Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️38. Rész🤍

Taehyung szemszöge

4 évvel később

- Choa. Picim. Gyere kész a reggeli. Az öcséd már lent van. - szólok be lányom szobájába aki készségesen játszik az újonnan kapott Barbie babájával.

- Mi a kaja anyu? - szalad oda hozzám és megfogja a kezem. Na igen. Megbeszéltük velük, hogy én anyu vagy anya vagyok Kook meg apa vagy apu. Így megtudjuk különböztetni, hogy melyikünknek szólnak.

- Palacsinta. - megyünk le a lépcsőn.

- Szia apu. - megy oda Kookhoz és szorosan megöleli a lábát.

- Szia eperke. - ad egy hosszú puszit a homlokára majd leülteti Juwon mellé.

Mióta legelőször megéreztük az illatukat Jungkook Juwont mentácskának míg Choat eperkének hívja.

- Anya? - néz rám Juwon mire felkapom a fejem.

- Mondjad életem.

- Holnap nem szeretnék óvodába menni. - mondja halkan. Kérdően néztem Jungkookra aki ugyan így tett.

- Miért? - kérdi Jungkook.

- Cs-csak nem szeretnék menni. - törli meg a szemeit.

- Miért sírsz öcsi? - fordul felé Choa is. Sír?!

- Juwon, Picim. - szaladok mellé és az ölembe emelem. - Mond el mi a baj. - simítok pici arcára.

- Bántanak az oviban? - jön mellém Kook Choával a karjaiban.

Juwon nem mond semmit csak a nyakamba búj és jobban sírni kezd. Jungkookra nézek aki csak ugyan olyan értelmetlen arcot vágott mint én.

- Nézz rám Picim. - simítok a határa. Teszi amit kérek és könnyes szemeit rám emeli. - Szeretnél pihenni? - törlöm le a könnyeit. Ő csak bólintott egy aprót majd visszabújt a nyakamba. - Mindjárt jövök. Fejezzétek be nyugodtan a reggelit. - puszilok Choa homlokára majd Jungkook ajkára egy csókot nyomok.

- Anya..

- Mond Kicsim. Anya figyel rád. - teszem le az ágyára és csak neki szentelem a figyelmem.

- Akkor nem kell mennem holnap óvodába? - néz rám reménykedve.

- Manókám, ez nem így megy. - mondom halkan. - Mi történt, hogy nem akarsz oviba menni?

- Csúnyákat mondanak rám. - mondja szomorúan amitől a szívem megszakad.

- Kik?

- Kettő fiú az oviból. Mindig rajtam nevetnek és a hajamat csúfolják.

- Picim. - fogom meg a pici kezeit. - Nincs semmit baj a hajaddal. Csak irigykednek, hogy neked milyen vagány hajad van, akárcsak apué. - simítok az említett területre. - Ha látják rajtad, hogy foglalkozol velük csak tovább folytatják. - mosolygok rá. - Ha legközelebb is bántanak menj oda hozzájuk és mond el a magadét. Mutasd meg milyen nagy alfa vagy. - mondom.

- Köszönöm anya. - ölel magához.

- Ezért is vagyok Manó. - puszilok az arcára. Nem telik el sok idő mikor egy nagyot ásít. - Pihenj. - fektetem le majd be is takarom. - Ha felkeltél apának és elmondjuk. Rendben?