Te és én, örökké (Taekook ff.)

❤️42. Rész🤍

Jungkook szemszöge

Egy nap... egy nap és vége mindennek. Soha többet nem láthatom Taehyungot.

Nem érezhetem a csókját..

Az ölelését...

Nem hallgatom a hangját...

Ahogyan nevet...

Fél éve nem érezhetem, nem tapintattam... és mind az én hibámból.

A gyerekekről meg ne is beszéljünk...

Hiányzik a kis huncut mosolyuk, vagy éppen csak az, hogy hozzám bújnak.

A cseppnyi remény ami eddig égett bennem... elaludt.

Vagy mégsem...?

- Jungkook. Fogd meg a dagadt picsád és vonszold a kocsiba. - ront be Yoongi az ajtón de én nem mozdulok.

- Menj el Yoongi. Egyedül szeretnék lenni. - Mondom halkan.

- És ha azt mondom, hogy megtalálták Taehyungékat? - a név hallatán azonnal felkapom a fejem.

- M-mi? - könnyesedik be a szemem.

- Nem érünk rá Kook. Mindenki rád vár. - kezd el siettetni.

Azonnal felpattantam és Yoongit magam mögött hagyva rohantam le. A ház előtt 2 rendőr auto volt.

Alig fél óra alatt a helyszínre is értünk. Egy hatalmas ház volt ahol már egy rendőr auto állt. Azonnal kiszálltam és beszaladtam.

- Hol vannak?! - ordítok fel.

- A folyosó végén. Az utolsó szoba. - mondja a rendőr és a szoba irányába mutat. Rögtön oda szaladtam és benyitottam. A szívem kihagyott egy ütemet mikor megláttam őket az ágyon feküdve.

A picik Taehyunghoz bújva pihennek míg Tae... nagyon nem néz ki a legjobban.

- Apu! - örülnek meg a gyerekek és azonnal hozzám szaladnak.

- Itt vagyok Babáim. Apu itt van. - ölelem őket szorosan magamhoz.

- Anyu nincs jól. Beteg. - mondja Choa és Taehyung felé mutat.

- Menjetek ki. Ott van Yoongi is. - mondom nekik majd egy-egy gyors puszi után ki is mentek. - Itt vagyok Baba. - megyek oda hozzá és az arcára fogva érem el, hogy kinyissa a szemeit. A fájdalom csillogott benne...

- Kookh... - mondja halkan.

- Én vagyok az Kicsim. Minden rendben lesz. - Könnyesedik be a szemem. A homlokomat az övéhez nyomom és cirogatni kezdem az arcát.

- Megtaláltál... - mondja rekedtes hangon.

- Igen Életem. - nevetek fel sírva. - Megtálaltalak.

- Kérlek ments meg. - kezd el sírni. Dehát már itt vagyok akkor... miért nincs jobban?

- Tae... - jön be Jimin.