Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️27. Rész🤍

Taehyung szemszöge

- Baba, mit csinálsz? - szólal meg Kook rekedtes hangon.

- Csak el akartam menni fertőtlenítőért a hátadra. Csak annyira fáj mindenem, hogy mozdulni nem bírok. - mondom szomorúan.

- Gyere ide. - nyújtja felém a kezét. Nehezen de oda mászok hozzá és ő azonnal magához ölel. - Emlékszel? - fekszik nehezen az oldalára.

- Minden egyes percére. - mosolyodom el. - Viszont a hátadat azonnal le kell kezelni. - Nézek az említett területre. Van néhány seb ami még mindig vérzik.

- Ne a hátammal foglalkozz. Most nem én vagyok a lényeg, hanem te. Mondtad, hogy fáj mindened. Ezért ma én szolgállak ki míg te fekszel. - mászik le az ágyról.

- Gukie. - Szólok mire felém pillant. Biccentek egyet, hogy jöjjön ide hozzám amit meg is tesz.

- Mondjad Baba. - guggol le elém, és sóhajtva fogok arcára és csókolom meg. Kicsit meglepődött de azonnal viszonozta.

- Nagyon szeretlek. - Nézek a szemébe.

- Én is téged Tae. - mosolyodik el.

- Hozol fertőtlenítőt? - húzom egy vicces vigyorra ajkaimat.

- Hozok. - ad nevetve egy puszit majd el is siet a fürdőbe. Nem sokkal később az elsősegély dobozzal jött vissza amit megnevetek.

- Nem a kórházat mondtam, hanem csak egy fertőtlenítőt meg egy pamacsot. - húzom magamra az alsó az és a nadrágomat ami eddig a földön volt

- Tudom de... hagyjuk. - hajtja le a fejét és közelebb jön. Az ölembe rakva a műanyag dobozt amit mikor kinyitom azonnal meglátom a nekem szükséges dolgokat.

- Feküdj a hasadra. - teszi amit kérek és már hassal is fekszik miután ő is felvette a nadrágjá. - Lehet kicsit csípni fog. Elég csúnyák.

- Vad voltál az biztos. - mondja kuncogva.

- Beszélsz te. Úgy fáj a fenekem, hogy hihetetlen. - amint ezt kimondtam egy kisebb fájdalom nyilallt a nyakamba mire felszisszenek.

Kook aggódva néz rám miközben felül és a kezemet elveszi a fájó területről.

- Bassza meg. - áll fel az ágyról és a hajába túr.

- Mi a baj?

- Tae én... megjelöltelek. - mondja halkan a végét. Megjelölt? Ezzel mi a baj?

- Igen, és? - megyek mögé kissé nehezen.

- Nem érted Tae? Megjelöltelek. Magamhoz láncoltalak életünk végéig. - fordul felém.

- Nem értem a problémát. - nevetek fel. - Te nem akarsz velem lenne életed végéig? - kezdek el aggódni és egy kicsit hátra is lépek.

- Dehogyisnem. Veled akarom leélni az életemet Baba. Te vagy az én örömöm, a fényem. - öleli meg a derekam és gyengén cirógatni kezdi a fájó területet.

- Akkor miért baj az, hogy megjelöltél? Engem nem zavar. Sőt. Kifejezetten örülök is neki. - mondom mosolyogva.

- Tényleg? - csillan fel párom szeme.

- Igen. - Kook csak mosolyogva ölel magához és cirógatni kezdi a hátam.

- Szeretlek. - mondja ki a mai nap sokadjára.

- Én is téged te hatalmas alfa.

- Viccelődös kedvedbe vagy? - tér át a keze a fenekemre.

- És ha még mindig dugnak? Jimin én nem akarok darabokban lenni. - halljuk meg Yoongi hangját az ajtó mögött.

- Yoongi. Már nem olyan intenzív az illat mint volt. Nincs is bent zaj. - nyit be Jimin. - Látod én megmondtam. - néz vissza Yoongira. - Na vegyetek fel valamit aztán nyomás lefelé. - mondja majd le is mennek.

- Féljek? - néz rám Kook.

- Lehet. Na de öltözzünk mert ha Jimin kicsapja a hisztit akkor ő bizony kicsapja a hisztit. - sétálok lassan a szekrényhez.

- Baba. Látom, hogy alig tudsz menni. Ülj le az ágyra. Majd én felöltöztetlek. - simít az arcomra.

- Rendben. - mondom egy kevés hezitálás után. Leülve az ágyra várom, hogy Kook kiválassza a ruhám. 

- Ezek jók? - mutat felém egy fekete nadrágok és egy kék rövid ujjú pólót.

- Tökéletes. - bólintok.

Mosolyogva jön vissza hozzám és leveszi a magamra kapott, tegnapi nadrágot. A fekete melegítőt rám adva emelkedett fel. A combom mellett megtámaszkodva hajolt közel hozzám. Ajkamra hajolva dönt hátamra így fölém kerekedve falja párnáimat.

- Tae, mennyire tudsz halk lenni? - hajol le tőlem és izzó szemekkel néz rám.

- Semennyire, szóval kérem a pólóm és te is öltözz. - mondom miközben eltolom magamtól.

- Szemét vagy. - durcizik be.

- Gukie. - ülök az ölébe lovagló ülésbe. - 4 napig csináltuk. Nem volt elég? - döntöm kicsit oldalra a fejem.

- De Kicsim. Akkor a lázad miatt nem voltunk tudatunknál. De most...

- Lent vannak Jiminék. Minket várnak. De megígérem, hogy bepótoljuk ha a fenekem nem akar szét szakadni. - mászok ki az öléből.

- Már azt hittem, hogy megint hancúroztok. - mondja Jimin.

- Hát... - kezd bele Jungkook de rögtön meglököm.

- Fáj a derekam és kissé nehézkes volt az öltözés. - mondom egy hamis mosollyal. - Na de minek köszönhetjük a látogatásotokat? - térek a lényegre miután leültünk eléjük.

- Tae. 4 napig basztatok. Szerinted? - néz rám értelmetlen fejjel Jimin.

- De látjuk jól ment. - mutat ránk Yoongi is.

- Tényleg Tae. Láttam valami furát a nyakadon mikor bementünk a szobátokba. - ül le mellém Jimin és a nyakamat kezdi el vizsgálni. - Te megjelölted? - néz Jungkookra aki csak egy aprót bólintott. - Te megjelölted. - áll fel és a hajába túr.

- Nem értem. Mi baj van ha megjelölt? - nézek körbe.

- Tae most jól figyelj. És te is Jungkook. - néz ránk. - Ha az alfa megjelöli az Omegáját az nem csak azt jelenti, hogy hozzá vagy úgymond láncolva. Ha egyszer úgy döntötök, hogy külön váltok az omega fél éven belül elpusztul. Ezért is kell jól megfontolni ezt a jelölést. - mondja inkább Jungkooknak a végét.

- Sosem engedem el magam mellől Taet. Főleg most nem. - ölel magához Kook.

- Na és... - kezd bele Yoongi. - .. védekeztetek? - basszus....

- Nem. - mondjuk egyszerre szerelmemmel.

- ÉN LESZEK A KERESZTSZÜLŐ. - kiált fel Jimin mire megugrok ezzel együtt fel is nyögök fájdalmasan és a derekamhoz kapok. - Juj Tae. Sajnálom. Nem akartalak megijeszteni ennyire. - jön elém Jimin és magához ölelve kér folyton bocsánatot.