Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️15.Rész🤍

Taehyung szemszöge

- Ti? Nem meg mondtam neked, hogy ne találkozz vele többet? - ránt fel a földről a hajamnál fogva. - Ha nem értesz a szép szóból, akkor muszáj cselekednem. - ránt elő egy pisztolyt amit Junghoon felé tart.

- Apa, ne! - kezdek el keservesen sírni.

- Kussolj! Egyet kértem tőled, mégpedig azt, hogy ne találkozgass vele! - húzza jobban a hajam.

Sírva nézek szerelmem felé aki csak könnyes szemekkel néz az enyémbe.

- Szeretlek. - mondja mosolyogva.

- Junghoon! Apa kérlek ne csiná... - és meghúzta a ravaszt. A golyó egyenesen a párom fejébe ment. - Ne... - nézek a holtan fekvő Junghoonra. - Ne, ne, ne. - guggolok le mellé mikor apám elengedte a hajam. - Kérlek, ne. Hoonie. Ne csináld ezt velem kérlek. - fogom meg arcát. Mikor rájöttem, hogy bizony ez a valóság bömbölve hajtottam a fejem a mellkasára, ami soha többé nem fog mozogni mikor levegőt vesz. Ahova soha többé nem tudok majd feküdni ha éjjel nem tudok elaludni. Ahol soha többe nem fogok hallani a szíve dobogását. - Ölj meg. - mondom komolyan. Egy ideig nem jött válasz, így apám, ha nevezhetem így, felé fordultam. Az értelmetlenség ült ki rajta. - Ölj már meg! - ordítok rá. Ő a fejét rázva néz rám. Hirtelen mozdulattal rántom ki keze közül a pisztolyt majd a halántékomhoz emelem.

- Taeyang... - szól remegve apám. Persze mikor Hoont ölte meg akkor nem remegett.

- Hamarosan találkozunk Életem. - Nézek Hooniera majd vissza apámra.

- Szia Kicsim. - hallom meg Hoon lágy hangját.

- Hoonie. - szaladok ölelő karja közé. Itt ér véget a mi szerelmi történetünk.

A fülemet befogtam és sírva guggoltam le. A tűzijáték hangja akárcsak a pisztoly lövése.

- T-Tae? - guggol le elém Kook.

- V-vigyél I-innen. Kérlek. - mondom ki nehezen ezt a három szót. Kooknak ennyi kellet és már az ölébe is vett. A kocsiba berakott majd mikor beül a volán mögé azonnal el is indult. Minden egyes durranásnál összerezzenek és egy halkat sikítok. A levegőt egyre gyorsabban veszem mikor vissza gondolok az emlékre. Képes volt megölni a szerelmemet csak mert vele voltam? Képes volt lelkiismeret nélkül lelőni? De szerencsére nem sokáig voltunk külön...

A házunkhoz érve Kook kipattant a kocsiból és az én oldalamra sietett. A ház bejáratához futottunk majd amilyen gyorsan csak tudtuk kinyitottak azt és berohantunk. A szüleim a kanapén ültek, s ijedten nézték a történteket.

Egy nagyot sikítok mikor hirtelen sok tűzijáték robban fel.

Jungkook szemszöge

- Tae. Kicsim. - szalad hozzánk Mrs. Kim. - Mi történt? - néz fel rám.

- Majd később elmesélem. Most a legfontosabb, hogy le kell nyugodnia. Kérem segítsenek felvinni a szobájába. - mondom, majd Mr. Kim segítségével felvittük Taet a szobájába. Amint letettük őt az ágyra magához rántott és remegve szorította a pólóm. - Semmi baj. Itt vagyok. - suttogom miután Mr. Kim kiment.

- F-félek. N-nem akarlak elveszíteni. Kérlek maradj velem. - néz fel rám könnyes szemekkel.

- Itt vagyok, és itt is maradok. - csókolok homlokára amit mosolyogva fogad. Ám a mosolya hamar lehervadt hisz újabb tűzijátékot lőttek fel. Sírva bújt mellkasomhoz miközben befogta a fülét.

Fél óra elteltével viszont már minden elhalkult és Tae is kezdett lenyugodni.

- Köszönöm. - mondja halkan Tae.

- Mit? - ölelem jobban magamhoz.

- Hogy itt vagy. - motyogja a mellkasomba.

- Ezt nem kell köszönni. Hisz megígértem, hogy melletted maradok. - pusziltam hajába. - Nem vagy álmos? - kérdem. Nem mondott semmit csak egy kicsit bólintott. - aludj nyugodtan. Én lemegyek a szüleiddel beszélgetni. De nemsokára itt vagyok. - engedem el egy kicsit.

- Tényleg vissza jössz? - néz rám boci szemekkel.

- Persze, hogy vissza jövök. Nem foglak így egyedül hagyni. - simítok arcára.

- Rendben. - mondja halkan.

- Elaludt? - néz rám Mrs. Kim.

- Rajta van. - mosolyogva ülök le a fotelba.

- Mi történt? - kérdi Mr. Kim.

- Egyik nap megkérdeztem Taet, hogy nem tölti-e velem a szilvesztert. De tegnap előtt volt egy kis gubanc ami miatt egész nap nem beszéltünk. Tegnap eljöttem érte, hogy együtt nézzük meg a tűzijátékot. Mikor fellőtték az elsőt Tae sírva rogyott össze miközben befogta a fülét. Nagyon megijedtem. Nem tudtam, hogy ennyire fél a tűzijátéktól...

- Mert nem is fél.. vagyis csak félt. - szól közbe Mrs. Kim. - tavaly mi is tűzijátékoztunk és akkor nem láttuk rajta, hogy fél. - az értelmetlenség kiült az arcunkra. Mi lehet Tae baja? Megijedt mert meg akartam csókolni? De akkor miért csak akkor rezzent össze mikor a tűzijáték durrant?

- K-Kookh? - hallom meg magam mögött Tae remegő hangját.

- Mi a baj? - sietek elé, mire azonnal magához ölel sírva.

- Menjetek fel. Pihennetek kell egy kicsit. - lép mellénk Mrs. Kim. Egyet bólintok majd Tae combja alá nyúlva emelem az ölembe és így megyünk a szobába.

Az ágyra ülve szorítom magamhoz Tae vékony derekát.

- Minden rendben van. Itt vagyok. - suttogom a fülébe a nyugtató szavakat.

- K-kérlek. S-soha ne engedj e-el. - bújik a nyakamba.

- Soha. Örökké melletted leszek. - puszilok füle mögé.

Megint eltelt egy fél óra mire Tae végre lenyugodott és el is aludt. Óvatosan fektetem le nehogy felébredjen majd, szorosan mellé bújva takarom be magunkat. 

Nem tudok aludni. A gondolatok csak úgy cikáznak a fejembe. Mi történt Taevel, hogy így megijedt? Hisz a szülei elmondása szerint mindig is szerette a tűzijátékot. Vagy lehet tényleg a csóktól ijedt meg? De hisz láttam rajta, hogy ő is akarja. Nagyon bízom benne, hogy semmi komoly.

Hisz lelkitársak vagyunk, és régebben is egymásé voltunk. Taehyung mint Taeyang, én Jungkook mint Junghoon. Megígértük egymásnak, hogy együtt leszünk, és ezt az ígéretet be is tartom. Örökké együtt leszünk jóban, rosszban.