Te és én, örökké (Taekook ff.)

🔞❤️26. Rész🤍🔞

Taehyung szemszöge

A sulinak végre vége. Én és Jimin sikeresen leérettségiztünk, míg Kookék megkapták a másodszakmás bizonyítványt. Gondolkodtam én is, hogy még maradok plusz egy évre mint Jungkook meg Yoongi de végül elvetettem ezt az ötletet. Most még élvezni akarom a nyarat aztán majd szeptembertől megyek dolgozni.

- Na akkor Baba lassan indulok. Rendben? - Ölel meg Jungkook az előszobába.

- Rendben. Meddig leszel? - nézek fel rá.

- Nem tudom. Szerintem olyan kettő-három órát leszek távol. Régen voltunk így "bandázni".

- Csak nehogy rossz irányba forduljon a dolog. - nevetek fel.

- Nem fog Baba. - kuncog ő is.

- Várlak haza. Csinálok valami finomat.

- Rendben Kicsim. Viszont én megyek. Hívj ha baj van. Szeretlek. - csókol meg majd el is hagyja a hazát.

- Na és mi újság? Volt már lázad? - érdeklődik Jimin. Át hívtam egy kicsit hisz nem csak Jungkookék voltak régen együtt kicsit bandázni, úgyhogy kihasználtam a lehetőséget.

- Még nem. De ez csak úgy jön, vagy ad egy jelet, hogy "he készülj fel mert tüzelni fogsz".

- Nem te hülye. - nevet Jimin. - van akinek a láz előtt néhány perccel kezdik el kívánni a pártjukat de akkor még nem annyira mint mikor elkezdődik. És van akinek csak egyik pillanatról a másikra lesz. - magyarázza.

- Fasza. Amilyen szerencsétlen vagyok en úgyis az utóbbiba tartozok. - Sóhajtok.

- Bízunk benne, hogy nem. Velem is úgy volt, hogy az egyik pillanatról a másikra és puf. Már az ágyba kötöttünk ki. Annyi szerencse volt, hogy Yoongi egy kicsit észnél volt és húzott gumit. - meséli el.

- A részletekre nem vagyok kíváncsi.

- Azt gondoltam. De nem kell félni. Már csak akkor észleled és csak akkor jönnek az emlékek ha már vége van. Ja és ne felejtsd el, hogy akár napokig tarthat. Nekünk is kettő napig tartott.

- Mondom nem vagyok kíváncsi a részletekre. - nevetek fel.

- Csak megosztom a fontos dolgokat. Na de most mindent félre téve. Mit csináljunk? - csillan fel a szeme.

- Nem tudom. Filmezünk?

- Nézzük az alkonyatot. Olyan régen láttam. - néz rám könyörögve Jimin.

- Rendben. Hátha adnak benne valami tanácsot ha valamikor teherbe esek. - mondom komolyan mire Jimin felnevet. - Most miért nevetsz? Komolyan mondtam. - nézek ugyan olyan komolysággal barátomra mint az előbb.

A filmet bekapcsolva helyeztük magunkat kényelembe és így néztük a képernyőt.

- Jimin neked nincs meleged? - kezdem el legyezni magam mikor a film közepénél járunk.

- Nekem nincs. Sőt, inkább hűvös van egy kicsit. - néz rám értelmetlenül.

Mikor az a jelenet jött, mikor a kettő főszereplő lefeküdni készülnek én akarva, akaratlanul is becsuktam a szemem. Jungkookot és magamat képzelem a helyükbe. A szemeim kinyitom ami egy kicsit égett.