Átlépett határ ✓

TÍZ

TAEHYUNG

Egy átmelegítő zuhany után fél órával is az ágy szélén ülök és nem visz rá a lélek, hogy bármit is tegyek. Seohyun tesz-vesz körülöttem, néha futólag megérinti a vállamat, amitől a hideg futkos a hátamon. Meddig bírom még ki, hogy hozzámérjen? Felcsavarja a fűtést, hamarosan megérzem a radiátorok felől érkező meleget. Állandóan magam előtt látom May arcát, mikor elmeséltem neki, mi történt ezalatt a három év alatt és miért nem jöttem haza hozzá. Az, hogy pokolian bánom az őszinteségem hiányát, enyhe kifejezés. Most megszenvedek miatta. De kár lenne belemerülnöm a saját nyomoromba, mert pontosan tudom, Maynek ez ezerszer rosszabb, mint nekem. Válaszok nélkül elviselni, hogy az a valaki, akiben bízott és akit várt vissza, fogta magát és eltűnt mindenféle magyarázat nélkül? Elképzelni sem tudom, mit érezhetett és utálom magam, amiért miattam volt ilyen nehéz neki.

- Hozzak enni valamit? Esetleg egy teát, vagy...?

- Nem kell semmi.

Seohyun igyekszik, holott majd' megőrül, amiért visszafogja magát és nem esik nekem a kérdéseivel. Ránézek, látszólag épp jól érzi magát, bár szentül meg vagyok győződve róla, hogy mikor megtudta, Mayjel ragadtam a liftben, nem volt ennyire nyugodt.

- Nem dőlsz le egy picit? Biztosan elfáradtál a...

- Miben? Hogy a liftben üljek és várjam, mikor szabadulok onnan? Igen, az kibaszottul fárasztó dolog.

- Nem vártad.

Seohyun megáll közvetlen előttem, de nem nézek fel az arcára, anélkül is el tudom képzelni, hogyan néz rám.

- Te örültél, hogy végre vele lehetsz és beszélhettek, mert nem tudott lerázni.

- Igen, ennek tényleg örültem.

Neki dől az ággyal szemben lévő asztal szélének, kintről meghallom Jin és a barátnője nevetését. Még neki is kijárt a boldogság, pedig mit tett?

- Tudod, minek nem örültem, Seohyun? – lassan ráemelem a tekintetem, még az arcáról visszatükröződő félelem sem tántorít meg abban, hogy kimondjam. – Hogy veled kell lennem és így nem lehetek Mayjel.

Fokozatosan kibontakozva, de az történik, amire számítok. Ugyan epizód nélkül, de Seohyun kiakad. Tényleg érzem rajta, hogy szeret, ragaszkodik hozzám, viszont én annyira az ellenkezőjét érzem, hogy csak sokadik erőltetésre tudom megölelni és valamennyire lenyugtatni. A feszültség okozta csöndben elgondolkodom, vajon, hogy lennék képes ezt az egészet megoldani és viszonylag helyrehozni? Mit kéne tennem ahhoz, hogy Seohyun biztonságban legyen, figyeljen rá valaki és az a valaki ne én legyek?

- Ha elakarsz hagyni miatta, akkor menj. De nem kellesz neki – mondja a mellkasomnak dőlve, mindkét kezével körbe ölel.

- Ezt te nem tudhatod. Mindössze annyit tudsz, hogy utálod Mayt, mert őt szeretem, nem téged.

- Igen, ez tényleg így van.

Annyira abszurd a helyzet, amiben most vagyunk, hogy majdnem elnevetem magam. Már a szemébe nézve tudom, mikor van egy mániás epizód szélén, tudom, mit kell tennem. Volt elég időm ráérezni ezekre a pillanatokra. Persze értek meglepetések, de többnyire tudtam kezelni őket.

- Nem fogsz elengedni.

Erre nem felel, csak még jobban, még szorosabban ölel és úgy érzem, megfulladok tőle.

MAY

Két és fél szelet pizza után elmondom Namjoonnak, miről beszéltünk Taehyunggal a liftben. Nem hagyok ki semmit, nincs olyan részlet, amit el akarnék titkolni előle. Nem tűnik meglepettnek, mikor megtudja, hogy Taehyung miattam jött vissza.