Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️4. Rész🤍

Taehyung szemszöge

Sírva futottam addig a parkig ahol, Jiminnel voltam nem olyan rég. A legközelebbi padra leültem, térdemet felhúzva sírtam tovább. Fáj. Kibaszottul fáj. Miért tette ezt? Hisz boldogok voltunk. Vagy csak én hittem azt? Csak egy kaland voltam neki? De kettő évig? Megunt? Valamit tettem amiért ezt érdemlem? De mégis mit? Vagy csak kiélvezte, hogy nem vagyok otthon? Hányszor csalhatott már meg..?

Órákig itt voltam és sírtam. Nem tudtam mit csinálni. A tudat, hogy megcsalt szétfeszíti a szívem. Utálom, gyűlölöm de mégis szeretem. Aish.

- Taehyung? - hallom meg a nevem. Felnéztem és Jungkook állt előttem. Semmi nem érdekelt. Még az utálatom se iránta. Felálltam és nyakába ugrottam sírva. Egy pillanatra lefagyott de lassan átölelte a derekam.

Olyan ismerős és kellemes érzés őt ölelni. És az illata is. Csokoládé. Akárcsak amilyen az övé volt.

- Taehyung? M-mi a baj? - kérdezte félve. Nem válaszoltam csak jobban öleltem magamhoz. - Gyere. Ülj le és nyugodj meg. - tol el magától egy kicsit. Teszem amit kér és vissza ülök a padra. - El szeretnéd mesélni? - guggol le elém.

- B-Baekhyun m-megcsalt. - mondom keservesen sírva. Jungkook izmai láthatóan megfeszülnek. Idegesen bele túrt a hajába miközben felállt. A farzsebéből kiveszi a telefont és néhányat nyom rajta, emeli a füléhez. - Mit csinálsz? - nézek rá. Nem mond semmit csak felemeli a mutató ujját jelezve, hogy most maradjak csendben.

- Kookh? - hallom ahogy lihegve bele szól a telefonba.

- Remélem tudod, hogyha meglátlak halott vagy. - mondja bele nyugodtan. Virít róla az, hogy alfa.

- Mirőlh beszélsz?

- Holnap gyere haza és megtudod. - teszi le a készüléket. - Tessék. Töröld meg az arcod. - ad a kezembe egy zsebkendőt. - kicsit nyugodj meg. Mond el, hogy mi is történt pontosan. - ül le mellém.

- Jiminnel elmentünk egy kicsit sétálgatni a városba. Mikor haza értem... női és férfi ruhák voltak szanaszét a házban. A közös szobánkból nyögéseket hallottam. Mikor benyitottam... Baekhyun éppen egy béta lánnyal... - nem tudtam végig mondani, hisz azonnal kitört belőlem a sírás.

- Shh. Semmi baj. - ölel magához. - Figyelj, haza viszlek a szüleidhez. Holnap meg beszélek Baekkel. Rendben? - fogja két keze közé az arcom, s hüvelykujjaival letörli arcomon végig folyó könnyeimet.

- Rendben. - mondom hallkan a szemébe.

- Gyere. - fogja meg a kezem és a kocsijához indulunk.

Az út egy darabig csendben telt, amíg Jungkook meg nem szólalt.

- Figyelj Taehyung... - kezd bele. - Én borzasztóan sajnálom a történteket, hogy folyton szekáltalak és megaláztalak. Fontosabb volt nekem a hírnév mint mások lelke. Szóval kérlek ne haragudj rám.  Bármit megteszek csak ne utálj. Jóvá akarom tenni a rossz cselekedeteimet. - áll meg a szüleim háza előtt.

- Én nem haragszok Jungkook. Csak... sosem tudtam, hogy miképp érdemeltek ki az amit tettél velem. De már rég nem haragudtam csak egyszerűen nem tudtam elviselni a jelenléted. Mindig bennem volt a félelem, hogy mikor akarsz nekem keresztbe tenni. - hajtom le a fejem.

- Mit csináljak, hogy higgy nekem és, hogy megbízz bennem. - fordul teljesen felém.

- Csak maradj velem. - mondom és ki is szállok a kocsiból.

- Tae! - szól ki nekem Jungkook mire hátra fordulok. - Majd beszélünk. - mosolyog rám majd el is indul.

- TaeTae? - jön az előtérbe édesanyám. - Hát te? - mosolyodik el. Viszont hamar elszállt az öröm mikor ismét sírni kezdtem. - Kicsim, mi a baj? - siet oda hozzám, s magához ölel.

- M-megcsalt anya. - szorítom görcsösen a pólóját.

- Gyere. Ülj le a kanapéra. Szólok apádnak és csinálok finom teát. - kísér a nappaliba.

- Fiam? - jön oda apum is. - Mi történt? - jön mellém és átöleli a vállam.

- Megcsalta az a mocsadék Baekhyun. - mondja anya majd a konyhába siet.

- Na majd adok én neki. - áll fel apa a kanapéról.

- Apa hagyjad. Jungkook majd beszél vele. - mondom halkan.

- Jungkook? - kérdik egyszerre.

- Igen. - hajtom le a fejem.

- Jeon Jungkook? - teszi elém anya a meleg kamilla teát. Én csak bólintok egyet. - Tae..

- Bocsánatot kért. Sajnálja amit tett. Jóvá akarja tenni a hibáit. - mondom komolyan.

- Ezt ő mondta?

- Igen.

- Ki hozott haza? - tér a lényegre anya.

- Kook. Ő vigasztalt meg. Igazából ha nem találkozok vele a parkban akkor most nem lennék itt. - mondom egy halvány mosollyal. - És lenne még valami. - nézek félve a szemükbe.

- Ki vele. - mondja apa.

- Az emlékek... - és itt elmondtam mindent. Azt mikor Jungkook szemébe néztem és látomásom volt. - Az illata is egy és ugyan az mint neki volt. - fejezem be a történetet.

- Taehyung.. Nem akarok tévhiteket gyártani de lehet, hogy Jungkook... Junghoon... - mondja anya.

Jungkook lenne? Tényleg ő az?