Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️16. Rész🤍

Jungkook szemszöge

Reggel arra keltem, hogy valaki egy lágy puszit nyom a homlokomra. Mosolyogva nyitottam ki a szemem hisz tudtam, hogy Tae az. Belenéztem, gyönyörű felemás színű szemébe ami a mi színünkben pompázott.

- Jó reggelt Kook. - mosolyodik el Tae is.

- Legjobb volt. - húzom közelebb magamhoz. Pici kezét a mellkasomra helyezte és úgy nézett fel rám. Mosolya egyre nagyobb lesz miközben a szemeit figyelem. - Mi az? - kérdem kuncogva.

- Te és én...

- Te és én.. mi? - simítok arcára.

- Lelkitársak vagyunk. - mondja zavartan.

- Így van.

- Akkor te vagy...

- Junghoon. - mosolyodom el, viszont ajkam azonnal lekonyul mikor Tae szeme könnyesedni kezd. - Mi a baj?

- Te vagy Junghoon, akitől eltiltott az apám és mivel veled voltam megölt... - a felismerés mint a villámcsapás, úgy csapott belém. Igaza van. Taeyang apja nem szívlelte, hogy együtt vagyunk, így eltiltotta tőlem. Utolsó emlékem az, mikor Taeyang apja pisztolyt emel felém. - Félek, hogy ez megint megtörténik Kook. Egyszer már elveszítettelek, de még egyszer nem akarlak. - sír fel.

- Shhh... semmi baj. - ölelem jobban magamhoz. - Mondtam. Sosem fogsz elveszíteni. Olyan leszek mint egy majom. Rajtad fogok csüngni. - mondom kuncogva mire Tae is egy halkat nevetett. - Na ezt szeretném látni. A mosolyod. Nem szeretem mikor sírsz. - fogok állára, hogy magam felé fordítsam a fejét. - Olyan szépek a szemeid. - suttogom már szinte ajkaira.

- A tiéd is. Vörös és kék. Gyönyörű. - hajol közelebb. Leheletét ajkamon éreztem, de mikor épp össze értek volna kivágódott az ajtó.

- Tae!... JÉZUS. - szalad be Jimin majd abban a pillanatban vissza is megy. - YOONGI EZEK DUGNAK!

- Ez hülye. - mászik ki mellőlem Tae majd az ajtóhoz lép amit mikor kinyit egy megszeppent Jiminnel találja magát szembe. - Te idióta. - nevet Tae.

- Kajak kefélnek? - jelenik meg Yoongi is.

- Olyan sík hülyék vagyok ember. - Dűlők el az ágyon.

- Most miért? Bejövök és annyit látok, hogy egymást faljátok. - mondja Jimin.

- Egy nem faltuk egymást. Kettő még egy csók sem volt, mert úgy törted ki majdnem tokostól az ajtót mint egy vadállat. Amúgy meg figyeld. - állok fel majd az ajtóhoz lépek és kopogok párat a falapon. - Elképesztő mozdulat. És akkor talán egy szájra puszi is meglett volna. De nem, mert betörted az ajtót. - vágom be a durcit.

- Néha elgondolkodom rajta, hogy te tényleg 18 éves vagy-e. - nevet Tae. A karomat összekulcsolom mellkasom előtt és fújtatva fordulok hátat a társaságnak. - Na Kook. - lök meg a vállával Tae. - Jungkook. - lép mellém. - Gukie. - öleli át hátulról a derekamat. A szívem a becenév hallatán kihagy egy ütemet.

- Mond még egyszer. - fordulok rögtön felé.

- Micsodát?

- A becenevet.

- Gukie? - dönti egy kicsit oldalra a fejét.

- Ha nem ezen a nevemet hívsz mostantól, akkor vonat alá fekszem. - mondom.

- Nem. - ölel magához rögtön remegve.

- T-Tae? Nem gondoltam komolyan. - Ölelem szorosan derekát mikor megérzem, hogy nedvesedik a pólóm ott ahol a feje pihen.

Yoongi a háttérből biccent egyet, hogy most ők mennek. Egyet bólintok, majd Taet az ölembe kapva sétálok vissza az ágyhoz ahova le is ülök Taevel együtt.

- Tae, kérlek ne haragudj. Nem gondoltam komolyan az előzőt. Csak egy poénnak szántam de nem gondoltam, hogy ennyire komolyan fogod venni. Sajnálom. - mondom.

- Kérlek, soha többé ne mondj ilyeneket. - motyogja a nyakamba.

- Soha. - simítok határa.

- Szeretlek. - suttogja a fülembe. Izmaim megfeszülnek, s a szemem kétszeresére megnő miközben, megállok mindenféle mozgásban. Most... most tényleg azt mondta, hogy szeret? Jól halottam? - V-vagyis én...

- Én is szeretlek. - suttogom. Tae egy halkat kuncog majd jobban hozzám búj.

- Mennünk kéne mert tényleg azt hiszik, hogy mi... most... na érted. - mondja zavartan.

- Menjünk. - mondom mosolyogva.

- Na csak, hogy lejöttetek. - csapja össze a tenyerét Yoongi.

- Tae te velem jössz és szépen elmesélsz mindent. Ti meg azt csináltok amit akartok. - legyint egyet felénk majd el is tűnik Taevel együtt a folyosón.

- Ahj Yoongi. Én szerelmes vagyok. - fekszem el a kanapén.

- Most jöttél rá? - nevet fel.

- Nem. Inkább, most vagyok benne a legbiztosabb.

- Megcsókoltad már? - tér a lényegre.

- Még nem. De, azt mondta, hogy szeret. - visítom el a véget egy kicsit.

- Uram isten Kook. Sosem láttalak ilyennek ember. Olyan vagy mint egy szerelmes tini picsa.

- Mert te nem ilyen voltál. "Láttad ma Jimin milyen gyönyörű?" " Engem néz, úristen most mit csináljak?" "Kook Jimin a lelkitársam" és meg sorolhatnám. - mondom.

- Na jól van, mind a kettőnk fejét elcsavarta a szerelem és ennyi. - hajtja le a fejét mosolyogva. 

- Itt is vagyunk. - jelenik meg Jimin mellette pedig egy enyhén könnyes szemű Tae is. Jimin rögtön Yoongi ölébe ült míg Tae szorosan mellettem foglalt helyet.

- Minden rendben? - suttogom a fülébe miközben magamhoz húztam. 

- Igen. - bólint egy kicsit.

- Ha jól értem akkor az előző életetekben is együtt voltatok csak úgy mint Junghoon és Taeyang. És megígértétek egymásnak, hogy újra egymásra találtok egy másik életben. Most pedig itt vagytok. Egymásra találtatok és még lelkitársak is vagytok. Jimin, a mi történetünk miért nem ilyen bonyolult? - néz Yoongi a párja felé miután befejezte az elmélkedést.

- Azért Sugie mert a mi történetünk is aranyos csak sokkal... érthetőbb. - nevet fel Jimin.

- Ez igaz. - mondj Yoongi is.

- Nyuf. - szólalok meg hirtelen.

- Jézus már megint kezdi. - fogja a fejez Yoongi míg Tae és Jimin csak nevet.