Átlépett határ ✓

KILENC

NAMJOON

Belemerülök a Jinnel való beszélgetésbe, olyannyira, hogy csak Jungkook zavart arckifejezésére figyelek fel. Az ajtó felé nézeget, aztán a telefonjára.

- Megyek, megnézem, mi tart ennyi ideig. Talán a kulccsal van valami... - May hosszú percek óta nem ért vissza, Haneul a karóráját nézi.

- Húsz perce ment le.

Végszóra az összes fény kialszik, néhányan zúgolódnak a hirtelen támadt sötétség miatt. Kint a Napot hófelhők takarják, ezért sokan bekapcsolják a telefonjukon lévő vakut, hogy jobban lássanak. Jin kérdőn néz rám, aztán a folyosón üvöltő Yoongi felé kapjuk a fejünket.

- Nem elpofáztam, hogy ne használja senki a kurva liftet, mikor hóvihar van?

Egyszerre kezdjük sejteni ugyanazt, kisietünk a folyosóra és a liftekhez rohanunk. Az ajtók persze zárva, de az áramkimaradás miatt nem tehetünk semmit. Yoongi azt is megmondta, hogy a tartalékgenerátor bekapcsolása a liftekre nem vonatkozik, azok ugyan úgy nem fognak működni, míg az áram rendesen vissza nem tér.

- Nem látta valaki Taehyungot? - Seohyun sétál ki a szobájukból, úgy néz ki, mint aki órákat aludt egyhuzamban. - Azt mondta, elugrik valahová, azóta nem láttam.

- Azóta? Mikor volt ez? - jelenik meg Yeona is és kicsit sem tetszik az arcára kiülő rosszindulatú vigyor. - Csak nem a két madárka ragadt bent? Hát ez óriási!

- A pofon lesz óriási, amit kapsz tőlem, ha nem fogod be végre a szád! - közli higgadtan Haneul, mire Yeona fintorogva odébb áll, távolabbról élvezi a műsort.

Jungkook felér a parkolóból, lihegve túr az olvadt hótól nedves hajába.

- A kocsi zárva. Megnéztem a kollégium körül, May nincs kint. Namjoon, van egy perced? - bólintok, követem a fiút a gyülekező tömegtől messzebb. - Megkérdeztem a portást, látta-e őket. Névről ugyan nem ismer senkit, de látott egy fiatal férfit és nőt berohanni kintről, elég nagy szóváltásban voltak. Mindent egymás fejéhez vágtak, valami megcsalásról beszéltek, meg...

- Ennyi elég. Ők lesznek azok.

Visszamegyek a többiekhez, Jin szitkozódik, mikor a fülébe súgom, amit Jungkooktól megtudtam. Yoongi káromkodva telefonál, Jimin állandóan a sarkában van és nyugtatni próbálja. Seohyun idegesen tördeli az ujjait, az én agyvizem pedig kezd elforrni. Megígértem Maynek, hogy nem hagyom egyedül és vigyázok rá, amíg itt vagyunk. Erre bent ragad a liftben, ráadásul Taehyung is vele van.

- Csak nehogy egymásnak essenek! Hamar elfogyna a levegő egy ilyen kis helyen - vihog Yeona az egyik ablakpárkánynak támaszkodva, vele viszont senki sem osztozkodik a jókedvben. Seohyun hulla sápadt lesz a szavaitól, Haneult pedig Jin fogja le, nehogy tényleg neki essen Yeonának. Akármi is történik most a liftben, nem csak May idegrendszerét teszi próbára, hanem mindenki másét, engem is beleértve.

MAY

Hogy felejthettem el ilyen hamar, amire Yoongi figyelmeztetett? Még közvetlen azelőtt is elmondta, mielőtt lementem volna a kocsihoz.

A lift sarkában kuporgok, összébb húzom magam és a világért sem ismerném be, mennyire fázom. Taehyung még mindig a segélyhívó gomb előtt áll, fél percenként nyomogatja, de úgyis tudjuk, hogy semmi értelme. Végül ő is leül velem szemben, megadóan dobja le maga mellé a csurom vizes kabátját. Ha én Namjoon pulóverében fázom, ő vajon, hogy érezheti magát egy vékony felsőben? Sajnos a korábbi dühöm sem fűt eléggé.