Te és én, örökké (Taekook ff.)

🔞❤️36. Rész🤍🔞

Jungkook szemszöge

Kislányommal a karjaimban mentem le a nappaliba. Mikor leértem Baek azonnal felkapta a fejét. Egy halvány mosollyal léptem elé és adtam az ölébe Choat.

- Juwont mindjárt hozza Tae. - ülök le melléjük.

- Még mindig gyönyörű. - mondja halkan Baek ugyanis Choa elaludt.

- Igen az. - mondom mosolyogva majd óvatosan felemelve viszem a kiságyba, hogy nyugodtan tudjon aludni tovább. Párat gügyög mikor elemelem a kezem és felém nyújtózkodik. - Itt vagyok Picim. Itt van apa. - nyújtom vissza az egyik kezem amit gyengén meg is ragad.

- Szia Baek. - jön le Tae kezében alvó Juwonnal.

- Szia Taehyung. - köszön ő is.

- Mondta Jungkook, hogy mész vissza az egyetemre. - Ül le Tae a kanapéra miután Juwont is berakta a kiságyba.

- Így van. Néhány nappal lerövidítették a szünetet. Szóval ma vissza kell mennem. - mondja Baek.

- Mikor indulsz a reptérre? - kérdem.

- Igazából már mennem kell. Csak beugrottam. - áll fel a kanapéról és a gyerekekhez megy. - Sziasztok picik. Baek bácsi most elmegy de hamarosan találkozunk. - simít mind a kettő arcára majd újra felénk fordul.

- Kikísérlek. - állok fel majd Taehez megyek. - Mindjárt jövök. - csókolom meg a homlokát. Baek felé nézve biccentek neki, hogy jöjjön.

- Akkor én megyek. - lép ki az ajtón de utána szólok.

- Hívj fel ha leszálltál. - mondom halkan.

- Mindenféleképpen. - mosolyog majd félénken lehajtja a fejét.

- Szeretnél még valamit? - kérdem kíváncsian. Ő nem mond semmit csak lassan kitárja mind a kettő kezét. Mosolyogva megforgatom a szemem és magamhoz ölelem. - Vigyázz magadra Baek. - suttogom.

- Vigyázok. - szorít picit erősebben. Már csak akkor engedtük el egymást mikor a hátunk mögött egy halk szipogást hallunk így oda fordulunk.

- Baba. - szaladok elé és az arcára fogva nézem könnyes szemeit. - Mid fáj? Hívjak orvos? - kezdem el tapogatni a hasát hátha a vágás fáj. Hirtelen fog a kezemre így a szemébe nézek.

- Nem fáj semmim Gukie. - simít az arcomra mosolyogva.

- Akkor miért sírsz?

- Olyan megható volt ez az egész jelenet. - törli meg a szemét.

- Ja. - nevetek fel kínosan.

Baekhyun már elment, valószínűleg már a repülőn van. Ennek köszönhetően vagyunk most az ágyban, egymáshoz bújva.

- Jól vagy? - suttogom.

- Igen. - Bújik jobban a nyakamba amit megkuncogok.

- A hasad sem fáj? - simítok lassan az említett területre.

- Nem. - néz fel rám. - Úgyhogy van egy nagyon jó ötletem. - tornyosul felém és az ajkaimra hajol.