Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️23. Rész🤍

Jungkook szemszöge

- Na Baba. Akkor elmegyek igazolásért, meg van egy kis elintézni valóm az iskolába. Eljössz velem, vagy nem? - Ölelem át a derekát.

- Elmegyek veled. Nem szeretnék egyedül lenni. - bújik hozzám.

- Rendben. Akkor húzzuk a cipőnket és induljunk. - puszilok fejére.

Hamar el is indultunk viszont egyre jobban közeledett az a pillanat, hogy bemegyünk a suliba ugyanis, el kell intéznem azt a mocsadékot.

- Itt vagyok. - ülök be szerelmem mellé az igazolásokkal a kezemben.

- Köszönöm. - hajol hozzám közelebb és megcsókol.

Az ideg egyre nagyobb lett bennem ugyanis, percek kérdése és már a sulinál leszünk. A szememet kilométerekről is lehet látni, hisz a bennem tomboló dühtől izzik.

- Figyelj Baba. Jobb ha te itt maradsz. Mindjárt vissza jövök. - csókolom meg a homlokát.

Miután kiszálltam a kocsiból azonnal tárcsáztam Yoongit.

- Hol vagy? - szólok bele a telefonba miután felvette.

- A bejárati ajtónál. Itt várlak. - mondja majd le is rakja.

- Hol van? - állok Yoo mellé idegesen.

- Itt láttam az előbb elmenni. - biccent a folyosó végére ahol meg is látom gusztustalan képét.

- Majdnem megbasztam érted. - nevet fel haverjainak. - Rühes kis kurva omega. Ha nem jön a buzi barátja, seggbe is rakom. - tisztán hallottuk amit mond hisz nem voltunk tőle olyan messze.

- Nahát Wooyoung. - lépek elé. - Mondták már neked, hogy más párját nem kúrogatjuk? - lököm meg mire elesik. A hülye kis haverjai azonnal elszaladtak mivel régebben velük is volt dolgom.

- Oh a kis kurva Taehyungrol beszélsz? - húzza mosolyra az száját. - Jó kis kaland lett volna.

- Halott vagy. - mondom komolyan és elkezdem ütni.

A szájából, orrából és talán a füléből is folyt a vér. Leszarom. Megérdemli.

- Kook. Haver már elég lesz. - fog a vállamra Yoongi de nem nagyon hat meg. Ütöm tovább.

Éppen egy újabbat ütnék rá mikor megérzem szerelmem illatát egyben meghallom kétségbeesett hangját.

- Gukie? - szól hozzám remegő hanggal. A mozgásban megállok és rá kapom a tekintetem. Viszont nem nézem olyan sokáig mert vissza fordultam a fél holtan fekvő féregre. Nyakánál a pólót megfogom közelebb húzom magamhoz.

- Ide figyelj te féreg. Ha meglátlak a közelébe meghalsz, ha rá nézel meghalsz, ha róla beszélsz meghalsz, vagy akár ha rá gondolsz, meghalsz. Értve vagyok? Ő az enyém és senki másé. - sziszegem a fogam közt. - Megértetted?

- I-Igenh. - mondja nehezen.

Azért a biztonság kedvéért még bevertem neki egyet... az indulatok na.

Felálltam, majd Taere néztem aki nagyon remeg.

- Baba. - lépek hozzá közelebb. Pillanatokon belül ránt magához, és szorosan magához ölel sírva. - Shh semmi baj.

- Ribanc. - hallom meg magam mögött egy elhalt hangot majd mocorgását. Yoongival - aki időközben mellénk jött és Tae hátat simogatva próbálta ő is nyugtatni - megfordultunk és akkor vesszük észre, hogy Wooyoung a száját megtörölve állt fel. - Nem volt elég Baekhyun fasza, most már a testvéré kell? - nevet gúnyosan miközben végig nézte Taet. - Jobban megnézve téged, nem is tudom, hogy miért akartalak megbaszni. A szagod is undorító. Rühes kurva. Nézz már magadra. Dagadt és csúnya vagy, a buzi öltözködésedről nem is beszélve. Gusztustalan, ahogy kinézel te bá... - nem hagytam, hogy végig mondja. Ismét neki rontottam.

