Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️Epilogus🤍

Taehyung szemszöge

Jelenleg a konyhába csinálom a vacsorát mikor néhány szipogást hallok és egy halk ajtócsukódást. Kíváncsian mentem az előszobába ahol egyetlen omega fiam állt könnyáztatott szemekkel.

- Kookie? Mi a baj? - szaladok oda hozzá és szorosan magamhoz ölelem.

- Megcsalth. - sír fel hangosan. Majdnem kettő éve össze jött egy teljesen aranyos fiúval. Nagyon szerették egymást és ez látszódott is. Viszont ezt nem néztem volna ki belőle, hogy megcsalja Kookiet.

- Gyere. Apa nemsokára haza ér, addig ülj le a kanapéra. Csinálok finom teát és azonnal vissza jövök. - húzom be a nappaliba és miután leült egy hosszú puszit nyomok a homlokára aztán a konyhába sietek.

- Megjöttem! - hallom meg Jungkook hangját így ki is mentem a konyhából a bögre forró teával a kezembe. Az elején nagyon nagy bajba voltunk, hogy, hogyan tudnánk őket megkülönböztetni úgyhogy megbeszéltük azt, hogy az idősebbik Jungkookot mindenki vagy a teljes nevén hívja vagy úgy hogy Kook, kivéve én aki mindig Gukkienak szólítja. És az fiatalabb Jungkookot pedig Kookienak.

- Gyere a nappaliba. - mondom halkan és a nagy helyiség felé biccentek.

- Szia...sztok? - esik kétségbe mikor meglátta fiát a kanapén. - Kookie? Minden rendben? - ül le a fiunk mellé aki csak ismét sírni kezd és a nyakamba borul. Jungkook csak kérdőn néz rám mire csak intek egyet, hogy várjon még egy kicsit.

- Megcsalt. - mondja Kookie miután végre kicsit megnyugodott.

- Mi? - akad ki Jungkook. - Hogy van képe? - áll fel idegesen. - Hol van? Megnyúzom. - fordul vissza felénk mire Kookie csak halkan felnevet.

- Hagyd apa. - törli meg a szemét. - Majd csak túl teszem magam rajta. - hajtja le a fejét.

- Elmeséled? - fogom meg a kezét így rám néz.

- Már egy ideje elég furcsán viselkedett és eljárt otthonról viszont ez annyira nem érdekelt. De mikor már más illatot éreztem rajta, és néha szívásfoltok voltak a nyakán elkezdtem gyanakodni. Otthon filmeztünk mikor hívta valaki. Valami csaj név volt kiírva de nem láttam teljesen. El akart menni mellőlem de én gyorsabb voltam és kivettem a kezéből a telefont és felvettem. Egy nő szólt bele és úgy köszönt, hogy szia édes. Olyanokat mondott, hogy várja este mert meglepetést tartogat neki. - szívja be mélyen a levegőt, ezzel vissza tartva a sírást. - Miután rányomtam a csajra a telefont, kifaggattam, hogy mégis mi ez. És elmondott mindent. Viszonya volt egy omega lánnyal a hátam mögött. Fél éve. - sírja el magát. - Vettem neki egy kibaszott drága karkötőt a második évfordulónkra és tessék. Meg vagyok csalva. - temeti arcát a tenyerébe.

- Jól van Kicsim. Semmi baj. Sírd ki magad. - ölelem magamhoz.

- A közeli parkba szaladtam. Ott leültem egy padra és tovább sírtam. Ha nem jön oda hozzám Taewoo akkor most is ott sírnák... egyedül. - mondja halkan.

- Tessék? Taewoo? Ő nem Donghan testvére? - kérdem. Donghan Kookie párja... vagyis csak volt. Egyre ismerősebb ez a helyzet.

- De. A testvére. Ő az aki mindig szekált. De mikor elhozott bocsánatot kért és megkért, hogy ha nekem jó akkor elmehetnénk valahova ketten. - mondja halkan de egy kis mosoly ott ül az arcán.