Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️31. Rész🤍

Jungkook szemszöge

Itt áll előttem már kicsit kerekebb pocakkal amibe nő az én egyetlenem. Lassan kezdtem lépegetni felé. Muszáj magamon uralkodni mert különben addig csókolnám és ölelgetném míg bírom. De most nem lehet. Remélem Tzuyu tényleg mindent elmond és végre minden olyan lesz mint régen.

- Szia Jungkook. - köszön halkan.

- Szia Tae. Öm.. izé. - törlöm le a könnyeim. - Jól nézel ki. - mondom ki a nyilvánvaló tényt.

- Köszönöm. Viszont megyünk? Az orvoshoz kell érni. - simít a hasára.

- Persze. Menjünk. - nyúlok a kezéért amit elhúz. Sóhajtva hajtom le a fejem és indulok el a kijárat felé.

A kocsihoz érve kinyitom neki az ajtót amit megköszönve ül be. A volán mögé beülve indítom el a motort és a kórház felé veszem az irányt.

- Megérkeztünk. - Állok be egy szabad parkolóba.

- Bejössz vagy itt kint megvársz? - fordul felém Tae.

- Bemegyek. - csatolom ki magam. Én vagyok az apa. Jó hogy bemegyek.

- Kim Taehyung. - szól ki az orvos. Én és Tae rögtön felállunk és be is megyünk. - Kérem feküdjön le. A pólóját húzza fel, hogy meg tudjam nézni mi újság oda bent. - mosolyog az orvos. Tae teszi amit az orvos kér és kíváncsian várja a folytatást. - Maga az apuka? - néz rám.

- É-én vagyok. - mondom kissé dadogva.

- Rendben. - fordul vissza Taehez. Valami zselés cuccot kent a hasára majd a géppel kezdte el szétkenni miközben a monitort nézte. - Jól vannak a kis törpék. - mondja az orvos. Várjunk. Törpék?

Kérdően egyben könnyes szemekkel nézek Taehyungra aki kíváncsian figyelte a reakcióm.

- Oh akkor ön még nem tudja. - mosolyog rám az orvos. Én a kérdésére én csak megrázom a fejem. - Nos Mr...

- Jeon. - mondja ki Tae a nevem.

- Mr. Jeon. Ikrei lesznek. - ad Taenek egy papírtörlőt, hogy letörölje a zselét a hasáról.

- Ikrek? - nézek Taehyungra.

- Igen. Örülsz? - mosolyog rám.

- A világ legboldogabb embere vagyok most. - megyek oda hozzá és megcsókolom. - Nagyon szeretlek Taehyung.

- És mi van Tzuyuval? - mondja halkan.

- Az majd ma ki fog derülni. Mindent ki fog derülni és minden olyan lesz mint régen volt. - simítok az arcára.

- TaeTae. - rohan Jimin Taehez. - Hát sziasztok picikék. - térdel le.

- Itt van már? - fordulok Yoongihoz.

- Még nem. De ne aggódj. Jönni fog. - fog vállamra.

- Ha nem én nem tudom mit csinálok. - indulunk be a házba.

- Yoongi. Te nem is köszönsz a kereszt gyerekeidnek? - Szólal meg Jimin.

- Szerintem Kooknak kéne köszönni a gyerekeinek. Én rá érek. - mosolyog rám. Félve Taere nézek aki engem néz. Mosolyogva biccent egyet így lassan lépek elé. Leguggolva elé nézem a pocakját.

Kérdő pillantással nézek fel rá. Biztosra akarok menni. Miután egy aprót bólint, tekintetemet vissza vezetem a hasára.

Lassan felhúzom a pólóját, hogy jobban hozzá férjek. Kezemet lassan teszem rá. 

- Sziasztok picikéim. Itt van apa. - puszilok kettőt Tae hasára.

A meghitt pillanatot a csengő zavarta meg. Jiminre pillanatok aki szaladt is kinyitni. Én felülve Tae mellé, nézem ahogyan Tzuyu lépeget be unott fejjel.

- Én megyek. - Állna fel Tae de hamar kapcsolok és a kezére fogok. - Jungkook. Engedj el. - Sziszegi.

- Csak hallgasd meg. Érdekes kis mese lesz. - szól köze Jimin. Tae a szemét megforgatva néz Tzuyura. - Mesélj. - lök rajta egyet Jimin. Tzuyu sóhajtott majd bele is kezdett.

- Én másztam rá Jungkookra. Ő nem csinált semmit. Kihasználtam a pillanatot és bementem hozzá. - mondja unottan.

- Miért? - szorítja ökölbe a kezét Tae.

- Mert nem érdemled meg Jungkookot. Egy mocskos, rühes omega vagy. Kinek kellenél? Én kellek Jungkook mellé nem pedig te. - Taenek ennyi kellett és Tzuyunak ment.

- Tae. Fejezd be. A babáknak nem tesz jót. - Fogok karjára és elhúzom Tzuyutol aki csak ijedten nézi unokatestvérét.

- Miért tetted ezt hm? Testvéremként tekintettem rád. Tartottam a szám apád és anyád előtt. Nem mondtam el, hogy mit művelsz, hogy milyen egy mocskos kurva vagy, hogy drogra költöd a pénzt amit kapsz. És ezt érdemeltem? Ezt? Majdnem tönkre tetted az életemet. És ha nem jövök vissza hamarabb? Sosem derül ki? Én is és a gyerekek is meghaltuk volna. De téged ez sem érdekel. Mert csak mész a fasz után. - mondja egyre hangosabban Tae. Mikor befejezte a mondandóját átöleltem rázkódó testét. - Takarodj innen. - motyogja.

- Mi? Tae figyelj... - kezdene el magyarázkodni Tzuyu.

- Takarodj innen! - ordít fel. Tzuyu rémülten siet el.

- Tae?... - fogok arcára.

- Jungkook én annyira sajnálom. - rogy térdre és ismét sírni kezd. - Rossz ember vagyok. Nagyon rossz. Egy olyan miatt mint Tzuyu, képes lettem volna eltiltani tőled a gyerekeket.

- Tae Kicsim. Nyugodj meg. Semmi baj nincs. Mindennek vége. Most a lényeg, hogy itt vagy és végre tudod az igazságot. - térdelek le elé és kezem közé fogom az arcát. Tae csak nyakamat átölelve csókol meg.

- Nagyon szeretlek Jungkook. Kérlek bocsáss meg nekem. - kezd el könyörögni.

- Kicsim. Sosem haragudtam rád és nem is fogok. Én csesztem el. Nekem kéne bocsánatot kérnem. - Törlöm le a könnyeit. - Minden rendben Picim. Itt vagyok. - Ölelem ismét magamhoz rázkódó testét.

Viszont hamar húzódom el tőle mikor hirtelen elgyengül.

- Tae. Kicsim. - kezdem el szólongatni de mikor semmi választ nem kapok, Jiminékre nézek. - Hívjatok mentőt. - mondom remegve.