam el a fürdőbe, és egy gyors zuhany után vissza mentem a szobába.

- Nem hiszem el. - mászok ki az ágyból, hisz már órák óta csak forgolódok. Az agyam nem bír leállni. Egyfolytában Taere gondolok.

A hűtőből kicsit frusztráltan vettem ki a vizet, majd egy poharat tele öntöttem. Gyorsan megittam és kissé idegesen csaptam vissza a pultra. Szemem becsukom és próbálok koncentrálni.

Akarva, akaratlanul Tae gyönyörű mosolya, meseszép szeme, bomba alakja és meggypiros ajkai jutottak eszembe. Lágy hangja, ahogy fülembe suttogja azt, hogy "szeretlek". Érezni akarom őt minden értelemben. Meg szeretném érinteni makulátlan bőrét mindenhol.

- Aish. - nyitom ki a szemem. Le kell nyugodnom. Tae egyszerűen elcsavarta a fejem. Teljesen bele estem. Már el sem tudnám képzelni az életem nélküle.

Gondolataimból a csengő rángatott ki. Ki van itt ilyen későn? Épp indultam volna az ajtóhoz mikor egy enyhén lihegő Tae szalad be.

Kíváncsi tekintettel léptem elé.

- Én csak... - mondja miközben ide-oda néz. Egy nagyot sóhajt majd szemembe néz. - Hiányoztál.

A szívem ismét kihagy egy ütemet. A meglepettségtől mozdulni nem bírok. Itt van előttem életem szerelme, és csak azért futott idáig, mert hiányoztam neki.

Mély levegőt véve fogok arcára és ajkaira tapadok. Nyakamat átkarolva viszonozza csókom.

Combja alá nyúlok és felrakom a pultra.

- Erre vártam ennyit? Most bánom leginkább, hogy nem csókoltalak meg hamarabb. - suttogom ajkaira amire azonnal visszahajolok.

A csókunk egyre gyorsabb és mélyebb lesz. Nyelvünk érzéki táncot táncokat egymással amit iszonyatosan élveztem. Érzem, hogy a farkasom kezd éledezni, így muszáj volt abba hagynom a csókot.

- Mosth miért? - néz rám kérdően Tae.

- Ha nem hagyjuk abba, nem fogom tudni vissza fogni magam. És nem akarlak olyanra kényszeríteni amit meg te nem szeretnél. - simítok oldalára.

- Köszönöm. - suttogja fülembe miután magához húzott egy ölelésre.

- Én köszönöm, hogy eljöttél. Nem tudtam elaludni. Órákig csak forgolódtam miközben rád gondoltam.

- Ennyire csúnya vagyok, hogy nem tudsz tőlem aludni? - kuncog fel.

- Nem te butus. Hiányoltalak magam mellől.

- Kölcsönös az érzés. Én sem tudtam aludni. Így muszáj volt ide jönnöm különben ma nem aludtam volna.

- Örülök, hogy itt vagy. - adok egy puszit ajkaira. - Olyan édesek. - nyüszítek fel mert tudom, hogy nem csókolhatom huzamosabb ideig hisz akkor tényleg nem tudnám magam vissza fogni. - Pontosan olyanok mint amire emlékeztem. - csókolom meg de az sem tartott sokáig. Tae csak kuncog. - Folyton kinevetsz. - konyítom le az alsó ajkam.

- Mert olyan kis édes vagy. Tényleg néha elgondolkodom, hogy egy 18 éves alfa vagy-e. - túr bele a hajamba.

- Érett férfi vagyok.

- Hallom. - nevet fel.

- Imádom mikor nevetsz. - döntöm össze a homlokunkat.

- Én meg mikor ilyen kis cuki vagy. - csípi meg az arcom mint az öreg nénik.

- Áu ez fáj. - szisszenek fel.

- Ne haragudj. Nem akartam, hogy fájjon. Mutasd. - megy át hirtelen féltő anyává és ad kettő puszit az arcomra. - Tényleg ne haragudj. - ölel meg.

- Már miért haragudnék? - ölelem én is át derekát nevetve.

- Mert fájt amit csináltam. Én nem akartam csak olya... - szakítom félbe ajkaimmal.

- Nem haragszom Baba. Nem is haragudtam. Olyan kis aggódó vagy. - puszilok egy utolsót ajkára és magamhoz ölelem.