Átlépett határ ✓

HUSZONKETTŐ

MAY

Péntek reggel sokkal korábban kelek, több okból is. Egyrészt azért, mert fogalmam sincs, mit kéne felvennem egy tárgyalásra, másrészről pedig, Jungkook is sokkal korábban érkezik. A fiú a megbeszélt időpont előtt fél órával kopog az ajtómon, látszólag eléggé kivan, de nem a korán keléstől. Leültetem a konyhában, csinálok neki egy kávét. Morcos, alig beszél, csak dörmög valamit. Hagyom, hátha kis idő múlva megembereli magát és elmondja, mi bántja.

A gardróbom előtt ácsorgok, elképzelem Namjoont fekete, vagy éppen sötétkék öltönyben. Igen, bizonyára ezek közül valamelyiket választja a mai alkalomra is, tehát miért ne öltözhetnék hozzá? Még toporgok annyit, hogy eldöntsem, lengébb, vagy testre simuló szoknyát vegyek fel, végül az utóbbi mellett döntök, mert elég kinéznem az ablakot, inkább nem kockáztatok egy szél okozta kis balesetet. Bármelyik szín mellett is dönt Joon, én sem lövök mellé a feketével. Az ingem kivasalva vár a vállfán, igyekszem gyűrődésmentesen betűrni a szoknyámba.

- Csinos vagy - jegyi meg Jungkook, mikor kimegyek hozzá a konyhába. Leülök az asztalhoz, neki látok az előre elkészített szendvicsemnek.

- Köszönöm. Elmondod, mi a baj? Rád van írva, hogy valami nem stimmel.

- Ha te is elmondod, miért játszottátok meg előttem is a kapcsolatotokat Namjoonnal.

Hoppá!

- Honnan jöttél rá? - leteszem a szendvicset, már-már azt hiszem, ez az a valami, ami a lelkét nyomja, de nem. Annyira nem zavarja, inkább csak érdekli a válaszom. - Taehyung és Seohyun miatt volt. Szükségem volt egy támaszra.

- Jó, ezt azt hiszem, értem. Amúgy Namjoontól tudom, de szerintem észre sem vette, hogy elszólta magát. Megkérdeztem, miért nem nála alszol, vagy ő nálad, ha már együtt mentek a tárgyalásra és nem kéne külön felvennem titeket. Mármint, ez sem baj, csak nem értettem. Erre ő azt mondta, a barátságotok nem terjed ki pizsamapartikra, meg ő később is szokott hazaérni.

- Hát, azért sajnálom, hogy nem mondtuk el előbb és kérlek, ne érezd rosszul magad miatta. Nem miattad volt.

- És az, hogy Yeona szó nélkül ment vissza Amerikába? Az se az én hibám? - kibújik a szög a zsákból. Amiatt a szipirtyó miatt érzi Jungkook ilyen ramatyul magát.

- Kook, nem ismered őt. Amennyit láttál belőle, az a felszín. Hidd el, Yeona egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzeled őt, vagy látni kívánod.

- Gondolom, ezek szerint te többet tudsz róla - úgy néz rám, hogy tudom, szeretne többet hallani a nőről, aki felültette. Vannak részletek, amiket semmi pénzért nem akarnék elmondani neki, mert akkor szembesülne vele, mennyire félreismerte őt, milyen könnyen hitte azt, hogy lehet valami közöttük, holott ez Yeonának nem lehetett több puszta játéknál. Jungkook elég naiv volt erre a szerepre, Yeona pedig kapott az alkalmon.

- Egy cseppnyi jóindulat sincs benne - mondom ezt, aztán beugrik, hogy egyszer eljött a lakásomra és amellett érvelt, miért vagyok különleges Taehyung számára és mennyire összeillünk. Vele szemben talán érzett némi kötelességet, elvégre úgy tette tönkre majdnem Taehyungot is, hogy ő nem volt hibás. Ő maga drogozta be, miatta nézte végig tehetetlenül, ami a barátnőjével történt. Yeona az oka annak, hogy Jint kirúgták az egyetemről, a munkahelyéről. Nála gyökerezik ennek az egésznek a kezdete, Seohyunon keresztül pedig terjeszkedett. - Nem ő a neked való, Jungkook.

- Akkor is, legalább szólhatott volna, hogy elmegy. Ha indok nélkül, akkor úgy, de elköszönésbe nem halt volna bele.

Mennyire ismerős szituáció! Ha Jungkook csak feleannyira érzi rosszul magát, ahogyan én éreztem magam Taehyung miatt, akkor tényleg nagyon elhitte, hogy Yeonával lehet közöttük több.