Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️11. Rész🤍

Taehyung szemszöge

- Baek... Miért nem szóltál? Miért nem mondtad, hogy menjek haza mert beszélni akarsz? Kooknak igaza volt. Lehet nem okozták volna nekem ekkora fájdalmat ha elmondtad volna. Sőt. Megértettem volna és nem haragudtam volna rád. - mondom könnyes szemekkel.

- Tae. Tudom. És azt is, hogy elég szar kifogás az, hogy részeg voltam. De most nézz rám. Szerinted józanul megtettem volna? - Én csak nemlegesen megráztam a fejem. - Na látod. Én nem kérem azt tőled, hogy gyere össze velem újra, mert lassan 18 éves vagy és lesz egy lelki társad akivel boldogan fogsz élni tovább. Én csak azt szeretném, hogy ne váljunk el haraggal. - mondja végig a szemembe.

- Ne váljunk el haraggal? Ezt, hogy érted?

- Gondolkodtam. El megyek egy egyetemre. Külföldre. - mondja halkan. Az eddigi haragom rögtön elszállt és csak az öröm sugárzott belőlem. Nevetve öleltem magamhoz Baeket hisz tudom, hogy mennyire el akart menni arra az egyetemre de elmondása szerint akkor nem akart engem itt hagyni.

- Uram isten Baek. Most el nem tudom mondani mennyire boldog vagyok. Az álom iskoládba fogsz járni? - lépek egy kicsit hátrább.

- Igen. - mondja most már ő is mosolyogva. Halk sikoly szökött ki belőlem és ismét magamhoz öleltem Baeket. - Akkor megbocsátasz? - kérdi halkan.

- Igen. - mondom. - Mikor mész? - engedem el.

- Holnap hajnalba indul a gépem.

- Már holnap? - tágul ki a szemem.

- Igen. Azért jöttem ma, hogy mindent megbeszéljünk. Ha nem is lehetünk együtt de azt akarom, hogy jóba legyünk. - vakarja meg zavarában a tarkóját. - Viszont lenne egy kérésem. Ha nem akarod nem muszáj. - hajtja le a fejét.

- Hallgatlak.

- Kaphatok egy utolsó... csókot? - néz fel félve a szemembe. Én csak megszeppenve néztem rá. - D-de nem kell ha ne... - szakítottak félbe. Én magam sem tudom miért de... megcsókoltam.

Csúnya ezt mondani de... Kook ölelése sokkal jobb mint Baeké volt valaha. Nem tudom miért de úgy érzem, hogy mellette a helyen. Kook mellett. Vajon az ő csókja milyen lehet? Milyen lehet a kívánatos meggy piros ajka? Egyáltalán milyen vele bármi? Jó? Rossz? Lehet sosem derül ki.

A gondolataimból Baek rángatott mikor elvált tőlem.

- Köszönöm. - mondja halkan mire én csak mosolyogni kezdtem. - És még valami. - nyújt fel egy kulcsot. - Szeretném ha a házban laknál. Nincs szívem eladni. - mondja mosolyogva. Kicsit hezitáltam de elfogadtam. Majd a lelki társammal oda költözünk.

Még egy keveset beszélgettünk majd Baek el is ment hisz kipihenten akar gépre ülni. Egy kicsit boldogabban mentem vissza a már elég ideges Kookhoz aki mikor meglátott, sietni kezdett és mikor elém ért magához rántott.

- Azt hittem csinált valamit veled. Jól vagy? Mit mondott? Min mosolyogsz? - bombázott a kérdéseivel.

- Mindent elmesélt és kibékültünk. De csak barátok maradtunk. - mondom boldogan.

- Akkor semmi nincs köztetek barátságon kívül? - kérdi reménykedve amit hirtelen nem tudtam hova rakni.

- Nem. - rázom a fejem mire sóhajtott egy. - De egyébként mielőtt megjött Baek kérdezni akartál valamit.