Gyomrába rúgtam egy erőset így ismét a földre került. Ám nem sokáig tudhatta magát kényelembe. Nyakát megfogva rántom fel és a szekrényhez nyomom.

- Nemh... Nemh kapokh levegőth. - próbál beszélni, de nem megy neki az erős szorításom miatt.

- Te szegény. Meg ne sajnáljalak. - szorítom jobban ujjaimat így a maradék levegőt is elvéve tőle. - Nem meg mondtam neked, hogy ha bármit csinálsz vagy mondasz ami Taenek bántó, megöllek?

- Kook. Engedd el. Ne csinálj magadnak gondot. Ha meg nem értette meg ezek után sem azt csinálsz vele amit akarsz de ne a suliba. - jön mellém Yoongi.

- Ha jót akarsz magadnak meghúzódsz a sarokban és a közelünkbe nem jössz. - engedem el a nyakát és rögtön a földre esik. - Kérj tőle bocsánatot. - biccentek Tae felé. - NEM HALLOD? - ordítok rá.

- S-sajnálom Taehyung. É-én nem úgy gondoltam - mondja dadogva.

Taere nézek aki meredten bámul maga elé.

- Takarodj innen és többet meg ne lássalak. - fordulok vissza Wooyoung felé. - Kicsim. - megyek rögtön szerelmem elé akinek a tekintete üres volt. Semmit nem láttam benne.

- Jobb ha megyünk. - fog vállamra Yoongi.

- Gyere Baba. Menjünk haza. - fogok kezére de ő meg se moccan. - Baba? - lépek vissza elé. Még mindig meredten bámul egy irányba. - Életem, megijesztesz. - simítok arcára.

Egy könnycsepp legörbül az arcán és abban a pillanatban össze is esik. Szerencsére időben kaptam utána így szorosan tartottam magamhoz, nehogy elessen.

- Baba? - nézek aggódva arcára. Kissé könnyes szemekkel nézek Yoongira aki sokkoltan figyelte a történteket. Remegő kezekkel emeltem fel menyasszony pózban Taet és sietősen a kocsihoz siettünk.

- Hova megyünk? - ül be hátra Yoongi.

- A kórházba. - mondom már sírva.

- Jungkook. Ültesd hátra Taet és ülj mellé. Így nem vezethetsz. - fog ismét a vállamra Yoo.

- Rendben. - szállok ki a volán mögül. Taet ismét az ölembe véve ülök be vele hátra. - Istenem mi történt veled? - simítok arcára.

Alig tíz perc múlva meg is érkeztünk. Szerencsére volt egy orvos a bejáratnál így Yoongi oda ment hozzá. Pillanatokkal később egy hordággyal siettek ki hozzánk amire ráhelyeztem Taet.

- Mi történt? - kérdezi az orvos.

- Percekig csak bámult maga elé aztán össze esett. - mondom remegő hanggal.

- Rendben. Bevisszük és megvizsgáljuk. Nem fog tovább tartani fél óránál. Nyugodtan üljenek le addig. - megy be egy kórteremben ahova betolják Taet is.

- Yoongi. - nézek legjobb barátomra sírva.

- Itt vagyok Kook. Semmi baj. - ölel magához. - Szóltam Jiminnek is. Mindjárt itt lesz. Te pedig próbálj megnyugodni. Ülj le ide én hozok neked vizet. Kaját nem kérsz? - ültet le egy szabad székre.

- Nem kell kaja. - mondom rekedtes hangon.

- Rendben. Akkor hozok vizet. Pillanat és itt vagyok. - siet el.