Átlépett határ ✓

HUSZONHAT

MAY

Mikor felébredek, egyedül fekszem az ágyban. A függöny nem takarja egészében az ablakot, ezért láthatom a kinti hóesést és a szürke eget. Megfordulok, Namjoon hűlt helyét nézem, a párnán még látszik, hol feküdt, a takarója viszont rám van terítve. Éjjel nem ébredtem fel, az óra szerint negyed nyolc van és megpillantom az ágy melletti szekrényen lévő telefonomat. Joon töltőre dugta, neki eszébe jutott, én viszont teljesen megfeledkeztem róla. Beszélt már Jinnel? Ha igen, mit mondott neki? Bizonyára a fürdőszobában történteket nem említené, ahhoz Joon túlságosan udvarias és nem hiszem, hogy erről egyből pletykálna. Különben is, azt mondta még beszélnünk kell. Tisztázni a dolgokat, ne maradjon semmi homályban.

Kimászom az ágyból, de legszívesebben azonnal visszabújnék a takarók alá. Amíg a talpam le nem ér a padlóra, attól félek, mire kiérnék a szobából, lefagynának a lábujjaim. Csakhogy a következő történik: talajt fog a lábam és meleget érzek. Tágra nyílt szemmel hajolok közelebb a padlóhoz, mintha bármit is láthatnék. Padlófűtés? Ez komoly?

Mivel a fürdőben nem ég a villany, a konyhába megyek és jól teszem. Elcsípem, ahogy Namjoon próbál átfordítani két tükörtojást, közben forr a teavíz és kisebb káosz alakul ki körülötte, mert a sütő is jelez. Közelebb megyek hozzá, megérzem a friss, fahéjas illatokat. Túl halk vagyok, mert mikor felém fordul, megijesztem.

- Jó reggelt! - köszönök neki, a serpenyőben sülő tojásokra pillantok. - Leég!

- Az Isten verje meg! - visszafordul a tojásokhoz, még időben zárja le a gázt és menti a menthetőt. Segítek neki, bár szívesen nézném, ahogy egyedül intézkedik a konyhában. Kiveszem a sütőből a fahéjas kekszeket, próbálom elképzelni Namjoont, ahogy összerakja a tésztát és gondos figyelemmel igyekszik a lehető legegyformábbra kimérni mindegyik darabot.

Filtert teszek két csészébe, leforrázom őket és megterítek az asztalon, míg Namjoon narancslevet vesz elő a hűtőből és tölt mindkettőnknek. Otthonosan mozgok a térben, szinte mindent elsőre megtalálok. A kekszeket egy tányérra szedem.

- Jin nem hívott? - kérdezem, mielőtt leülnénk az asztalhoz.

- De igen, már beszéltem vele. Azt mondta, nagyon nehezen sikerült Haneult megállítania, hogy ne menjen el Taehunghoz.

- Micsoda?

- Azt hitte, nála vagy és miatta nem lehet téged elérni.

Annak ellenére, hogy nem beszélünk sűrűn, Haneul még mindig védeni próbál.

- Haneul nem is tudja, hol lakik.

- Gondolod, hogy ez akadályt jelentene neki? - vigyorog Namjoon szórakozottan. - Azt a lányt egy ember képes kordában tartani és az Jin.

Leülünk, kezdetben csöndben eszünk csak. Egy kekszet mártogatok a narancslevembe, ami furcsa kombinációnak tűnhet, mert Namjoon szórakozottan ráncolja a szemöldökét.

- Finom legalább? - ő is magához vesz egy kekszet, belemártja a narancslevébe és megkóstolja. - Nem rossz!

- Ennél már csak a sós chips és a lekvár együtt a jobb. Meg a csirke falatkák epres joghurttal.

- Na, ezek nekem újak! - jót derül, aztán bevallja: - Számomra a karamellástej és a sültkrumpli együtt a nyerő.

- Még sosem próbáltam - ettem már csokoládét sültkrumplival, de karamellástejjel még nem.

- Csak akkor eszem, ha ideges vagyok, valami nincs a helyén az életben és keresem rá a megoldást.

- Komfort kaja.