Átlépett határ ✓

TIZENKILENC

MAY

Közel egy hét szabadság után az első munkanapomra úgy megyek be, mint aki ugyan ennyi időn át egy szemhunyásnyit sem aludt. A tükörben nézem magam, megoldást keresek a vörös szemeimre, a sápadt bőrömre, meg az idegességtől szétharapdált ajkaimra. Ezek az ajkak nemrég még Taehyung testén barangoltak.

Egy órám van az indulásig. Felöltözök, készítek még egy kávét és válaszolok Namjoon üzenetére.

„Kipihented magad? Kell még pár nap?"

Úgy érzem, még egy hét is kevés lenne, hogy ezt a fajta lelki fáradtságot kiheverjem. Eszembe jut a ma este, miszerint Namjoon készíti a vacsorát, utána pedig filmet nézünk. Képes leszek eltitkolni előle, mennyire megviselt az éjszaka? Hogy félek a nem létező érzéseimtől Taehyung felé és attól, hogy ő viszont tényleg szeret? Mi van, ha megint beleszeretek? Megadnám neki az újabb lehetőséget arra, hogy elhagyjon, ha úgy hozza az élet.

„Jól vagyok, csak még egy kávé hiányzik. Nem küldted át a kéziratokat."

A válasz azonnal itt van:

„A négyből egyet elvetettem, a másik három átfutása lenne ma a feladatod. Nem kell végig bent maradnod az irodában."

„Azt hittem, nem vagyok kivételes helyzetben másokhoz képest."

Ugyan nem beszéltük meg, nyilvánvaló, hogy innentől nem kell megjátszanunk magunkat és visszatérhetünk a régi baráti viszonyhoz. Az agyam egyik zugában egy kis hang kijelenti: a barátok nem csókolóznak úgy, ahogy mi csináltuk. A hangnak igaza van. De az egyszeri alkalom volt és jó okkal történt. Namjoon érzelmeinek kihasználása nem jó ok. Tudom. Kuss már!

- Kezdek megbolondulni – motyogom, megnyitva a választ, ami ebben a pillanatban érkezik.

„Így van. De nekem is korábban kell elmennem, mivel az este miatt vár még rám egy bevásárlás és a főzés. Apropó, ha ez még áll, a filmet te választod ki!"

„Segítek a bevásárlásban és a főzésben is. A filmet pedig együtt választjuk!"

„Egyedül is boldogulok, különben meg, ez a te ajándékod."

„Segíteni szeretnék!"

„Makacs vagy, May. De rendben, akkor munka után találkozunk az irodámban."

Munka után?

„Te ma nem vagy bent?"

„Nem. Tárgyalásra megyek. Három körül végzek. A kéziratokat az asztalodra tettem, mással nem kell foglalkoznod."

Elönt a szomorúság, vagy inkább a csalódottság. Szóval csak délután találkozunk, mikor visszaér a tárgyalásról. Addig legalább van még időm összeszedni magam, hogy lehetőleg ne tűnjek olyan gyűröttnek, mint amilyennek érzem magam.

∞

Beérve a kiadóhoz, azonnal bezárkózom az irodámba. Megkérem Lynat, az egyik asszisztenst, hogy ha később menne kávéért, legyen szíves és hozzon nekem is. Ahogy kitettem a lábam a lakásból és Namjoon üzenetei abbamaradtak, a gondolataim vissza-vissza tértek az éjszakához és emiatt eldöntöttem, hogy minden figyelmemet a kéziratoknak szentelem, ha kell, kétszer is elolvasom mindegyiket, de nem zavarhat meg semmi. Időt kértem, térre van szükségem és bár legszívesebben újra Taehyung ágyában lennék – felette, vagy ő alatta, mindegy -, sok mindent tisztáznom kell magamban és most nem engedhetek ebből.