Átlépett határ ✓

TIZENKETTŐ

MAY

Kijön a rendőrség és a tűzoltók is. Közel fél órát kell még kint állnunk a hidegben, de senkin sem látszik zavar. A buli részeként fogják fel, az egyetlen, aki néha azért elereszt egy nyűgös sóhajt, az Yeona. Namjoon egyik karjával magához ölel, a másikat zsebre teszi, ő is fázik már. Mivel levette a pulóverét, akárcsak én, egy pólóban próbálja átvészelni a kint töltött időt. Hamarosan beengednek minket, néhányan ott folytatják a dolgokat, ahol abba hagyták. Seohyun és Taehyung elmennek mellettünk, becsukják maguk mögött a szobájuk ajtaját. 

- May, igyunk valamit! - ragadja meg a karom Haneul és berángat a konyhába, ahol szerencsére meleg van. Jin Namjoonnal marad hátra, de Haneul most nem foglalkozik velük. 

Haneul kivesz egy hideg kólát a hűtőből és tölt magának, majd nekem is. Felülök a konyhapultra, más szabad ülőhely nem igazán van. Sejtem, mi vár rám. 

- Miért csináltad? Ha nem azért, mert mindketten akartátok, nem értem. 

A csókra gondol, mi másra. Nézegetem a poharamban lévő italt, felesleges lenne Haneul előtt köntörfalaznom, vagy füllentenem neki. Jin biztosan Namjoonnal beszél, ő pedig nem fog hazudni.

- Rosszul voltam, Jungkook ezt javasolta megoldásnak. 

- Mit? Hogy csókold meg azt a férfit, aki eljátssza, hogy a pasid, holott amúgy oda van érted? 

- Ezt nem tudja más rajtad és Jinen kívül - sziszegem figyelmeztetően, mert a zene nem elég hangos, Haneul viszont igen.

- Mi járt a fejedben? Komolyan, mire gondoltál közben, May? 

- Először Taehyungra... - ismerem be, Haneul hitetlenkedve megrázza a fejét. - ...aztán már csak Joonra tudtam. Nagyon...jól csókol.

Visszaköpi a kóláját a poharába, úgy néz rám, mint aki menten az arcomba is löttyinti a maradék üdítőjét. Az nem túlzás, hogy a csók Namjoonnal jó volt, inkább enyhe kifejezés. Valami megmagyarázhatatlan teljességet éreztem, ami megijeszt, mert ilyet eddig még senkivel sem tapasztaltam. 

- A technikájáért voltál csak oda? Átdugta a nyelvét a szádba, vagy...? 

- Számít ez? 

Haneul elnyom egy vigyort, de nem csak miattam, hanem a konyhába belépő Seohyun miatt is. Keresztülnéz rajtunk, legalábbis úgy tűnik. Kivesz a hűtőből egy bontatlan ásványvizet, tiszta pohár után kezd kutatni. Közben páran maradék pizzáért jönnek, hamarosan csak az üres dobozok hevernek az asztalon. Belekortyolok a kólámba, de nem ízlik, ezért kiöntöm a csapba. Leugrok a pultról, ahogy földet érek, megszédülök. A korábbi alkoholfogyasztásra fogom, meg a kevés táplálékra. 

- Milyen a barátoddal együtt dolgozni, May? - Seohyun cseverésző hangneme meglep, vonakodva fordulok felé. - Kihasználni a sok kiskaput, amiket a munkahelyeken ilyenkor kilehet...

- Te egyből a kiskapukra gondolsz, az életed nyilván olyan silány, hogy a kihívás számodra ismeretlen fogalom - Haneul egyből oda szól Seohyunnak, aki csak vállat ránt, a figyelmét továbbra is nekem szenteli. 

- Nem akar téged. Taehyung. Ha akarna, veled lenne, de velem van. Szóval tedd meg magadnak és nekem is azt a kis szívességet, hogy nem bámulod őt, mikor csak lehetőséged van rá. 

- Az a tökéletes, hibátlan, csodálatos, szexisten Taehyung Mayt nézte, miközben veled smárolt - na, ez az a pont, ahol Haneulnak be kellene fognia a száját. Seohyun szemei rá villannak, az arcán átsuhan valami, a vonásai gonosszá változtatják az eddig gyönyörű megjelenését.