Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️19. Rész🤍

Taehyung szemszöge

Sajnos az este folyamán nem tudtam sokáig Kooknál lenni hisz reggel jöttek haza a szülei és nem akartam útban lenni. De életem legszebb másfél órája volt amit ott töltöttem. Végre megtörtént az első csók köztünk ami hihetetlenül jó volt.

- Na és mi történt a randi után? - ül le mellén Jimin.

- Semmi. Pont mikor megcsókolt volna, hívott anya, hogy haza kell jönnöm mert Tzuyu eljött látogatóba.

- Akkor nem is történt semmi?

- De. - mosolyodom el.

- Azt, hogy érted? Hogy történt volna bármi is ha te haza jöttél és utána nem is találkoztatok?

- Úgy, hogy este átmentem hozzá. Olyan rossz volt, hogy nincs mellettem este, így nem tudtam aludni és átmentem hozzá. Miután közöltem vele, hogy hiányzott, megcsókolt. És olyan jó volt. Olyan puhák az ajkai és édesek. Nem tudok vele betelni. De már csak sajnos suliban találkozunk újra mivel haza értek a szülei, és velük szeretne lenni egy kicsit. - sóhajtok egyet.

- Istenem Tae. - ölel meg boldogan. - Annyira örülök, hogy végre igazán boldog vagy.

- Ahj, annyira vele akarok lenni Jimin. Ölelni és csókolni szeretném minden egyes nap. - mondom szenvedve.

- Dehát megteheted. - jelenti ki mire kérdőn nézek rá. - Baekhyung neked adta a ház kulcsát. Ott van a bazi nagy ház üresen. Miért nem költöztök oda Kookkal?

- Nem lenne még korai? - kezdek el aggódni.

- Figyelj, ha szeretitek egymást és lelki társak vagytok, nem hiszem, hogy olyan hamar vége lenne a kapcsolatotoknak. Egymásnak vagytok teremtve. - mosolyog rám.

- Rendben. Akkor lehet, hogy hétfőn fel is vetem az ötletet. - mondom.

- Ez a beszéd.

Viszont a hétfő rohamosan közeledett. Most jelenleg készülődők, hisz lassan indulni kell. Kook nem tud most értem jönni ugyanis nulladikja van szóval nagy valószínűleg ő már bent van. A "költözzünk össze mert nem tudunk egymás nélkül levegőt venni sem" tervről még nem tud és ma van a nagy nap, hogy elmondom neki. Nem mondom, eléggé izgulok a válasza miatt. De bízzunk a legjobban.

- TaeTae. Itt van Jimin. Készen vagy? - szól fel anya.

- Pillanat. - szólok vissza. - Itt vagyok. - rohanok le a lépcsőn egészen a konyháig. - Szia Chim. - ölelem meg a barátom majd elrakom az ebédem a táskába.

- Mehetünk? - kérdi mosolyogva Jimin.

- Persze. - nézek rá. - Most mi az?

- Gyógyszer. - biccent a szekrény felé.

- Basszus. - veszel le gyorsan és be is kapok egy kapszulát.

- Na most mehetünk. - csapja össze a tenyerét.

- Elmentünk. - szólok szüleimnek akik egyszerre köszönnek el tőlünk.

- Akkor ma mondod el Kooknak igaz? - néz rám Jimin.

- Igen. Félek. - mondom az ujjaimat ropogtatva.

- De nincs mitől Tae. Kook szeret. Látszik rajta. Nem fogja elutasítani ezt a lehetőséget. Higgy nekem kérlek. - kezd el biztatni.

- Rendben. - fújom ki feszülten a levegőt.

A sulihoz érve a szokásos helyünkön álltunk meg miközben vártuk a fiukat. Már vége kéne, hogy legyen az órájuknak és még sehol sincsenek.

- Nézd ott jön a herceged a hercegemmel együtt. - mutat a hátam mögé. Rögtön oda kapom a tekintetem. Mikor meglátom Kookot egy hatalmas mosollyal az arcán egy percet sem vártam. A táskámat ledobva magamról rohantam oda hozzá és a nyakába ugrottam. Lábammal átkulcsoltam derekát míg ő a combomat fogja, biztosan tartva engem.

- Hiányoztál. - suttogom a fülébe.

- Te is nekem Baba. - ölel szorosan.

Elhúzódom tőle, s kívánatos ajkaira hajoltam. A csókunkba bele szusszan amit megmosolygok.

- Sosem fogok tudni betelni az ajkaddal. - mondja enyhén lihegve. Én mosolyogva hajolok vissza egy újabb csókot kezdeményezve.

- Istenem de aranyosak. - hallom meg Jimin hangját.

- Te aztán tudod, hogy hogy bazd el a pillanatot. - morogja Kook.

- Ne morogj Gukie. A közel jövőben sokkal többet csókolhatsz. - túrok a hajába.

- Ezt, hogy érted? - ugrik egyet nehogy lecsússzak.

- Majd délután megtudod. Most pedig kérlek tegyél le. Nem szeretem ha néznek. - nézek körbe amit Kook is megtesz. Egy kacér mosollyal néz vissza rám és ajkaimra hajol. Ha akarnám sem tolnám el magamtól. Csókjától extázisba jövök.

- Legalább tudják, hogy az enyém vagy Baba. - mondja mosolyogva miután elvált tőlem. - Vettél be szagelnyomót? - suttogja.

- Igen. - tornázom le magam karjai közül.

- De így nem érzem annyira az illatod. - szagol bele a nyakamba. - Enyhén érzem de nekem ez nem elég. Nem érzem a vanília illadod. - durcizik be.

- Nahát Kook. Sosem láttalak ilyennek haver. - nevet fel Yoongi.

- Kuss, most duzzogok. - fordul felé egy pillanatra majd vissza néz rám.

- Gukie. Jobb lenne ha azok az alfák akik szarnak a törvényre rám másznának csak mert nem vettem be a gyógyszerem? - mondom halkan, hogy csak mi halljuk.

- Nem adlak senkinek. - kapja rám rögtön óvó tekintetét amik a színűnkben pompáztak.

- Na ugye. A hatása úgyis ki megy addig míg haza érek. Utána szaglászhatsz. - nevetek fel.

- Érezhetem az illatod. - mondja gyerekies mosollyal.

- Imádlak. - csókolom meg nevetve.

- Hát ez nagyok édes. Sugie. Mi is ilyenek vagyunk?

- Nem életem. Mi aranyosabbak.

Nagyon nem figyeltem a további beszélgetésükre, hisz Kook ajkai érdekesebbek voltak.